Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - A címlapon: Czeizing Lajos felvétele

kezetcserékhez, valós képet nyújt az épületgépészeti vezetékek és berendezések állapotáról. A múlt század utolsó harmadában épült házaknál a földszint felett általában téglaboltozatot, a közbeeső szinteken porosz-süvegboltozatot (az acélgerendák közei téglából falazva) találunk, a zárófödém pedig csapos fagerendákból áll. Ezeknél az épületeknél tehát kedvezőbb a helyzet, mint a 15 — 20 évvel korábban épülteknél, ahol a földszint feletti téglaboltozatot az emeleteken csaposgerendák követték. A fafödémek már megértek a teljes cserére, de az 1870 — 1900 között épült házaknál általában csak a zárófödém faanyagú. Az ún. porosz-süvegboltozatot később főleg vasbetonfödémek váltották fel. Ezekkel nincs is különösebb baj. De a századforduló táján-után olykor a salakbetont, az ún. Mátrai födémet is használták födémszerkezetként, ahol a födémmezők átlójában gömbvasból összecsavart köteget alkalmaztak. A salakbeton anyaga a víz hatására korrodál és ez sok esetben teremtett már eddig is életveszélyes állapotokat. A két világháború között, az 1920-as évek végétől a bauxitcementet használták szívesen. Ez az anyag magas kezdeti szilárdságot ér el, 48 óra után már teljesen terhelhető és a szerkezet zsaluzata eltávolítható, ezért csakhamar kiszorította a portlandcementet. A sokéves tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a bauxitbeton rohamosan veszít nagy szilárdságából, és a jelentős szilárdságcsökkenés veszélyes helyzetet teremt. A kőkonzolokon nyugvó vörösmárvány kőlemezekben fellépő feszültség repedéseket okoz, kifagyások keletkeznek, a függőfolyosó előbb-utóbb részben vagy egészben leszakad. Nem folytatom tovább az épületek különféle szerkezeteinek ismertetését, de ez a néhány példa is indokolttá teszi azt a követelményt, hogy régi házainknál alapos feltáró munka és vizsgálat előzze meg a tervezést. A szilárdságukat vesztett I., Corvin tér 3. udvarrészlet födémek cseréjekor igen gyakran csak a felmenő falak maradnak a helyükön, és a tervezőnek módja nyílik korszerűbb alaprajzok kialakítására. Milyenek a leromlott állapotú régi házak lakásai? A falak nedvesek, a gombafertőzött és rovarrágott ajtók-ablakok szétesőben vannak. A sűrűn aládúcolt lakások erdőre emlékeztetnek. A kémények „átfüstölnek". Előszoba nincs, az aládúcolt folyosóról közvetlenül a konyhába lépünk. Ezeknél a karbantartás már nem segít, és napról napra sokasodnak a gondok. Az állagában és használhatóságában (fizikailag és erkölcsileg) elavult ház beillesztése mai életünkbe csak az épület teljes felújításával, átépítésével lehetséges, ha valami nyomós körülmény a bontás ellen szól. 2 Corvin tér 3. a felújítás előtt és után