Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - Sebők Magda: Szófia centenáriuma

SZÓFIA CENTENÁRIUMA Bulgária fővárosa, a Balkán félsziget harmadik legnagyobb városa, a milliós európai városok közé tartozó Szófia ez év április 3-án ünnepelte fővárossá válásának 100. évfordulóját. A centenárium alkalmából felkereste munkatársunk Sztefan Dikin elvtársat, Szófia Városi Tanácsának elnökhelyettesét. — Az orosz cári csapatok és a bolgár önkéntesek 1878-ban szabadították fel a bolgár népet az 500 évig tartó török uralom alól. Megalakították a bolgár fejedelemséget, s az önálló délszláv állam nemzetgyűlése 1879. április 3-án Szófiát fővárosának nyilvánította. Miért éppen Szófiát választották fővárosnak? Hiszen az akkori Bulgáriának volt nagyobb lélekszámú, jelentősebb városa, nem is egy. — Csak három város, Szófia, Plovdiv és Tárnovo jöhetett komolyan számításba. A lakosság számaránya nem volt jelentős tényező. Sokkal többet nyomtak a latba a kedvező földrajzi-stratégiai helyzet, a jelentős politikai szerep és a történelmi hagyományok. S ezek mind Szófia mellett szóltak. A magas hegyekkel övezett Szófiai medencében elhelyezkedő város mindig jól védhető terület volt. Földrajzi fekvéséről pedig csak annyit: fontos belföldi és nemzetközi kereskedelmi utak haladtak itt át, s itt volt a fejedelemség akkori területének földrajzi középpontja. Ami történelmi hagyományait illeti, mint azt a régészeti leletek is bizonyítják, már az i. e. I. évezredben város állt e helyen, a trikók alapította Serdica. Az i. sz. II. században fallal körülkerített, tipikus római város, Dacia Mediterranea székhelye lett a III. században. A rómaiak városának romjai 6—9 méterrel Szófia mai szintje alatt találhatók. Bárhol építkeznek a Belváros területén, maradványaira bukkannak. A Largoto (sétálóutca) aluljárójában föld alatti múzeumot létesítettünk, ahol megtekinthetők Serdica északi városkapujának és a hozzá csatlakozó falaknak romjai. Az antik várost a népvándorlás pusztította el. A több száz éves római uralomnak a szlávok vetettek véget. Megalakították az első bolgár fejedelemséget, amelynek hamarosan székvárosa lett Szófia, Szredec (központi fekvésű) néven. (Csak a XIV. században kezdik Szófiának nevezni a várost, a Szent Szófia székesegyházról.) Az első bolgár fejedelemségnek véget vető Bizánc fennhatósága alatt Tridaica néven tartományi székhely. Jelentős városa a második bolgár fejedelemségnek is, közel két évszázadig, a török hódoltságig. A török kor 500 éve alatt Szófia szinte semmit nem fejlődött, inkább hanyatlott. Bátran mondhatjuk: száz évvel ezelőtt a nulláról indultunk. — Mi volt Szófia politikai jelentősége ebben az időben? — Népünk évszázados harca a török hódítók ellen közismert. Ez a küzdelem kulturális területen is folyt. A nemzeti öntudat felkeltésében, a bolgár nyelvű kultúra terjesztésében igen fontos szerepet játszott a XIX. században a Szófiában megerősödött pravoszláv egyház. Ez tette a várost a nemzeti függetlenségi harc ideológiai központjává. Mindezeket az érveket Marin Drinov, múlt századi neves történettudós és politikus fogalmazta meg, aki lelkesen harcolt Szófia fővárossá nyilvánításáért. Érveivel sikerült is meggyőznie a nemzetgyűlés képviselőinek többségét. Egyébként Plovdiv azért sem lehetett volna Bulgária fővárosa, mert az orosz—török háborút lezáró berlini kongresszus határozatainak értelmében önálló Plovdivi fejedelemséget létesítettek. — Ön szerint mi volt a jelentősége a fővárosi rang elnyerésének? — Sorsdöntő fontosságúnak tartom, főként azért, mert a kapitalista fejlődés kibontakozásának idejére esett. Amíg az ország többi városa alig fejlődött valamit a következő 65 évben, Szófia, éppen fővárosi szerepéből eredően, hatalmas léptekkel haladt előre. Ez eredményezte aztán azt a nyomasztó különbséget, ami a főváros és az ország többi városa között létrejött, és részben máig megvan. A fővárosi szerepkör számós igazgatási és egyéb középület felépítését tette szükségessé, illetve lehetővé. 