Budapest, 1979. (17. évfolyam)

4. szám április - Schmidt Ádám: Utcanevek üzenete

Domonkos Endre felvételei Nem nehéz rájönni, miért tettük egymás mellé Abdurrahman pasa, Michele d'Aste, Savoyai Eugen és Jozef Wysocki, Mieczyslaw Woroniecki, a Bécsi Légió szobrát, illetve emléktábláját. Mindannyian katonák voltak, s mindegyiküknek emléket állítottak Budapesten. Sokkal nehezebb eldönteni, ki volt csak zsoldos és ki volt hős közülük. Abdurrahmán pasa vagy Wysocki tábornok! Hisz a tábornok természetes halállal halt meg, a pasa pedig a harcmezőn. Melyik tehát a hős: az elesett vagy a túlélő? Abdurrahmán vagy Michele d'Aste? Aki Buda védelmében vagy aki visszavívásában kapott halálos sebet? Savoyai, a győztes, vagy Mieczyslaw Woroniecki, aki veszített? A hivatásos katona főnemes d'Aste, aki a császárért vagy a főnemes forradalmár Woroniecki, aki a világszabadságért halt meg? Lehetetlen és fölösleges is mereven beskatulyázni őket, mindegyiküket a maga helyén, a maga bonyolult egyediségében kell emlékezetünkben megőrizni, mert városunk múltjához tartoznak. A császárért Abdurrahman Abdi Arnaut, az utolsó budai pasa a „török császár" katonája volt Emlékkövét a Hadtörténeti Múzeum mögött, a szabadtéri ágyúkiállítás mellett helyezték el, igen stílusosan. Életéről a legtöbb adatot Gévay Antalnak A budai pasák című, Bécsben 1841-ben kiadott könyvében találtuk: „Vez/'r Arnaud Abdi pasa. Született arnót; jancsár-kiaja; 1669-ben május' 2dikán jancsár-agává tétetik; 1671ben februárius' ódikán vezt'i méltóságra emeltetik; 1674ben junius' 28dikán bagdadi, 167óban május' Zsoldosok es hősök