Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Kovalovszky Miklós: Ady és mecénása, a főváros

haladó gondolkodású, tehetséges, sokoldalú ember, akinek ötletgazdag alkotókedve és szociális érzéke egész sor korszerű tervet váltott valóra: munkáslakások, családvédelem, népszálló, népmüvelés, modern napközis iskolák, Pedagógiai Szeminárium és Könyvtár, Fővárosi Könyvtár stb. Egyaránt képzett és tájékozott volt a társadalomtudományokban s az irodalomban. A Huszadik Század körének egyik főembere, Szabó Ervin, Jászi Oszkár, Somló Bódog, Madzsar József, Kernstok Károly barátja és küzdőtársa. Ő volt — Bárczy egyetértésével — fő pártfogója, erkölcsi és anyagi támogatója a haladó diákmozgalmaknak s a Galilei Kör ifjúságának. Természetes, hogy barátai és az eszmeközösség révén kapcsolatba került Adyval is. Ennek két nyomát ismertük eddig. Az első a főváros „Ferenc József jubileumi dij"-ával kapcsolatos, amelyet 1909-ben Ady is megpályázott, Schöpflin Aladár biztatására. A bíráló bizottság előadói tisztét Wildner Ödön töltötte be. Mivel nagy versengés és vita volt várható, azt írja Schöpflin Adynak, hogy Wildnerre lehetne hatni a Társadalomtudományi Társaság emberei által. A másik s nyilván utolsó adat pedig az, hogy 1918. november 18-án a főváros képviseletében Wildner Ödön vesz részt a Nemzeti Tanács és a kormány küldöttségében, amely Adyt, a forradalom költőjét üdvözölte. E közvetett nyomok mellett van azonban határozott adatunk és dokumentumunk is Wildner és Ady szemé'yes kapcsolatára. Dr. Wildner Dénes most találta meg édesapjának hagyatékában Ady két levelét. Az ő szíves hozzájárulásával, Dénes Zsófia és Szalatnyay József baráti közvetítésével teszem közzé őket. Az első levél az említett irodalmi díjjal kapcsolatos, amelyet Ady el is nyert. A névjegyének mindkét oldalára ceruzával, hevenyészve írt szöveg: „Tisztelt, kedves Wildner úr, kegyeskedjék (sok szívességére ráadásul) e sorok átadójának odaadni a Ferencz-József jubileumra benyújtott kérvényem mellékleteit (keresztlevél, könyvek stb.). Ez sürgős, mert holnap Párisba utazom. Igaz szeretettel, tisztelettel küld üdvözletet híve: Ady Endre" A levélke — Ady szokása szerint — keltezés nélküli. Megírásának időpontjára vonatkozólag azonban támpont a párizsi útra való utalás. A díj sorsa voltaképpen e'dőlt a zsűri november 14-i döntésével, bár a bizottság november 26-án keltezett jelentését csak december 15-én terjesztették tudomásvétel végett a főváros közgyűlése elé. Az előterjesztést a maradi ellenzék tiltakozása nyomán heves vita követte, s ennek harsány visszhangja támadt a sajtóban is. Bekövetkezett az, amit Schöpflin szinte megjósolt Adyt pályázásra ösztönző levelében: „Ha nem kapja is meg a díjat, gondoskodni lehetne róla, hogy dicsőséggel ne kapja meg . . Ady-vita a főváros közgyűlésén — nem volna a legrosszabb vicc ..." Ady azonban ezt már nem várta meg: a díj s a november 27-i Ady-est körüli láimás izgalmak úgy megviselték, hogy bár mindjárt Párizsba akart utazni, december elején lázasan betegágyba kényszerült. Lédáéknak december 7-én írt levelében jelzi, hogy 5 — 6 nap múlva, mihelyt kissé erőre kap, elindul. Nyilván meg akarta várni új verseskötetének (Szeretném, ha szeretnének) december 10-re várt megjelenését is, hogy magával vihesse Léda példányát. Valószínűleg december 13-án kelt végre útra, egy-két nappal előbb íihatta tehát a névjegy-levelet, a készülődés sietségében vagy talán még ágyban fekve. A másik levél a következő évből való, a Nyugat levélpapírján íródott, tintával, de szintén kelet nélkül. Öccse számára kéri Wildner támogatását, bizonyára valamilyen pedagógiai „másodállás" dolgában. Arról aligha lehetett szó, hogy Ady Lajos fővárosi iskolához való helyezését kérvényezte, hiszen az előző év szeptemberében nevezték ki a Markó utcai állami gimnázium tanárának, szintén bátyja szívós buzgólkodására. ,,Mélyen tisztelt, kedves, jó barátom, Ady Lajos tanár kívánna önnel holnap vagy holnapután félpercig beszélni, az öcsém. Most nősült s föltétlenül szüksége volna valami mellékjövedelemre kis fizetéséhez s nem éppen kicsi terhei mellett. Kérvénye bent van a városnál, Vázsonyi s többen írtak, szóltak érdekében, de döntés még nincs s az ügy sürgős. Fogadja szokott, nobilis szívességével az öcsémet, aki tanácsot akar kérni s esetleg egy gr. Festetichnek mondandó, pár jó szót. Régi tisztelője, híve (: kedd:) Ady Endre" A dátumot itt csak tág határok közt tudjuk kikövetkeztetni (a „kedd" megjelölés, sajnos, nem ad fogódzót). A végleges, biztos állásba került Ady Lajos 1910. június 27-én nősült meg; a nyarat a Tátrában töltötték, egy darabig Ady Endre is ott volt, majd rövid érmindszenti időzés után szeptembertől november közepéig Pesten tartózkodik. Ekkor írhatott Wi'dnernek öccse ügyében, mégpedig valószínűleg szeptember elején (a kedd megjelölés alapján talán 6-án vagy 13-án), hiszen ilyen kérés az iskolaév kezdetén időszerű. Gróf Festetics Géza, akihez Ady egypár ajánló jó szót kér öccse érdekében, fővárosi tanácsnok volt s tagja a jubileumi díjat Adynak odaítélő zsűrinek. A levél egyébként újabb példája és bizonyítéka annak a segítőkész szeretetnek, amellyel Ady kezdettől fogva mindenben egyengette öccsének pályafutását, gyakran pedig igyekezett rendezni elsimítani a körülötte támadt bonyoda lmakat. Egy harmadik levél is fennmaradt Wildner Ödön hagyatékában; ez nem hozzá, hanem Bárczy István polgármesterhez szól. A szöveg Ady Lajos keze írása, aki viszont gyakran segített bátyja levelezésének és ügyes-bajos dolgainak elintézésében, főként ha Ady távol volt Pesttől. A levelet azonban Ady saját kezűleg írta alá: „Méltóságos Polgármester Úr! Fontos bár csak a magam személyét érdeklő ügyben — nagyon szeretnék Méltóságos Uramtól pár perces kihallgatásra engedélyt nyerni. Tisztelettel kérem, kegyeskedjék engem értesíttetni, hogy mikor jelentkezhetem. Méltóságos Polgármester Ürnak kész híve Budapest, 1912. febr. 5.

