Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - Szilágyi András: Két ötvösremek

A BUDAI VÁROSKÚT Fent, a Sváb-hegy oldalában egy vastag törzsű, hatalmas koronájú fa tövében kicsiny, kunyhószerű épület áll, a híres budai Városkút. Hátát a hegyoldalnak támasztja, falai durván faragott kövekből épültek. Homlokzatában középkori épületkövek. A fogaskerekű vasút „Városkút" állomásától pár száz lépésnyire levő kis épület forrásáról a néphagyomány ma is őrzi a legendát, hogy vizét Mátyás király felvezettette budavári palotájába és ott hasznosította. E hagyomány valóságalapját a régészeti kutatásokon kívül más, írott források is megerősítik. Bonfini is megemlíti, hogy Mátyás király a szurkozott facsöveken át forrásvizet vezettetett fel a budai hegyekből a Várba, és ez a víz táplálta híres szökőkútjait is. A régészeti kutatások és felméréseképítészeti bizonyítékokkal szolgáltak a kút középkori eredetének bizonyításához. A kútházból — amelynek mérete mindössze 5,70x2,00 m — forrásfoglaló folyosó vezet a hegy belsejébe, egy másik folyosó mélyebben, a föld alatt, a hegylejtő irányába. Mindkettő boltozattal fedett, közülük az előbbi csúcsíves. A hegy belsejébe épített folyosó szélessége 1,23, magassága 1,80 cm. E forrásfoglaló folyosó ferdén csatlakozik egy hátsó helyiséghez, amelyből kút vagy szellőzőakna nyílik a szabadba. A folyosó és az említett helyiség falain víznyerő nyílások vannak, amelyekből a víz a folyosó közepén vezetett padlócsatornába gyűlik össze, és ebben jut el a házikó alá épített kútba. A. padlócsatornát több helyütt iszapfogóval bővítették, illetve mélyítették. A hegy lejtője irányában épített alsó folyosót fél köríves boltozat fedi. Ennek falán is találhatók víznyerő nyílások, végén egy kút van, amelynek felső szintjén túlfolyó helyezkedik el, felette ugyancsak épült kútakna vagy szellőzőnyílás. E forrásfoglalással egybekötött kútrendszer olyan bővizű lehetett — még ma is zubog benne a víz —, hogy nemcsak a környéket, hanem a távolabbi területeket is elláthatta vízzel. Ha figyelembe vesszük, hogy a régi Sváb-hegyen nemcsak ez az egy kútrendszer épült, hanem bizonyára több is, megalapozottnak tekinthetjük a szájhagyományt. Marsigli, a budai vár visszafoglalásakor nálunk járt olasz hadmérnök térképén bejelölte a kutat, és mellé írta egykori nevét: „Kászim pasa csurgója" (cseszmeszi), ami azt igazolja, hogy a törökök is ismerték a kutat, illetve a kútrendszert. Kutatóink két Kászim pasát ismernek. Az egyik a XVI., a másik a XVII. században élt és viselt magas hivatalt. Ez utóbbi hozatta rendbe a Vár nyugati oldalán levő ún. Fehérvári-kapu bástyáját, amelynek fennmaradt emléktáblája azt is megemlíti, hogy itt egykor kútház állt. Lehetséges, hogy ennek kútja is az említett középkori vízvezetékhálózatból táplálkozott. 1688-ban, két évvel azután, hogy Buda a török hódoltság alól felszabadult, Everling Eberhardt törzsorvos felismerte a forrásvíz előnyeit, és javaslatot készített hasznosítására. Az új vízvezeték építését azonban csak 1717-ben kezdték meg Körschensteiner Konrád jezsuita szerzetes irányításával. 1718. július 30-án, a jezsuita rend alapítójának, Loyolai Szent Ignácnak a nevenapján avatták fel a kutat és a vízvezetéket. A kútházat Szt. Ignác szobrával díszítették, amelyet 1723-ban Hörger Antal készített. Valószínű, hogy Everling Eberhardt jórészt felhasználta a régi középkori vezetékeket, de a szurkozott főcsöveket kicserélte ólomcsövekre. Ezt igazolják az építéshez tartozó és megmaradt számlák is, amelyekben ólomcsövek szerepelnek. A kutat akkoriban, felfedezője után, Doktor kútnak is nevezték. Ez a név szerepel még a XIX. század közepén készült térképeken is. A vezeték építését és a víz szükséges esésének biztosítását megkönnyítette az a keletre lejtő horpadás, amit ma is Kútvölgynek neveznek. A vezeték nagyjából a mai Istenhegyi út lejtését felhasználva jutott el a Vérmezőhöz és azon át a Várhegy nyugati lábához. De hogyan vezették fel a Várhegyre? Erről csak annyit tudunk, amennyit Müller János városi tisztviselő mond a budai városi vízmű építésével kapcsolatos 1760-ban megjelent tanulmányában, azt, hogy a budai hegyek egészséges forrásvize 20 ölnyi ólomcsövön át jut fel a Várba. így elképzelhető, hogy a víz gravitációs úton jutott fel a hegyre, de az sem lehetetlen, hogy a Várhegy lábánál épített vízgyűjtőből szivattyúzták fel. Az így szállított vízmennyiség az igények növekedésével kevésnek bizonyult. Ezért 1776-ban — az Egyetem Budára helyezésekor — a Városkút vízrendszerébe bekapcsolták az ún. Király kút vizét is, amelynek forrása a Városkúttól északra, mintegy 750 méterre fakad. Ez a ma Béla király kútjának nevezett forrásfoglalás azonos elrendezésű a városkútival, és jórészt ez is középkori eredetű. A bekötési munkálatokat Tümmler Henrik veszprémi kútmester végezte 1770-ben. 40