Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - Az Iparművészeti Múzeum (Honismereti pályamunka)

HONISMERET AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM Csigó László felvételei „I. Ferencz József Magyarország Apostoli királyának dicső uralkodása alatt /amidőn/ Dr. Wekerle Sándor /utóbb/ losonczi báró Bánffy Dezső /M. Kir. Ministerelnök/ adorján és körösszeghi Gróf Csáky Albin/ utóbb vásárosnaményi báró Eötvös Loránd /végül/ Dr. Wlassics Gyida /Vallás- és közoktatásügyi minister volt/ Pártos Gyula és Lechner Ödön /tervei szerint épült /1893-tól kezdve; elkészült 1896-ban,/ /Magyarország fennállásának/ ezredik évébe.i . . ." Az Iparművészeti Múzeum előcsarnokában elhelyezett suta szövegű emléktábla első pillantásra semmit sem árul el a korról, amelyben ez a múzeum létrejött. Nem is feladata ez az emléktábláknak. Mégis, ha megállunk előtte, és kissé elgondolkodunk, az 1896-os dátum a millenniumot, Lechner Ödön neve pedig a századvég századforduló Magyarországon is jelentős művészeti irányzatát, a szecessziót juttatja eszünkbe. Mindkettő rendkívül fontos a magyar iparművészet fejlődése szempontjából, amelynek felvirágzása éppen a kilencvenes évekre esik. A XIX. század második fele — Magyarországon az utolsó harmada — a születőbe^ levő modern ipari társadalom közvetlen előzményének tekinthető. A késői romantika és az eklektika múltat idéző nosztalgiái és a nagyipari módon, szériában gyártott műtárgyak között kezdetben nem érezték az ellentmondást. Tömegcikkeket állítottak elő historizáló stílusban, az eredeti műkincsekhez képest mindenesetre olcsón. A kispolgár úgy érezhette, hogy a főúri pompa szerényebb változatát kapja meg. A század végére azonban fölismerték a történelmit másoló szériagyártmányok ízléstelenségét. A nálunk szecessziónak, Ausztriában és Németországban Jugendstilnek (fiatal stílusnak) nevezett irányzat eredeti formákkal kísérletezett. A hamis pompa helyébe egyszerűbb, lendületes formák léptek. Nem uralkodói kincstárak és történelmi múzeu-H