1878 és 1880 között — mindössze két év alatt — épült a Nemzeti Könyvtár, a Katonai Főiskola, a posta, a Népességkutató Hivatal, a Bolgár—Orosz Társaság, a Bolgár Nemzeti Bank, a városi kórház, a Nemzeti Múzeum, a városi tűzoltóság, az állami nyomda, a Statisztikai Hivatal, leány- és fiúgimnázium stb. Ehhez pedig iparra és munkáskézre volt szükség. Nem csoda, hogy a város lakosságának száma gyors ütemben növekedett. Hadd soroljam fel legalább vázlatosan és kerekítve az elmúlt száz év népességnövekedési adatait, hisz a legszembetűnőbben mutatják városunk dinamikus fejlődését. 1879 1900 1939 1945 1970 1979 12 000 80 000 380 000 430 000 930 000 1100 000 Meg kell azonban jegyeznem, hogy a lakosság számának ilyen mérvű növekedése és a városon úrrá lett építési láz nemcsak pozitív tartalmat hordozott, hanem számos kedvezőtlen folyamatot is elindított. — A tervszerűtlen városépítésre gondol? — Nem. Inkább a fövároscentrikusságra. Tervszerűtlen városépítésről szerencsére nem beszélhetünk. Már 1880-ban elkészült Szófia első városrendezési terve Anton Kolár, cseh építész alkotása. Az öröklött török kori városkép jellegzetesen orientális volt. Kusza vonalvezetésű utcák jellemezték, ahol mindenki úgy és oda építkezett, ahogy és ahová kedve tartotta. Ez pedig nemcsak esztétikai szempontból nem felelt már meg a XIX. század emberének, de például a közművesítést is lehetetlenné tette. — Mi volt az eredménye ennek az első városrendezésnek? — Mindenekelőtt az új, modern utcahálózat kialakítása. A hajdani római városnak észak-déli és kelet-nyugati irányú, egymásra nagyjából merőleges két főútvonalát és a török kori város két átlós főútvonalát megtartották. Ma is főútvonalai ezek Szófiának. A mellékutcák rendszerét pedig úgy tervezték meg, hogy szabályos négyzethálót alkossanak. Ezen a morfológiai alapon fejlődött városunk egészen 1939-ig. 1881—83 között kiépítették a csatornahálózatot. Közvilágítást létesítettek (akkor még petróleumlámpákkal), tereket, parkokat telepítettek. — Azt mondta az előbb, hogy 1939-ig fejlődött Szófia a Kolár-féle terv alapján. Miért 1939 a határ? — Azért, mert 1936—38 között új városrendezési terv készült. A város északi részén spontán módon alakult, sőt burjánzott a város ipari övezete. Ennek a területnek a rendezése Kolár tervében még nem szerepelhetett. Meg aztán a húszas évek második felének vagyonosodni kezdő bolgár nemzeti burzsoáziája szeretett volna magának szebb, új városközpontot. 1925—30 között épült a nemzetgyűlés, a bíróság, a cári palota, a papi szeminárium épülete. A harmincas évek városrendezési tervének elkészítésével a drezdai Mussmann professzort bízták meg. Tervének alapkoncepciója az volt, hogy a gazdagok lakónegyedeit elkülönítse a szegényekétől, az ipari övezettől. Egyetlen elképzelése bizonyult maradandónak: utat kell nyitni a Vitosa hegy levegőjének a város belsejébe, parkok sorának létesítésével déli, keleti, nyugati irányból. Ebből csak a Szabadság-park készült el, a többit megakadályozta a második világháború. Ezt a jövőben megvalósítjuk. A professzor tervének többi része fölött eljárt az idő. — Annál is inkább, mert a felszabadulás után Szófia fejlődése még jobban felgyorsult. A nemzeti ipar 30%-a Szófiába települt, s a városi funkciók is kiszélesedtek. A főváros az ország legtávolabbi vidékeiről is vonzotta az embereket. A lakosság száma hamarosan megközelítette a félmilliót. Hogyan jellemezné az 1948-ban készült s Lüben Tonev nevéhez fűződő rekonstrukciós tervet? — Ez a terv elsősorban egy új városközpont létrehozásával törődött ám az alapvető problémákat nem oldotta meg. Ezért vált szükségessé, hogy 1961-ben kidolgozzák a felszabadulás utáni első átfogó városépítési és -rendezési tervet. A terv készítője, Lüben Neikov 1980-ig 850 000 lakossal számolt. A lakosság száma azonban már 1970-ben elérte a 900 000-et, s ma már túlhaladta az egymilliót. A népesség hibás előrejelzésén alapuló terv nem biztosíthatta hosszú időre a város harmonikus fejlődését. Ezért a Bolgár Minisztertanács 1968-ban kiadott dokumentumának irányelvei alapján hozzáláttak Szófia újabb városrendezési tervének kidolgozásához. Az előkészítő és tervezési munkák tíz évig tartottak. A végleges terv fölött nyilvános Római kori útrészlet és a Szent Györgyről elnevezett körtemplom a Balkán szálló udvarában 2