Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Farkas Imre, Mihály Éva, Szinai János: Van hely a tetőn

amit úrnőjüktől kaptak. A belső cselédeknek bútort, szőnyeget, dísztárgyakat, ékszereket, ruhákat is hagyott. Nagy vagyonának persze csak elenyésző részét tette ki a hozzá hű embereiről való gondoskodás. Hazájának ifjúságára is gondolt. Majdnem 800 hold földet, egy kastélyt, teljes berendezéssel, egy gyermekotthon alapítására hagyott — azzal az indoklással, hogy tehetségéhez képest szeretne a szegénysorsú lakosságnak a háborúból rázúdult nyomorúságán enyhíteni, ezért igyekszik gyermekeikről gondoskodni. Az otthonra vonatkozó intézkedései is bizonyítják emberségét, haladó nézeteit. Például, hogy a felvételt valláskülönbségre való tekintet nélkül a gyermekotthon vezetője intézze. A gyermekotthonban 120—150 leánygyermek nyerjen teljesen ingyenes tartást és elhelyezést, 3 éves kortól 14 éves korig. Árvák, félárvák és vagyontalan, szegény sorsú szülők nem árva gyermekei is felvehetők. A kastélyban, ahol a gyermekotthon létesül, a gyerekek minden helyiséget, berendezési tárgyat korlátozás nélkül használhatnak. E sorok olvasásánál eszünkbe jutott: olvastunk olyan történeteket, láttunk olyan filmet, ahol a cselédgyerek még a parkba sem tehette be a lábát, nemhogy a kastélyba, ő nem féltett semmit ezektől a gyermekektől. Az otthon céljairól is ír. „Az általam kitűzött cél: a jövő generációjának sanyarú helyzetükben a haza javára való megmentése. A gyerekek egyszerű, de gondos, hazafias nevelésben részesüljenek, a munkára és annak megbecsülésére szoktassanak, hogy egykoron hű és dolgos polgárnői lehessenek szeretett hazánknak." Alapítványt hagyott (a Koháry utcai 3 emeletes lakóház jövedelmét) unitárius vallású szegény iskolásgyermekek támogatására is. Cinkotai kastélyát, udvarát, kertjét és a melléképületeket a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületének hagyományozta. A kastély parkjának egy részét még életében átadta az egyesületnek, és itt építették fel a kétemeletes, majdnem 100 méter hosszú iskolát és kollégiumot. Az intézményt élete végéig patronálta. Ebben az intézetben is szegénysorsú, árva gyermekeket neveltek. Ezt az épületet 1919-ben az állam megvette, és Pozsonyból ide telepítette át az állami tanítónőképzőt. A cinkotai tanítónőképző neves intézmény volt, amelyből hazánk minden tájára kerültek tanítónők. 1959-ben végzett az utolsó évfolyam. Az épületben jelenleg a Szerb Antal Gimnázium működik. A mi iskolánk is a kastély parkjában (a kastély 1944-ben leégett) épült fel, 1961-ben. A Magyar Nemzeti Múzeumnak hagyományozott gróf Batthyány Ilona néhány családi tárgyat és édesapja iratait, amelyek „történelmi beccsel bírnak". Mindenét szétosztotta. A szegényeken, a nyomorultakon igyekezett segíteni. Ezt tette életében is. Hatalmas vagyonából rokonaira alig hagyott örökséget; nekik a kevésbé értékes használati tárgyakat, családi festményeket, kisebb ékszereket juttatta. A hivatalos, szabatos nyelv sem tudja leplezni, hogy a grófnő bizony nem volt jó viszonyban a hozzátartozóival. Mint a végrendelet végén írja, sokat szenvedett miattuk; egyedül dédunokája, Batthyány Ilona nem bántotta. Érdekes és titokzatos a végrendeletnek reá vonatkozó kitétele: a ráhagyott javakat csak abban az esetben kapja meg, „ha ahhoz megy nőül, akit maga választ, és házassága nem kényszer/tett házasság lesz". A grófnő a végrendelet utolsó részében temetéséről rendelkezik. Ismét kimagaslik néhány sokatmondó sor. „Sirattam két gyermekemet és sirattam hazámat. Utolsó szavam: Isten segítsd hazámat! Temetésem legyen egyszerű, mint életem volt, nekem nem kell a pompa, csak azokat eresszék a temetésemhez, kik szerettek és felkerestek. A falu népe jöjjön, azok szerettek." 1929-ben halt meg. És a falu egész lakossága elkísérte Cinkotáról Budapestre, a Kerepesi temetőbe. Édesapja mellé temették, a Batthyány mauzóleumba. Az áttanulmányozott végrendeletből és az idős emberek visszaemlékezéseiből olyan arisztokratát ismertünk meg gróf Batthyány Ilona személyében, aki gondolkodásában megelőzte korát. Sok tanújelét adta annak, hogy szerette hazáját, népét. Bátor asszony volt. Nem alázkodott meg, nem kért a császártól, kitartott elvei mellett. Ezek olyan emberi tulajdonságok, amelyek tiszteletreméltóak. Mi ezzel a munkánkkal állítunk emléket a grófnőnek. Készítették a cinkotai Általános Iskola „Beszélő kövek" szakkörének VIII. osztályos tanulói Szakkörvezető: Ilesik Imréné ált. isk. tanár A grófnő cinkotai kastélya 1944-ben leégett Iskolánk 1961-ben épült fel a kastély parkjában A Szerb Antal Gimnázium