Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - P. Szűcs Julianna: Kokas Ignác

den kép tartalmazott egy felismer­hető részlelet, szakszerűbben fogal­mazva: egy mimetikus magot. A Té­kozló fiú-ban ablak és különösen megnyúlt figura zárványosodott a színes síkok közé. A Néma házban üres tekintetű majdnem-álarc bámul egy zöld tető alatt, közelebbről meg nem határozott fények szomszédsá­gában. A Napbélyegzett-ben ember­szerű fekvő figurán diadalmaskodik egy fojtóan sötétzöld felület és jobb­szélen egy csillámló zöld ív, faktú­rájában egyszerre idézve vízeséseket és égő csipkebokrokat. Ez a képépí­tési módszer önmagában még nem egyedi: a hatvanas évek magyar kép­zőművészetének, java termésének, ilyen, ehhez hasonló a metodikája. Kondor Bélától Deim Pálig, Vigh Tamástól Bartha Lászlóig jelentés­gócok és jelentésvákuumok váltakoz­nak és szervesülnek lírai, szubjektív renddé, hogy lírai, szubjektív igaz­ságot szuggeráljanak a nézőnek. A Kokas képek lényegi különbsége csupán annyi, hogy az ő „jelentés­gócai", az alakok, mindig megfog­hatatlan szomorúsággal telítődtek, a jelentésvákuumok pedig olyanok vol­tak, mintha egy robbanás éppen az imént tépte volna ízekre, felismerhe­tetlen darabokra a tárgyi részleteket. A hetvenes évekre ez a fajta meg­osztottság már alig jellemző. Az ele­mek egyneművé váltak, átadták egy­másnak értékeiket, az ízek összeforr­tak. Az alakok feloldódtak a törme­lékekben, és a törmelékek immár nemcsak egy erőszakos beavatkozás ittfelejtett rekvizítumaiként hatottak. A figurákból majdnem-emberek, a házakból alig-építmények, a mada­rakból fél-élőlények lettek ugyan, de a kapart foltok így félreérthetetle­nül fel tudták idézni a vegetáció lé­nyegét, a selyemsima felületek az alvadt lápokat. A képegész pedig telí­tődött azzal a széleshorizontú pers­pektívaérzettel, amit eddig csak egy­értelműen figuratív kép tudott meg­mutatni. Ilyen összefüggésben a képelemek újfajta, többértelmű rend­be álltak össze. Bizsergető képsző­nyeggé a simított, gyötört felületek; meditációra, merengésre, társítások . a Párbeszéd Ginzán. 1973. Szent György, miután legyőzte a sárkányt. 1975. Ginza-pusztai táj III. 1969. Éjszakai utazás. 1975.

Next

/
Thumbnails
Contents