Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: A budai képfaragók középkori emlékei I.

Az esztergomi Madonna (az Esztergomi Keresztény Múzeum tulajdonában) Schopper Tibor felvétele Éppen Buda — és Esztergom — művészeti-központi helyzeténél fogva tapasztaljuk azt, hogy itt talált figurális emlékeink, leleteink — első látásra — társtalanok. Vagy: analógiáikat hazánkban csak későbbi időkből és távoli tájakról ismerjük. Ezek a központi művészi-iparművészi alkotások legfeljebb csak vissza-visszacsillannak az általuk ihletett provinciális művészetnek, a távol vidékekre szakadt szobroknak tükrében. A művészi-iparművészi mintaképeket általában Buda, Visegrád, Esztergom táján kell keresnünk. S milyen különös! Az 1974-ben Budán talált szobor-galéria — analógiáival — két régebbi szoborleletemet hitelesítette. Képeken mutatom be amaz esztergomi Madonnát s budai rokonait. Ugyanez vonatkozik a cikkemben ismertetett budaszentlőrinci pálos torzóra. Látni való tehát, hogy jóformán minden egyes, a középkori fővárosból eredő művészeti emlékünk fokozott értékű. S ezen belül is külön helyet érdemelnek a művészt a legmagasabb, legfinomabb kifejezésre kényszerítő emberábrázolások. Hiszen az emberábrázolás két dolgot fejez ki. (Két dolgot fejez ki, de három relációt takar.) Kifejezi a modellt, de kifejezi Szent alak torzója (törzse) a budaszentlőrinci pálos kolostorból 38