Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - Dr. Dercsényi Dezső: A városlátó

Nem kedvemre valók azok a könyvek, amelyekben a szerzők a képek méreteihez szabják mondanivalójuk at, s annyit írnak, amennyi helyük maradt. Granasztói könyve nem ilyen, mert az a néhány mondat, amellyel Czeizing Lajos valóban szép képeit kíséri, felnyitja szemünket, kíváncsivá tesz, megkeresésre ösztönöz, tehát látni s ezen keresztül megismerni tanít. Mindössze két hiányérzetem van. Tudom, hogy a szerző nem művészettörténész, ennek ellenére kár, hogy hallgat az építészeti értékek sorába beilleszkedő szobrászati, festészeti alkotások szerzőiről. Igaz, közismert művekről van szó (Pátzay Pál székesfehérvári lovasszobra a legszebb elhelyezésű emlékművünk; István és Gizella veszprémi szoborpárja, Antal Károly műve, Fazola egri díszkapuja, Medgyesynek a debreceni múzeum előtti szobrai). S mivel az épületek alkotóiról sem esik szó, az eljárás logikus. Talán a kiadó készíthetett volna a kötethez egy rövid képjegyzéket, hogy ne csak az alkotásokat, hanem az alkotókat is megismerhesse az olvasó. Kevésbé menthető, hogy a szép városainkról szóló kötet tartalmas elemzéseivel, valóban pompás képanyagával nem mindig tartott lépést a nyomdai kivitel. Tudom, apróságok ezek, de azon az igényszinten, amit a szerzők képviselnek, fájók,és ezért említeni kell őket. Alig vonnak le azonban abból az értékből, mellyel a könyv legnagyobb vidéki településeink legszebb városképeihez vezeti az olvasót. Pécs. Uránváros Veszprém. A Vörös Hadsereg tér, középen az úgynevezett Pósa-ház tették a műemlékek legkésőbbi korhatárának, majd a harmincas években a klasszicizmus kihunytát, tehát a XIX. sz. közepét. Ma úgy látjuk, hogy a műemlékké válás állandó folyamat; a legutóbbi műemlékjegyzék már a két világháború közti épületek legjobbjait is tartalmazza. Granasztói — joggal — ei>:n is túllép, és megkeresi, bemutatja a ma városáiak, a tegnapnak és a tegnapelőttnek a szép épí leteit, városképeit. Szervesen következik ez vár .sfogalmából, városlátásából. Nemcsak Salgótariin nemrég született új városközpontját elemzi, hiszen erről egyhangúan elismerő a szakemberek és a nagyközönség ítélete, hanem valamennyi városunkban felmutatja a közelmúlt értékes alkotásait. A győri új városközpont, a szombathelyi Claudius szálló és a felszabadulási emlékmű, a pécsi Uránváros, a szegedi Biológiai Kutató Intézet, a debreceni Agrártudományi Egyetem aulája, a miskolci Kilián lakónegyed és TV-torony az elmúlt évtizedek értékes — maidan műemlékké váló — alkotásai. Salgótarján