Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Tamás Ervin: Siklós

Urbanizalodo ország Tamás Ervin A legenda Élt valaha ezen a vidéken egy nagyon óreg anyóka, aki időnként nem tudta eldönteni, hogy seprűs, gonosz boszorkány legyen-e, vagy idős, csendes szavú nénike. Nevelt lányát, Harkát szerette is, meg nem is. Pedig az jóságos volt és gyönyörű, mint a csillagok. Senki sem voit hozzá hasonló a környéken: nem csoda hát, hogy szépsége az ördögnek is szemet szúrt. Ment is az anyókához, hogy megalkudjon vele Harkára. Gondolkozott a nénike, mit is kívánjon. Valami lehetetlent, nem teljesíthetőt akart, hogy megszabaduljon az ördögtől, de ne is utasítsa el az ajánlatát. Ezért kitalálta: hajnali kakasszóra szántsa fel a hegyoldalt. Nem tétovázott az ördög, munkához fogott, tüzes szemű macskákat fogott az eke elébe, s éjfélkor, amikor az öreg a háza elé totyogott, látta ám, hogy a fél hegyoldal fel van már szántva . . . Megrémült, de nagyon. Fölébredt benne a szánalom a nevelt lánya iránt. Harka ágya fölött zokogott, egészen addig, amíg eszébe nem jutott, hogyan csaphatja be az ördögöt. Kisietett a ház elé, és elváltoztatott hangon kukorékolni kezdett; mire a kakasok sem voltak restek — köszöntötték a napot, pedig még sötét éjszaka volt. Az ördögöt elkapta a pulykaméreg, azt hitte, vesztett az alkun, dühében elhajította az ekét, amely Beremendnél heggyé változott — az ma a kőbánya. A göröngyökből, melyeket a földbe fúródó eke kivágott, lett a siklósi várdomb, meg a Göntér-domb. A gonosz ördög pedig fogta magát, Harkánynál a föld alá sülylyedt, ott buzog nyomában még most is a kénes víz. A múlt Persze a történelem általában nem kedvez az ilyen andalítóan és édesdeden naiv mondáknak: száműzi az emberbarát képzeletet, helyébe harcokat, viszályt, marakodást és kizsákmányolást állít. Siklós múltja a vár múltja. A város tegnapjának minden szála egy építményhez csomózza a történelmet: kioldozhatatlanul és elszakíthatatlanul. így azt sem kell különösképpen magyaráznom, miért vette Kovács András tanár és helytörténész a fáradságot, miért kutatott-keresett fel minden olyan dokumentumot, amely hozzásegítette a siklósi vár történetének megírásához. A siklósi domb — a legenda szerint a földbe vágott eke kirepítette göröngy — szűkszavú jellemzése szétfoszlatja a képzelet játékát, mivel csak annyit mond róla, hogy viszonylagos magassága százhúsz méter, kedvező fekvésű és a védelem szempontjából ideális hely a várépítésre. Vár létéről azonban a legkorábbi, 1191-ből származó oklevélben még nem találtak említést. A XIII. század első felére keltezik építését a történészek, határozott időpont nélkül, bár többen felteszik, hogy ennek előtte már állt itt vár. Annyi bizonyos, hogy az első adat 1294-ből való: a pécsi káptalannak Siklósi Miklós fiai részére kiadott bizonyító oklevele említi először Castrum Soklos-t. írni sem kellene: többször átépítik a várat, erődítményjelleget kap, javítják, elvesznek és hozzátol-A vár Siklós