Budapest, 1979. (17. évfolyam)
5. szám május - Tamás Ervin: Balassagyarmat
nyitásokból származó viz mennyisége teljesen bizonytalan. Különböző jelentések és vizsgálatok 10 000 m:l -től 500 000 m; '-ig becsülik az innen nyerhető víz napi mennyiségét. Kitermelésének költséges volta és a nagy szállítási távolság miatt magas a beruházási és az energiaigénye. A kitermelés erőltetése valószínűleg veszélyeztetné a budapesti gyógyforrások hozamát. így a lehetőségek közül ki kellett zárnunk a mélyfúrású kutakat és a karsztvizeket. A CseDel-szigeti kutak javára döntött a felszíni tisztítású vízzel való összehasonlításuk is. Nem utolsósorban azért, mert az emberiség évezredes tapasztalata — de a magyar vízügyi törvények is kimondják: a lakossagot ivóvízzel ellátni a védett, felszín alatti vizekből kell, és csak ott lehet felszíni vizet felhasználni, ahol erre más lehetőség nincs. A felszín alatti vizeket kell előnyben részesíteni még akkor is, ha kinyerésük lényegesen költségesebb, mint a felszínieké. Kp' külföldi peldat is említek erre: Prágának, Stuttgartnak van olyan folyója, amelynek a Tiszához hasonló a vízhozama. Ennek ellenére az utóbbi évtizedekben csökkentették vagy beszüntették az ivóvíznyerést a folyóvízből. Vállalják a nagyobb költségeket, hogy védett vízkincsből biztosíthassák a jó minőségű vizet e városok lakóinak. A vízmüvek szakemberei több lépcsőben végezték Csepel-szigeti kutatásaikat és feltárásaikat. A felderítő kutatás során mintegy 210 km2 -nyi területről gyűjtöttek adatokat a negyedkori kavicsrétegek vastagságáról, ennek fedőrétegéről, valamint a kitermelhető víz mennyiségéről és minőségéről. Ehhez a nagyvonalú tájékozódó jellegű munkához mintegy 350 kutatóforrás, valamint közel 300 geoelektromos mérés eredményeit értékelték és hasonlították össze, hogy a részletes kutatásokra érdemes területeket kijelöljék. Ez után került sor, 1971-ben, a kutak pontos helyének megállapítására, az érintett mederszakaszok állapotának vizsgálatára, a vízutánpótlás irányainak meghatározására és a szükséges védterületek kialakítására. Ahol a vízadó réteg vastagsága eléri a 8—10 m-t, ott csáposkutakat, sekélyebb vízadó réteg esetén csőkutakat telepítünk. Már ezeknek a feltárásoknak alapján épült hét csáposkút Szigetszentmiklóstól északra, a ráckevei Duna-ág mentén. A nagy Duna-ág mentén épült a szigetújfalusi vízmű tíz csáposkútja, a tököli vízmű öt csáposkútja és 2x42 csőkútja. Jelenleg a Csepel-szigeti vízmű mintegy napi 200—210 000 m: > ivóvizet ad fővárosunknak. A ráckevei vízmű I. ütemének építkezése nemrég kezdődött, s befejezése 1982-re várható. Ez újabb 100 000 m3 /nap vízmennyiséget termel majd. Ennek csáposkút-sorához — vas- és mangántalanítás céljára — korszerű kezelőmü is épül. Hozzávetőleges becslések szerint a teljes kiépítés után a Csepel-szigetről mintegy 600—640 000 m' napi vízmennyiség nyerhető, melyből mintegy 100 000 m: ' napi mennyiséget a budapesti agglomeráció déli területeinek juttatnak. A Csepel-szigeti fejlesztéshez természetesen hozzátartozik egy új főtelep létesítése, megfelelő szivattyú-kapacitással. A mintegy 75 km hosszúságú, alacsony nyomású, nagy átmérőjű (180—200 cm) szállítóvezeték-rendszert a szívó oldalon és Dél-Buda, Dél-Pest irányába építik ki. Több száz kilométer hosszban épül ki nagyfeszültségű- és jelzőkábel-rendszer is. A további építkezések és fejlesztések ütemét a kielégítendő igények változása és a beruházási keret adta lehetőségek szabják meg. Ismét rendelkezik tehát a főváros vízellátása olyan koncepcióval, mely több évtizedre előre lehetővé és tervezhetővé teszi a kielégítő mennyiségű és minőségű vízkincs kiaknázását. Mégpedig viszonylag kis távolságról, s így a hazánkban és világszerte jelentkező fajlagos beruházási költségeknél lényegesen olcsóbban. A csepeli vízmű csökút-sora Épül a Csepel-szigeti vízmű gépháza és központi épülete Csepeli vízmű: csáposkút Siklós Péter felvételei