Ady Endre" „Nyugat" szerk., V., Mérleg u. 9. csak táviratstílusban tudok írni. Bárczy polgármesterrel holnap vagy holnapután tárgyalok, de van más pénzi kilátásom." Utazása azonban csak szándék maradt, öccse bevitte őt a Városmajor Szanatóriumba. Adynak Bárczy iránti hálás tiszteletét és nagyrabecsülését mutatja, hogy 1913 végén őt kérte meg Dénes Zsófiával való „expressz" összeesketésére: s miután e házasság terve meghiúsult, 1915. március 27-én Boncza Bertával állt Bárczy elé, aki most is maga vállalta az anyakönywezetői tisztet. Adynak nem sok hivatalos dolga akadt a fővárossal, de e néhány ismertetett mozzanat is mutatja, hogy szerencsére olyan vezetőkkel került kapcsolatba, akik nemcsak tehetségét elismerő, tisztelő hívei voltak, hanem emberként is készséges, segítő jóakarói. A kékes színű levélpapír alján ceruzával a költő . , fogadására megjelölt időpont; először áthúzva ez r J < '* ' "í'L b ' ^ ' ~ a szó: kedden, majd alatta: hétfőn 10—11 közt. —> Sc V / Mellette pedig vastag kék irónnal: 800 K. . ' j ' 1 " r Ez a szám és a levél kelte megvilágítja, miért ' . . • • fordult Ady Bárczyhoz. 1912 elején egészsége és * ' —' ^ idegállapota annyira hanyatlik, hogy alapos orvosi ' kezelésre van szüksége. Február közepén készül bevonulni a Városmajor Szanatóriumba, hogy ott C^-f /* £ f maradjon több hónapig. E hosszas és költséges kúrára készülve folyamodhatott támogatásért Báiczyhoz, illetőleg a fővároshoz, s a polgármester / / készséges megértéssel segített a beteg költőn. ~ <7 e

• Találkozásuk — a megjelölt időpont szerint — a levél kelte után egy hétre, február 12-én történhetett meg, s ezen Ady, kérésének nyomatékául, bizonyára átadta Bárczynak az előző napokban megjelent új kötetének, A menekülő élet-nek dedikált példányát. Hogy azonban Ady mennyire ingatag volt e'határozásaban a szanatóriumot illetően, mutatja néhány sora, amelyet a fenti levél keltét követő napon, február 6-án írt Diósyéknak, Párizsba: Agyonnyomott, de mégis útrakész állapotomban