Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos feljegyzéseiből

ebédelni. 12 órakor értünk oda, Schüllernél ebédeltünk, ahol a szó szoros értelmében kitűnően ettünk s egy egész rántottcsirkéért csak két koronát fizettünk. Fél kettőkor rekkenő melegben felhajtottunk a Szép Juhásznéhoz, ahol megnéztük Budapest legtündéribb látképét, amelynél ideálisabbat elképzelni sem lehet. Majd felhajtattunk a János-hegyre, amelynek tetejére már azután gyalog mentünk és meghágtuk az Erzsébet kilátót. Az épület kerek torony, amelynek legfelsőbb platójára 130 lépcső vezet. Noha forró melegség volt és Pest felen pára úszott, mégis a feledhetetlen látképek közé tartozik." „öt órakor felpakoltunk és lemenvén a Sváb-hegyről a budaörsi országúton a kőérbereki állomásig hajtottunk. Ott előre küldvén az automobilt, a teljesen megcivilizált Kamaraerdőn mentünk fel. Ezelőtt 22 esztendővel laktam ott először egy erdőcsőszi lakban, úttalan vidéken és fizettem 10 Forintot egy idényre. Szalmazsákon háltunk és . . . sajtnál egyéb nem volt. Még a tejet is magunk hoztuk, csak éppen kocsisbort tartott az erdőör . . . Felérvén a tetőre, elhajtottunk a nagytétényi platón, ahol ismét a Fejér megyei síkság, Csepel szigete, Batta, Százhalom, Tököl és a Ráczalmási sziget tárult elénk. Ismétlem, hogy gyönyörű nap volt. Csak úgy vibrált a levegő, de egy cseppet sem égetett. A budaörsi parasztok már erősen magyarosodnak. Tényleg a Promontor mondhatni várossá lett, annyi gyár van Promontoron, a régi sváb parasztság teljesen elenyészik. Láttuk tehát Budának két végpontját: Békásmegyert és Promontort. Negyed hét volt, amikor nekiindultunk és áthajtván az Erzsébet-hídon Mátyásföldre mentünk. Az út odáig majdnem végig makadamírozva van, és úgy hajtottunk, mint az ördög. Egy ízben majdnem bajunk is történt egy szénásszekérrel. Mátyásföld villatelep, ahol egy csomó kisebb tisztviselő, államvasúti, stb. laknak. A telep közepén van egy nagy szálló, előtte pedig egy virágos parkírozott hely. Persze, egy malacbanda húzta a bécsi walzerekct, égbekiáltó hamissággal, de mégis jobban, mint a margitszigetiek . . . Itt is megitattuk embereinket és azután visszahajtattunk a Szigetre, ahova 7 órakor érkeztünk. Kiszámítva a kirándulás útvonalát, 89 km-t tettünk részint autón, részint gyalog 13 és fél óra alatt. Mondhatom, a legtanulságosabb lokális kirándulás volt, amit valaha tettem s csak most van igazi fogalmam az újabb Budapest fejlődéséről. Persze, csak beleláttam, de megéreztem azt, amire sokan, kik közöttünk élnek, soha sem jöttek volna rá. Abszolúte nem voltam elfáradva, csak az bántott, hogy a margitszigeti cigány fél tizenegyig húzta." Tömöry Márta aztán költőgéppel kikelteti. Amikor már anyányiak lesznek, visszaereszti őket. Fogott az Állatkertnek egy fiatal menyétet is, de az az éjjel elszökött és a kutyák összetépték. Ez a Németh előbb a János-hegyen volt őr, de mert egyszer egy . . . úrnak, aki nagyon morcosan támadt rá, hogy merre vezet a legrövidebb út a Zugligetnek, azt felelte, hogy ha az ülepén lecsúszik, akkor öt perc alatt ott van; ezért büntetésből ide helyezték, mint ő szellemesen megjegyezte, a Dreyfuss szigetére. Markát megkenvén a jó úrnak, elmentünk Solymárra. Ott a sofőr és a kézbesítő úr felhajtottak egy kriglit, dr. Horváth egy halbszájdert (félmesszely), én meg a Margitszigeti vízzel locsoltam a sok port. Solymár község rendkívül meggazdagodott és nagyon ügyes kofák kerülnek ki közülök. A legjobb cseresznye is itt van a környéken. A férfiak mind tudnak magyarul, az asszonyok is, egy részük. Azután Hidegkútnak és a kovácsi erdőnek fordulva a Hűvösvölgybe mentünk Lakásnyomor: az ún. „lepsi-villák" • I Tüntetés a háziurak ellen A kenyérgyárban