Budapest, 1979. (17. évfolyam)
5. szám május - P. Szűcs Julianna: Kokas Ignác
den kép tartalmazott egy felismerhető részlelet, szakszerűbben fogalmazva: egy mimetikus magot. A Tékozló fiú-ban ablak és különösen megnyúlt figura zárványosodott a színes síkok közé. A Néma házban üres tekintetű majdnem-álarc bámul egy zöld tető alatt, közelebbről meg nem határozott fények szomszédságában. A Napbélyegzett-ben emberszerű fekvő figurán diadalmaskodik egy fojtóan sötétzöld felület és jobbszélen egy csillámló zöld ív, faktúrájában egyszerre idézve vízeséseket és égő csipkebokrokat. Ez a képépítési módszer önmagában még nem egyedi: a hatvanas évek magyar képzőművészetének, java termésének, ilyen, ehhez hasonló a metodikája. Kondor Bélától Deim Pálig, Vigh Tamástól Bartha Lászlóig jelentésgócok és jelentésvákuumok váltakoznak és szervesülnek lírai, szubjektív renddé, hogy lírai, szubjektív igazságot szuggeráljanak a nézőnek. A Kokas képek lényegi különbsége csupán annyi, hogy az ő „jelentésgócai", az alakok, mindig megfoghatatlan szomorúsággal telítődtek, a jelentésvákuumok pedig olyanok voltak, mintha egy robbanás éppen az imént tépte volna ízekre, felismerhetetlen darabokra a tárgyi részleteket. A hetvenes évekre ez a fajta megosztottság már alig jellemző. Az elemek egyneművé váltak, átadták egymásnak értékeiket, az ízek összeforrtak. Az alakok feloldódtak a törmelékekben, és a törmelékek immár nemcsak egy erőszakos beavatkozás ittfelejtett rekvizítumaiként hatottak. A figurákból majdnem-emberek, a házakból alig-építmények, a madarakból fél-élőlények lettek ugyan, de a kapart foltok így félreérthetetlenül fel tudták idézni a vegetáció lényegét, a selyemsima felületek az alvadt lápokat. A képegész pedig telítődött azzal a széleshorizontú perspektívaérzettel, amit eddig csak egyértelműen figuratív kép tudott megmutatni. Ilyen összefüggésben a képelemek újfajta, többértelmű rendbe álltak össze. Bizsergető képszőnyeggé a simított, gyötört felületek; meditációra, merengésre, társítások . a Párbeszéd Ginzán. 1973. Szent György, miután legyőzte a sárkányt. 1975. Ginza-pusztai táj III. 1969. Éjszakai utazás. 1975.