Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - Tamás Ervin: Balassagyarmat

TAMÁS ERVIN Balassagyarmat Bóklászok a Palóc Múzeumban, melyet a balassagyarmati Nagy Iván, genealógus és történetíró alapított. Az épület egyik szárnya 1914-ben készült el — a másik máig sem. Mondják: a palócság emlékeinek házában két háború is kárt tett. Az első elvitte a pénzt a további építkezéstől, a második alatt pedig sok értéke eltűnt, mivel a múzeumigazgató olyan sebtében menekült a front elől, hogy még az ajtót is nyitva felejtette. — Napjainkban ismét gazdag a Palóc Múzeum, bár sajnos, a város alapító oklevelét azóta sem sikerült megtalálni — jegyzi meg a mostani múzeumigazgató, dr. Zólyomi József. — Az évek során összegyűlt anyagnak csupán tíz százaléka látható a nógrádi nép életét bemutató kiállításunkon s az emlékszobában, a többi a raktárban pihen. — Kik is azok a palócok? — faggatom a múzeum igazgatót. —- Nem tudjuk pontosan. Eredetük homályba vész. Feltételezések vannak csupán — válaszolja. Egyesek szerint az ősi kabar törzsek leszármazottai, akadnak, akik a kunok ivadékainak vélik őket, míg mások a környékbeli szlávok utódainak. Persze, a palócok nemcsak Balassagyarmat környékén élnek... Legsajátosabb a nyelvjárásuk, az illabiálisán ejtett „a", de sok a jellegzetes néprajzi szokás, hagyomány is. Sokáig a palóc elnevezésnek lekezelő csengése volt, aki így kereste-kutatta őket, nemigen akadt rájuk, mert mindig a szomszéd községbe küldték. Mikszáth kedvesen agyafúrt palóc hősei változtatták meg a szó hangulatát, s ma már az emberek inkább büszkék palócságukra, semhogy szégyellnék azt . . . — S valóban olyanok a palócok, amilyennek Mikszáth Kálmán festette őket? — Ez a vidék szegény volt, az itt lakóknak igencsak használniuk kellett az eszüket, hogy megéljenek. Az agyafúrtság persze időnként megalázkodással, kiszolgáltatottsággal jár együtt. — A Palóc Múzeum gyűjteménye országos viszonylatban is különleges, nem csoda, hogy évente 40-50 ezren tekintik meg. Az épület háta mögött régi parasztházak, amolyan mini szabadtéri múzeum. — Ez volt hazánkban az első skanzen — mondja dr. Zólyomi józsef. — 1932-ben létesült, de sajnos a régi, szép épületek idehozatala is félbemaradt, akár a múzeumépítés! Kmetty Kálmán, a tanácselnökhelyettes tősgyökeres nógrádi. Igaz, szülőfaluját — Rádot — azóta Pest megyéhez csatolták, de azért „nógrádi" község az ma is. A tanácselnök-helyettes pedagógusként kezdte pályáját, 1943-ban Csesztvén — Madách falujában — tanított. A balassagyarmati tanácsházán művelődésügyi osztályvezetőként kezdett dolgozni 1958-ban. Másfél esztendő múlva választották elnökhelyettessé. — Kötődésem Gyarmathoz? — tűnődik anélkül, hogy kérdezném. — A gyarmati kórházban láttam meg a napvilágot, itt írták anyakönyvbe a születésemet. A munkahelyeim központja is mindig a városban székelt. Gyermekkorom várva várt eseménye volt, hogy bejöjjünk ide vásárolni vagy intézni valamit; sokszor ma is gyerekszemmel gyönyörködöm Balassagyarmatban. Mostoha körülmények között zajlik a beszélgetésünk. A szobában íróasztalok, aktahalmok nagy összevisszaságban, a falakon túlról kalapácsütések zaja tartat velünk hol kisebb, hol A Forgács család címere a Városházán nagyobb szüneteket. A városháza tatarozása előreláthatólag 1980-ig tart. — Ráfér már az épületre a felújítás. Evekig halogattuk, mert mindig voltak sürgősebb munkák is — tárja szét karját Kmetty Kálmán. — Egy óvodabővítés vagy egy iskolaépítés fontosabb, mint a tanácsháza reparálása ... Ezt hagytuk utoljára ... A rétsági építőszövetkezet dolgozik a házon, de most is csak félgőzzel, mert úgy döntöttünk, hogy a munkások egy része vonuljon át az óvodabővítéshez. Balassagyarmaton egyébként kétszer épült városháza. Először az 1700-as évek elején, a mai posta helyén. Ez az épület leégett, de falait újra fölhúzták, s 1912-ig ott székelt a hivatal. A telket később eladták a postá-A Jókai utca, háttérben az Újtelep A Palóc Múzeum 8 UWBAW1ÜLOPÖ ORSZÁG