Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: A budai képfaragók középkori emlékei I.

igen tekintélyes telekvagyonnal rendelkezett. E roppant telekvagyonát a városfejlesztést célzó intézmények, iparágak letelepítésére, létesítésére fordította. Ma már kevesen tudnak Budapest e rendkívül önzetlen telekgazdálkodásáról. Körösi József, a Fővárosi Statisztikai Hivatal Európa-hírű igazgatója, a törvényhatósági bizottság tagja felhívta a közgyűlés figyelmét a fővárosi telkek eladásánál, sőt átengedésénél tapasztalható visszásságokra. A főváros különféle —főként iparfejlesztési — célokra legtöbbször túlságosan kedvezményes áron adja el Budapest nagy értékű telkeit. Ezek egy részét aztán nem az ígért és kívánt célra hasznosítják, amivel sajnos senki sem törődik. Az elrendelt felülvizsgálat során a mérnöki hivatal és a számvevőség összeállítást készített az 1876 óta eladott fővárosi telkek további sorsáról. Ebben többek között a következőket állapította meg: „1. A Brunner-féle nickel- és vasöntő gyár céljaira néhány évvel ezelőtt eladott a város 4461 négyszögöl telket a külső Váczi úton, két forintjával. A helyszíni szemle alkalmával kiderült, hogy a kérdéses óriási telken egy kisebb kovácsműhely és kazánház van, mely alig foglal el a mellékhelyiségekkel együtt 500 n. ölet. Az új iparág, melyért a kedvezmény megadatott, sehol sincs. 2. Az első magyar csavargyárnak a külső Váczi úton 7785 ölet adtak át, két forintjával. A gyár fölépült ugyan, és működik is, de a helyszíni szemlén kiderült, hogy alig harmadrészét használja a potom áron odaajándékozott területnek. 3. Thury János és fia harang- és szegkovács gyárának 1278 n.öl telket adtak el 12 forintjával, kedvezményes áron ... a telek frontjában nagy, kétemeletes bérház áll, a gyár pedig a teleknek csak egy részét foglalja el. 4. Schottola Ernőnek, gumigyár céljára, öt forintjával 6773 n. ölnyi telket adtak el, melynek negyedrésze elég lett volna a kért célra. 5. Hasonló eset ismétlődött a IX. ker. Ferencvárosi rendező pályaudvar melletti 18 000 n.öl területű és a IX. Soroksári úti Magyar fegyver- és lőszergyárnál (területe 21 355 n. öl), valamint a IX. Soroksári úton Bauer Ignác, Halmai Lajos és Pick Herman lakkmáz- és kencegyáránál (területe ezer öl), ahol túlságosan nagy telkeket adtak az illetőknek. 6. Hoffmann Sándor gyarmatáru-nagykereskedőnek 15 frt kedvezményes áron négy, összesen 3400 n. öl kiterjedésű telket adtak el, melyet négy utca határol. 7. Négy olyan eset van, melyben a gyári célra, kedvezményes áron átadott telken álló gyár nincs is üzemben. Ezek: a) Rüttgers Guidó fatelítő-gyára a Csepel rakparton ; b) Mocsáry Ernő olajgyára, kinek 3245 n. ölet 7 frt-jával adtak el; c) a Litschauer és Götz-féle gyár, melynek 1200 n. ölét 6 forintjával vesztegették el; d) a Rieger Adolf-féle spódiumgyár, melyet szintén olcsón adtak el, de csakis gyár céljára. 8. Glattfelder Jakab, kocsigyár céljára, 379 n. öl városi telket kapott 28 forint kedvezményes áron, holott az iparág nem olyan, amely külön kedvezményre jogosult volna. 9. Fanda János 890 n. öl telket kapott a Csepel rakparton, 4 frt 20 krjával, kizárólag gyári és ipari célokra. Most a város iskola céljára ugyanannak a teleknek egy részét akarja visszavásárolni, s Fanda 38 frt-ot kér n. ölenként. 