Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Tamás Ervin: Dunakeszi

Csigó László felvételei Tízemeletes házak a 2-es út mentén nyi utazott, a két állomás között csak Dunakeszin állt meg. Persze, ha nemcsak az avatás fénylő ünnepét és a későbbi — a vasútnak is köszönhető — átalakulást vesszük szemügyre, az előzmények sem jelentéktelenek a falu életében. A főleg mezőgazdasági munkát végző dunakeszieknek új kereseti forrást jelent az 1844-ben meginduló vasútépítkezés. így ír erről egy korabeli feljegyzés: „Dunakeszi népét az 1845. évben is a vasúti munka foglalta le. Igen kedvezett az idő, a tél olyan lágy volt, hogy csak gyertyaszentelőkor volt valami fagy, február végétől megint a legkellemesebb idő következett, így a vasút, nagyszerű bámulatos sebességgel készülve, bő keresetet nyújtott mindenkinek." A jobbágyság megszüntetése után a földek a község lakóinak tulajdonába kerültek; nem úgy, mint másutt az országban: a dunakesziek többsége földtulajdonos lett. A vasútépítkezésből szerzett pénzt a gazdaságba fektették. A gabonafélék rovására is paprikát, paradicsomot ültettek. A zöldségfélék termesztése anyagi biztonságot nyújtott, hiszen Budapest jó felvevőpiac volt. Berkovits György Világváros határában című szociográfiájában így ír erről az időről: ,,Dunakeszin a paraszttársadalom hagyományaiba illeszkedett a kapitalizálódás. A község fejlődése egy önellátó paraszti településhez igazodott. Nem is épült más, csak egy négytantermes iskola 1898-ban és a községháza 1901-ben. A vasút? A gazdák szekereztek. A napszámosok nem utaztak sehova. De ne feledkezzünk meg a bejárókról. Dunakeszi elrugaszkodása a paraszti társadalomtól a vasúttal kezdődött, először csak képletesen, majd a gyakorlatban is. Azzal került előnyös helyzetbe Dunakeszi, hogy Budapest szomszédságába települt, lakóinak nem kellett kivándorolni, csak felülni a vonatra s a főváros építkezésein, gyáraiban szerencsét próbálni." Mi idézte elő Dunakeszi gyors fejlődését? Az iparosodás. A főváros árnyékában nemcsak a bejárókra volt szükség, hanem előbb-utóbb a megtelepedő, helybeli munkásokra is — terjeszkedett az angyalföldi, az újpesti ipar. Olcsóbb telek, olcsóbb munkaerő: kisebb befektetés, nagyobb haszon. Ez csábította Dunakeszire az első vállalkozókat, bizonyos Gottlieb és Wliniczki urakat, akik konzervgyárat akartak építeni; ám elképzelésüket keresztülhúzta az első világháború: tönkrementek, és a háború után a Merkur Bank pénzével indulhatott meg a kisüzemben a paradicsomfeldolgozás. Közben megkezdődött a MÁV főműhelyének építése is, amelynek épületeiben a háború ideje alatt hadikórházat rendeztek be. Az országos hírű Gödi Fészek, amely közigazgatásilag a faluhoz tartozott, 1924-ben létesült. A községi krónikából idézek: ,,A kor munkásegyesületei közül az egyik legnagyobb, legjelentősebb egyesület, az 1908-ban megalakult Munkás Testedző Egyesület vásárolta meg a Duna-parti ötezer négyszögöles területet. A telep kiépítése természetesen nagyobbrészt önerőből történt. A tábor körülbelül 150—200 sátorból és egy központi épületből állt. Sok munkás itt került először kapcsolatba a munkásmozgalommal." A Járműjavító építése csak 1926-ban fejeződött be. Nemcsak iparvágányt, műhelyeket, irodaépületet létesítettek, de felhúzták egy kultúrotthon falait is, és a vasútnál dolgozók 126 lakást kaptak a gyár lakótelepén. A 30-as években már megindult a vándorlás Dunakeszire. Rövid idő alatt megduplázódott a lakosság száma, a nincsteleneket olcsó házhelyek várták, a gyárak pedig éhesen szívták magukba az olcsó munkaerőt. Logikus volt hát, hogy rohamosan emelkedtek a telekárak, már nem annyira a termesztés, mint a spekuláció foglalkoztatta a módosabb gazdákat. A Járműjavító munkásai kiríttak környezetükből; a munkaközösség és a falu kapcsolata nem volt szoros, nem is lehetett, hiszen a paraszti életmód és a jellegze-11