Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Szatmári Gizella: Reich Károly művészete

Vízimanó. Tempera, 1975 A csuka parancsára. Meseillusztráció. Olajpasztell, 1969 nl 'jüitdüMteöWfe Hogyan keresett társat a kutya. Meseillusztráció. Tus, 1972 1942 és 48 között tanult, a „szép mesterségének" minden fortélyát elsajátította. Egyformán kézhezálló eszköze a ceruza, az ecset, a toll. Egyik kedvencem a vízimanó. E roppant joviális lény a kék és zöld színek változataiban pompázik. A haja tengeri fű, a fejét hínár koszorúzza. Nádból összerótt csónakján mesebeli tengerre evez. Kerekfejű, cérnalábú madárka, Reichnek ez a jellegzetes teremtménye vezeti. Egyik legkorábbi műve a Pál utcai fiúkhoz készített illusztrációsor (1952). Ezek a realista, aprólékosan részletezett rajzok még nem önálló művek — valójában az írott mű jobb megértéséhez, rögzítéséhez segítenek. A lovak — ahogy Reich mondja: „a teremtés gyönyörű remekei. . . napban fürdők és csillagos homlokúak" — szimbólumrendszerében fő helyet kapnak: az örömnek, a boldogságnak, a harmóniának, „az élet játékos ficánkolásai"-nak a kifejezésére szolgálnak. A 70-es években készült letisztult, lendületes, nagyvonalú kompozíciói az árkádiai béke tiszta levegőjét sugározzák. A Balatonon, vízközeiben, a még csak növekvő nyárban érezheti az ember a természet ilyen fokú simogató közelségét, mint ezekben a már szuverén, önálló művészi alkotásaiban. {Nyár, 1972 — Folyóparton, 1974 — Tavasz, 1974 stb.) Ha mondanivalójának tragikuma kihűti e2t a melegséget, szimbólumrendszerében akkor sem következik be törés. Radnóti írja egyik Razglednicájában: „Az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad". A háborús iszonyat ábrázolásakor is hű társának, kedves lovának szenvedését tárja fel. A vadul ágaskodó, kapáló, fájdalmasan hörgő ló figuráját mint az égő városok fekete füstje veszik körül a Hetedik ecloga és a razglednicák sorai. A lovak vagy többedmagukkal vagy egy-egy szép fiatal lány, nimfa társaságában jelennek meg. A klasszikus repertoárt olykor egy faun is kiegészíti. Úgy tűnik, a művész a változtathatatlanságot, befejezettséget sugárzó alkotások némelyikéhez megidézi Pi-Arany 1x1. Kréta, 1964 1