Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Tamás Ervin: Dunakeszi

A nagytemplom tesen szakmunkás-életvitel gyökeresen különbözött egymástól. * Dunakeszi 1970-ben kapta meg a nagyközségi címet, 1977-ben pedig a városi rangot. — A várossá szerveződés legtöbb feltételét elérte, vagy már túl is teljesítette a község — nyilatkozta a várossá avatás küszöbén Török Sándor tanácselnök. — Rendezési tervünket elfogadták, háromezer új lakás felépítésére van „felhatalmazásunk", fő forgalmi útjaink jók, 2700 lámpahely szegélyezi őket, felerészben már higanygőzös világítással. A hétezer lakásból hatezernél is több a vezetékes vízzel és csatornával ellátott, s csaknem ötezer otthonban használják a gázt. És ami még e hajaani nyilatkozathoz tartozik: a felszabadulástól a nagy „népvándorlásig", 1970-ig, 27 millió (!) forintot költöttek Dunakeszi fejlesztésére. Aztán öt esztendő alatt 132 milliót és ebben az ötéves tervben 320 millió forintot. A „népvándorlás" azonban 1970-ben sem ért véget: azóta összesen hétezren telepedtek le Dunakeszin, a belterületen iakók száma pedig megközelíti a 26 ezret. A keresőképesek 72 százaléka ipari munkás. Nem csoda, hogy Dunakeszit a városi rang megszerzéséig leginkább gyárfalunak nevezték. Gyárváros-e mostí Tény, hogy a régi üzemek mellé újabbak települtek: a Házgyár, a Hűtőház, a Talajjavító Vállalat, az Út- és Vasútépítő Vállalat, a Gyógyszerkutató Intézet telepe, sőt, a jövőben várható, hogy az Elektromoaul raktárbázisa és egy szociális foglalkoztató is üzembe lép. Közben fejlesztik a Gyümölcs-és Főzelékkonzervgyárat, s nemsokára — sajnos — tízéves jubileumát ünnepelheti az a csigalassúságú rekonstrukció, amely a MÁV Járműjavítóban folyik. A jelenlegi statisztika szerint a helyben foglalkoztatottak száma eléri a 7 ezer főt. Ez viszont egyben azt is jelzi, hogy a keresőképes lakosság többsége ma is főként a fővárosban kap munkát, kevesebben, de jelentős számban pedig Vácott dolgoznak. A két település közelsége segítette városi ranghoz Dunakeszit, de ez a közelség megannyi sajátos gondot is okoz. A munkaerő- és a lakáshiány Dunakeszin is „Budapest-méretű". Az egykori telekspekulációkra csak az idősebbek emlékeznek, a jelen albérleti viszonyaival minden betelepülő megismerkedhet. Az ideiglenes bejelentővel itt tartózkodók száma nem csekély — körülbelül ezren vannak —, mint ahogy az az összeg sem kevés, amennyit egy-egy rogyadozó sufniért vagy kopár szobáért kell leszurkolniuk. Dunakeszi lakótelepe egyre nő, 1980-ban már több mint 1200 lakásban laknak a Duna partján, s csaknem négyszáz családi ház épülhet a nemrégen felparcellázott területeken. A házgyári panelekből emelt lakótelepen — a tervek szerint — ebben az ötéves tervben bölcsőde, óvoda és iskola létesül. — Sajnos, akkor kapta meg Dunakeszi a városi rangot, amikor a pénzt már elosztották — kesereg e

gy dunakeszi polgár. — Nagyközségnek megfelelő fejlesztési keretet kaptunk, illetve annál valamivel többet... Kevés a pénz, hol ne kelne el több ... Ám Dunakeszi valóban úgy építkezik, mint eddig soha. Mégsem csökken albérlőinek száma, mert akinek szerencséje van, s végre-valahára kiköltözik a sufniból-szobából, az legtöbbször maga hozza váltótársát . . . Dunakeszi jelenünkben is évente mintegy ezer lélekkel gyarapszik. Ehhez az ütemhez minden pénz kevésnek tűnik. — Azon a helytelen szemléleten, hogy Budapest közelsége megoldja a problémáinkat, szerencsére túl vagyunk. A kérdéseket helyben kell megoldanunk — jelenti ki a városi pártbizottság egyik munkatársa. Persze, Dunakeszi nem kis-Budapest szeretne lenni, hanem olyan munkásváros, amelyik lélekszámát nem fekhelyben számolja — azaz semmiképpen nem alvóváros Budapest árnyékában. Megkaptam azt a jelentést, amelyik augusztusban az MSZMP Pest megyei Bizottságának végrehajtó bizottsága eié került, s a közművelődési határozat városi végrehajtásáról szól. Érdemes volt belelapozni, hiszen Dunakeszi hétköznapi gondjaira vet fényt. A Járműjavító kultúrháza ma a város művelődési központja. Énekkara és fúvószenekara több mint félévszázados múltra tekint vissza. Dunakeszinek két könyvtára van, könyvállományuk mindöszsze 43 ezer kötet. Az ugyancsak közművelődési célt szolgáló három mozi is felújításra vár. Inkább az üzemekben találhatók meg a kulturális összejövetelek „tárgyi" feltételei. A kereskedelmi és vendéglátó üzletek száma 1970-ben 57 volt, a városiasodás során — 1977-ig — 27 egységgel bővült. Mégis: az ezer lakosra jutó kiskereskedelmi és vendéglátó hálózat az előírtnak legfeljebb a felét teszi ki. Igaz, megnyílt már az 500 négyzetméteres kis ÁBC, s a lakótelep 2500 négyzetméteres élelmiszeráruházat kap majd. Addig azonban fabarakk ad otthont a boltnak. Dunakeszi „vendéglátóipari egységei" is többnyire kocsma-, matrózcsáraaszínvonalúak. Sok a gond a szolgáltatásokkal, a közlekedéssel is. A tervek, az elképzelések valóra váltása után lesz csak képes Dunakeszi városi funkcióinak ellátására. * A tanácselnököt nem találom, tervtárgyaláson van, amelyből majd' minden napra jut egy. Helyettesét, Metykó Gyulánét faggatom: — Honnan került Dunakeszire? — Budapestről, 1972-ben. Na-A tanácsháza 12