10. Huszár Adolfnak 2000 frt-ért adott a város, művészeti célra, 900 n. öl telket (a VI. Bajza és Lendvay utcában, az ún. művésztelepen), melyet azóta, a művész halála után, az örökösök spekulatív módon értékesítettek. 11. A budapesti unitárius egyház számára a Koháry és Alkotmány utcák sarkán 600 négyszögölet adott ingyen a város, a templom, iskola és püspöki lak céljaira. E helyen az egyház óriási bérházat emelt, amelynek második emeletén megférnek az egyházi intézmények, a többi üzletileg van kihasználva. Ezenkívül még tíz esetben tartja szükségesnek a bizottság a legszélesebb eljárás megindítását, mely nem állhat másból, mint a be nem épített, fölösleges telkeknek visszavételéből, esetleg az illető tulajdonosok ellen, szerződésszegés miatt, a pör megindításából." A telekeladó albizottság ez ügyben átiratot küldött a pénzügyi bizottsághoz, amelyben javasolta a jövőbeni telekeladások bizonyos korlátozását, a meghatározott célra eladott telkek külön nyilvántartását. A pénzügyi bizottság 1895. január 2-i ülésén pártolta e javaslatot, a telekeladások általános korlátozását azonban nem tartotta elfogadhatónak, mert „károsítaná az ipar és kereskedelem érdekeit". Nyilvántartás azonban vezethető. Az 1895. január 23-i közgyűlésen a kérdést felvető Körösi József rámutatott arra, hogy az utóbbi 15 év alatt a főváros alig adott el szabályos árverés útján telket. Szabadkézből — kedvezményes áron — viszont 538 600 n. öl városi telket juttatott. A régebbi, hatvanas-hetvenes években is fellendült a főváros ipara, pedig akkor nem ismerték és gyakorolták a telkek szabad kézből eladását. A telkek ára állandóan, ugrásszerűen emelkedik a fővárosban. Ebből a jelentős áremelkedésből a fővárosnak is valami hasznot kellene húznia. Indítványozta tehát, hogy Budapest ne „örökáron" adja el telkeit, hanem csak 90 évre engedje azokat át, hogy ezáltal az időközben várható telekár-emelkedést kihasználhassa. Az ezt követő vita folyamán Vázsonyi Vilmos dr., a kapitalizálódó polgárság érdekeinek védője „rég lejárt jogrendszerűnek " nevezte a nem végleges eladást, melyet még annak idején a Biblia írt elő. Steiger Gyula csak annak elfogadását indítványozta, hogy a jövőben a főváros telkeit mindig nyilvános árverés útján adják el. A közgyűlés végül ez utóbbi indítvány szerint határozott. A Földtani Intézet helye A Földtani Intézetet Gorove István, akkori földmívelésügyi miniszter 1868-ban alapította az ország talajának, természeti kincseinek felkutatására. Az Intézet nagy értékű gyűjteményei, hely hiányában, a minisztérium különböző részeiben —folyosókon, sőt pincében — zsúfolódtak össze. Semsey Andor 50 ezer forintos, nagylelkű adományához jutva, az Intézet önálló épületbe kívánt költözni. A miniszter támogatásával a fővároshoz fordult, ingyentelek adományozását kérve. A mérnöki hivatal a Stefánia úton ( a víztorony közelében) javasolt egy 2000 n. öles szép területet (leltári értéke ölenként 25 forint). Az 1895. november 6-i közgyűlés viszont a budai oldal kijelölését ajánlotta, részint az arddig jelentősen visszamaradt Duna-jobb part fejlesztése érdekében, másrészt az ottani telkek olcsóbb ára miatt. A pénzügyi bizottság véleménye alapján a fővárosi tanács a hajdani Klemm-féle téglagyár terjedelmes, több ezer öles telkének egyik részét ajánlotta fel (az Országút — ma: Mártírok útja — és Oszlop — ma: Keleti Károly — utca sarkán) azzal a kikötéssel, hogy a fel nem használt részt parkká kell alakítaniuk. Az 1896. március 4-i közgyűlés ezt az előterjesztés el Is fogadta. A földmívelésügyi miniszter azonban nem tartotta alkalmasnak ezt a helyet és ismételten a pesti oldalon kért fővárosi telket. Ezt megtudva, a kereskedelemügyi miniszter kérte a Klemm-féle telek mintegy 7—800 öles részét az Országos Statisztikai Hivatal elhelyezésére. Említése szerint ez nagyban segítené Buda fejlődését is, hiszen mintegy 80 család költöznék általa a környékre. A kérelmet a földmívelésügyi miniszter is melegen pártolta. A főváros 1896. április 15-i közgyűlése hozzájárult a Földtani Intézet számára a pesti Stefánia úton telek adományozásához, az Országos Statisztikai Hivatal pedig megkapta a budai Klemm-féle telek egyik részét. Dr. Gőbel József B HOMEPE: 60 JieT Haíafl 6bina co3A3Ha KoMMyHMCTMMecKan napTvm BeHrpmi (AHÖpaui LLIuKnoiuu) crp. 1—5 B ByaaneujTe CTpoMTCH AicneTHepcKMÜ ueHTp ynpaBfieHM» flBiDKeHHeri ropoACKoro TpaHcnopTa (AHÖpaui Depxcu) CTp. 5—7 BocnoMMHaHMfl nepesoflHMKa 3o/iTaHa Hy«n CTp. 8—11 CoBMecTHoe n3flaHiie apxnBa eBponeícKMX ropoflOB (Ainein LUaieapu) CTp. 12—14 ripeflCTaBnueM npoBMHUHa/ibHbiü ropoA llana (3peuH Tanaw) crp. 16—19 HeM3BecTHbie AO ckx nop nMCbMa 3HApe Aam (MuKnoui Koeanoecxu) crp. 20—22 riocneflOBaTe/ib coBpeMeHHocTH BtinnoHa Miixaii riaAaHM (BanayK Bapza) crp. 22—23 CoBpetieHHblií XyflOHÍHHK KJiaCCMHeCKHX K0Mn03M -UMM BepTa/iaH (lop (Idoxceifi Baöaui) CTp. 24—27 rioneMMKa o AeM0rpa<J)HHeCK0 noriMTMKe (d-p Iduim-6QH KepneHdu) CTp. 28—30 TopoACKMe paiioHbi, nocTpoeHHbie Ha őbiBuiux nycopHbix ceanKax (d-p flbépdb fíopmuiaK—IduimeaH Kymaui) CTp. 31—33 floM OTAbixa Ann ynacTHMKOB BeHrepcKoro paőonero abmächm« (ílacno ílueemu) CTp. 34—36 HoBbie apxeo/iortiHecKiie HaxoAKM na TeppMTopMM ByAaücKOM KpenocTM (flacnom 3onnau) ctp. 37—41 Ha nepeoü cmpanuqe oőnoxcxu: rioABecHan KaHaTHan Aopora Mex<Ay öyAaücKMMti ropaMM Ha lemeepmoú cmpanuqe oönoxcKu: riepBOMaHCKMM rmaKaTl919 roAa PoöepTa BepeHbM (<t>0m0CHUM0K riemepa LUuKnouia) CONTENTS: The Hungarian Communits Party established sixty years ago (András Siklósi) pp.1—5. The Budapest Traffic Center under construction (András Derzsi) pp. 5—7. Translator and poet Zoltán Csuka remembers the homes he has lived in pp. 8—11. A joint publication of the archives of European capitals (Agnes Ságvári) pp. 12—14. Pápa- this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamás) pp. 16—19. So far unpublished letters of poet Endre Ady (Miklós Kovalovszky) pp. 20—21. Poet Mihály Ladányi, the present-day follower of Villon (Balázs Vargha) pp. 22—23. On Bertalan Pór, the modern painter of classic compositions (József Vadas) pp. 24—27. A debate article on demographic policies (Dr. István Körmendy) pp. 28—30. On sections of the city constructed on dung pits (Dr. György Dortsák—István Kutas) pp. 31—33. On the favourite recreation spot of members of the Hungarian working class movement (László Ligeti) pp. 34—36. New archaeological finds at the excavations in the Castle Hill of Buda (László Zolnay) pp. 37—41. Front cover: Ski-lift in the Buda Hills Back cover: May-Day poster by Róbert Berény (1919) Reproduction: Péter Siklós