Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - Dr. Buza Péter: Lovagvár a Ligetben

A fehér garnitúra Füsti Molnárék lakásában Freskó Füsti Molnárék lakásában szakértők véleménye —, hogy ez Európa egyik leggazdagabb ilyesfajta gyűjteménye. Ezek a tárgyi bizonyítékai színpad iránti szerelmünknek. A többi már csak emlék. Hogy mindennapos vendégeink és barátaink voltak Békeffy, Kellér, Sennyei Vera, hogy itt, ezekben a szobákban tanulta Somlay a Lear király címszerepét. A liget és a színjátszás, ezek voltak a legfontosabbak a mi életünkben. Szegény, boldogult férjem járta ki azt is, hogy az a Horváth nevű ügyvéd, aki egész vagyonát a fővárosra hagyta, sírkövet kapjon a ligetben. Tudja, arra a ,,Fuit"-feliratú sírkőre gondolok. Akkoriban a háború előtt csak egy fakereszt emlékeztetett rá. Az uram elment a polgármesterhez, hogy többet érdemelne ennél. Sikerrel járt. — Azt is mesélték, hogy az Önök tulajdonában volt az angol-parki dodzsem és a barlangvasút . . . — És a Royal Varieté. Szóval volt közünk a ligethez. Apám, Reymetter Árpád, aki egyébként állatorvos volt, szerkesztette az első magyar mutatványos és műsorújságot . . . A legendák szövődése lám, tetten érhető. Horváth Jakabnak, a Martinovics-per védőügyvédjének Fuitfeliratú, legendás sírkövét már Arany János is megénekelte; felállításában aligha lehetett része Berczy Gézának. A liget szeretete, amelynek tárgyi rekvizítumai zsúfolásig megtöltik a tágas lakást — igaz. A falakon metszetek, a szekrényekben hatalmas gyűjtőalbumok. És őrzi nyolc évtized után is alig kopott pompáját a lenyűgöző rózsaszínű márvány fürdőszoba. Ruskicai márvány burkolja a falakat, ebből a nemes és ritka anyagból készült a mosdó, a kádhoz vezető, csillogó korláttal ellátott lépcsősor. Valamikor az ötvenes években még bányászták ezt az anyagot Hunyad megyei lelőhelyén. Utoljára a Gellért szálló rekonstrukciójához szállítottak belőle Magyarországra. Azóta ezt a bányát biztonsági okokból bezárták. Ma már csak a ruskicai fehérmárványhoz lehet hozzájutni, ahhoz is igencsak nehezen. Egyes szakértők szerint legalább olyan szép, mint a carrarai, sőt, a mi éghajlati viszonyaink között jobb is. — Elnézést a rendetlenségért, most jöttem meg a Balatonról, késő őszig ott lakom. Hát kérem, ez a lakás valóságos romhalmaz. Itt már leszakadt a mennyezet, jó, hogy nem ütött agyon. Beázások tesznek tönkre mindent. Évekig leveleztem az IKV-val, de már meguntam. Ügy látszik, nem akad gazdája a gondjainknak. — Van itt olyasmi, ami még László Fülöp idejéből származik? — Hogyne. Például ezek a bútorok. Az asztal, a tálalószekrény. Pompás fehér, aranymintás "bútorok. Ez volt valamikor a női szalon és a feleség zeneterme. A táblaképeket — a négy évszak allegorikus képeit — Anton Tuch, László Fülöp egyik müncheni mestere festette, aki több hónapot itt töltött a házban. Voltak itt más képei is. De azok r. háború alatt elvesztek. A férjem próbálta pótolni őket ezekkel a freskókkal, hogy ne vakoskodjanak a gazdagon faragott keretek. Eredeti még a falkárpit, bársonyplüss, sötétvörös színű, tenyérnyi virágokkal. Valamikor nagyon szép lehetett . . . Füsti Molnár Zoltánné festő özvegye. Évtizedek óta laknak itt, használják az egykori tulajdonos némely bútordarabját, élnek a romantikus táblaképek között. Az egykori pompa morzsáit a magukénak tudva védik, ahogy lehet. Nem sok sikerrel, hiszen minden megváltozott. Nincs már értelme a régi cifraságoknak. Ki áll meg fésülködni és toalettet igazítani a lépcsőház velencei tükre előtt. Időnként a filmgyár kéri kölcsön ezt a faragottkeretes, hatalmas tükröt, amely nyolc évtizede áll a lépcsőfordulóban. Csodával határos, hogy átvészelte mindazt, ami ez alatt a 80 év alatt a város és az ország életében lezajlott. A regényes rekvizítumok között a múltat kereső barangoló előtt nyílik még egy út. Szűkre szabott csigalépcső közel száz fokán felhágva közelíthető meg László Fülöp egykori „hétköznapi" műterme, ahol Izsák József festőművész, Kmetty János és Szőnyi István tanítványa dolgozik évek óta. — Ennek a háznak legfőbb értéke ma a két műterem. Nem volna szabad a véletlenre bízni ezeket a ritka adottságú alkotóműhelyeket. Egyre kevesebb akad belőlük a fővárosban. Nagyszerű körülmények között lehet itt dolgozni. Képzőművész generációk éltek és alkottak ebben a házban. Az én mostani műtermemben dolgozott Segesdi György, a Margit-hídnál elhelyezett Marx- Engels szobor alkotója. Itt dolgozott a házban Englerth Emil portréfestő, Biai-Föglein István, Vaszary és Csók tanítványa. Ha egyszer majd emléktáblán örökítik meg az itt élők emlékét, igencsak dolgozhat a véső. Ma még csak csak az idő vésője dolgozik, de kemény csapásokkal. Pedig ez a furcsa lovagvár ma is szolgálhatná a várost. Emlékezni képtelen falai újabb művészgenerációknak adhatnának otthont. Sajnos mi, akik itt élünk, aligha tehetünk ezért bármit is . . . Kik is kerülhetnének képzeletbeli emléktáblánkra? László Fülöp. Molnár Ferenc, Berczy Géza (és évekig kedves albérlője, Szendrő József), Englerth Emil, Segesdi György, Biai Föglein István. Talán mások is, akiknek neve kiesett az emlékezetből, s akiknek ittlétére nem derített fényt a „nyomozás". A ház viszont tornyaival, csigalépcsőivel valóság. Aki tervezte, Gyalus László, maga is különleges alakja volt építészetünknek. Elsősorban műemlékek restaurálásával foglalkozott. Talán egyetlen kalandja a gyakorlati építészet terén László Fülöp Pálma utcai rezidenciájának tervezése, mert akkoriban, az 1890-es évek végén, már határozottan a műemlékek felé fordult érdeklődése. Schulek Frigyes oldalán részt vett a Mátyás-templom 1887-ben kezdődött restaurálási munkálataiban. Később mint a Műemlékek Országos Bizottságának építésze Pozsonyban a ferencesek és a klarisszák templomait állította helyre, és nevéhez fűződik a jáki templom restaurálása is. Pálma utcai kalandjának eredménye ebben nyilván László Fülöp konkrét elképzelései is szerepet játszottak — felemás. A ház nem szép, inkább furcsa és nagyzoló. Nem, nem tudok semmi közelebbit erről a házról. Pedig harminc éve itt lakom, a szomszédban. Várjon csak1

Valami olyasmit mintha hallottam volna, hogy egy főrend építette a szeretőjének. Benne van ami azt illeti — apai, anyai. Tornyok, bástyák, csigalépcsők, függőfolyosó. Mintha valami más világból csöppent volna ide ez az épület, amit aztán itt felejtettek . Nincs igazam? 17