Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Major Máté: Lakásaim — otthonaim

otthonnak, de az már az emberen is múlik, hogy lakásából tud-e ott­hont teremteni magának. * Szüleim bajai lakásai-otthonai s az én budapesti kollégiumi és albérleti szobáim után ez évben lesz ötven esztendeje, hogy „főbérlő" vagyok, sőt, az utolsó öt esztendőben, már „lakástulajdonos". Ebben a fél év­században összesen tizenegyszer köl­tözködtem, az első hét esztendőben nem kevesebb mint hétszer váltot­tam lakást, így olyikban még egy esztendőt sem töltöttem. Ennek okai — ebben a hét évben — elsősorban anyagiak voltak. Első nyolc budai lakásomról Emlé­kezéseim második kötetében részle­tesebben elmondok mindent. (Ma­jor Máté: Férfikor — Budapesten. Szépirodalmi, Budapest, 1978. Meg­jelenőben.) így itt most csak azokról a bajokról teszek említést, melyek megrontották otthonteremtő szép játékunkat. A sor a Mátray utcai lakással kez­dődött, ott a Vár északi bástyája alatt. A régóta tervezett álom-laká­sunk csupa derű volt és napfény és színesség, mely a három szoba anfi­ládján végigáramlott. Alakulni kezd­tek a bútorfunkció csoportok, és ala­kulni kezdtek azok a lakás-képek is, melyeknek alaphangját-hangulatát a hófehérre festett vagy meszelt falak és az előttük álló barna tónusú, egy­szerű, szép antik — barokk, bider­meier, empire — bútorok kontraszt­ja adta meg. (Akkor még nem érez­tük-tudtuk, hogy korszerű otthont nem lehet kizárólag muzeális érté­kekből összerakni, anélkül, hogy azok ne deformálják kissé a bennla­kók szemléletét-ízlését.) Aztán jött a tél — 1928 — 1929 krudélis tele —, s egyszeriben komorrá, fénytelenné, színtelenné lett körülöttünk minden: ' a silány cserépkályhák alig adtak tíz foknál több meleget, csak a fiatal­ság és a szerelem tette elviselhetővé életünket. De az első félév letelté­vel menekültünk. Előzőleg arra nősültem, hogy le­endő feleségem nagybátyjának, Fenyő Miksának protekciójával, háromszáz pengős kezdőfizetéssel bejutottam volontőrként egy nagy pesti építési vállalkozónak, a Katona —Székely — Molnár cégnek irodájába. Ennek a cégnek egy nagy Bimbó utcai bér­házába, annak is egy földszinti két­szoba-hallos, udvarra néző lakásába költöztünk. Itt már nem volt repre­zentatív anfiládról szó, de egészében kedves kis lakás volt, külön tenyérnyi kerttel, melynek közepén egyetlen fa állott. És itt is volt derű, fény, szín, és — központi fűtéssel — jó meleg is. Itt született meg első gyer­mekünk, az egyetlen. Aztán jött a gazdasági válság, és a cég — 1930 decemberében, közvetlenül karácsony előtt — „leépített". Nem mentünk messzire, csak a szomszéd Keleti Károly utcába, a nemrég épített úgynevezett Majláth­házak egyikébe. Mivel munkanélküli lettem, apósom úgy látta helyesnek, ha egy nagyobb, háromszoba-hallos lakásba települünk át, de két garzon sógorommal együtt. A lakás beren­dezhetősége is problematikus volt, különösen nem tudtunk kibékülni a MAJOR MÁTÉ Lakásaim -otthonaim A Magyar Értelmező Kéziszótár írásom címének két fogalmát így határozza meg: „lakás . . . Vki v. vmely család otthonául haszn., egy vagy több szo­bából (és mellékhelyiségekből) álló épület- (rész). .." illetve: „otthon . .. Vkinek a lakása . . ." Vagyis a lakás és otthon fogalmát egymással magyarázza, azonosítja, holott, szerintem, van különbség a kettő között. Amikor manapság az­zal dicsekszünk, hogy ennyi és ennyi lakást „termeltünk", sőt azzal is, hogy ezek hány szobásak és milyen 578 komfortosak, még semmit sem szól­tunk az otthonról. Az otthon fogal­ma ugyanis szobaszámtól, komfort­tól függetlenül is tágabb, gazdagabb, árnyaltabb fogalom a lakásénál. Az otthon az életforma olyan foglalata, melybe az ember minden anyagi, szellemi tartozékával jól „belefér", melyben „otthon" érzi magát, s melyben napról napra teljesen vissza tudja nyerni életerőit. Az otthonban jó élni, az otthonba jó megtérni, az otthontól rossz, akár csak rövid időre is, elszakadni. Persze a lakás — „a födél fejünk felett", „a négy fal körülöttünk" — alapfeltétele az Családi kép gyermekkoromból

Next

/
Thumbnails
Contents