Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Tamás Ervin: Mezőkövesd

dolgozik a helyi iparban, 3400 a miskolci nagyipari üzemekben talál megélhetést, míg a mezőgazdaság­ban mindössze 1457 ember dolgozik." Ahogy megjelent az állami ipar, fordult a kocka: bejárói is lettek Mezőkövesdnek. Egy ideig az el­|árók továbbra is vállalták az ingázást, miközben a környékről a busz, a vonat hozta ide az embere­ket. Most kezd kialakulni az egészséges egyensúly. A lélekszám is emelkedik: közeledik a húszezer­hez. Az állami ipar mellé kiépültek a tanácsi üze­mek, helyben van kivitelező kapacitás. Megerősö­dött a város egyetlen termelőszövetkezete, tavalyi eredményét a „kiváló" címmel ismerték el. A sze­rencsétlen településszerkezet sokáig hátráltatta a fejlődést, de ma már a Várostervező Intézet általá­nos rendezési terve az útmutató s nem a nagycsalá­dok épületbokrai. — Kiépítettük 110 kilométeren a vízvezetéket, már nem a hajdani kis magán-erőmű világítja meg esténként a főutcát, és minden évben bővül csa­tornahálózatunk is — tájékoztat a tanácselnök­helyettes. — A városiasodást elősegítette az ÁFÉSZ, náluk összpontosul Mezőkövesd kereske­delme és szolgáltatása. Forgalmuk több mint 800 millió forint. Talán nem mindig jó, hogy nincs igazi vetélytársuk, de annyiban hasznos, hogy így azokat az ágazatokat is vállalják, amelyek voltakép­pen veszteségesek. — 1980-ra szebb város lesz Mezőkövesd? — kér­dem. — Öt évre 220 millió forint a tanácsi költség­vetés, 140 millió jut a fejlesztésre — hangzik a válasz. — Mindenekelőtt a gyermekintézmények helyzetén javítunk. Nyílik Óra-ékszer és OFOTÉRT bolt, mert már nagyon hiányzott. Jövőre elkészül egy új szennyvízderítő is. Igyekszünk eltüntetni a régi, nyomorúságos viskókat, 6—7 házat azonban a Hadas-telepiilésen meg szeretnénk hagyni. Fel­újítjuk őket, jó lesz mementónak. Az az elképzelé­sünk, hogy néhány hímzőasszonyt ott dolgoztatna a háziipari szövetkezet, az érdeklődők megnéz­hetnék őket munka közben. Tudniillik a központ­ban a sok kíváncsi idegen egymást éri mostanság. — Sok erre az idegen? — Nemcsak azért, mert forgalmas a főút; a híres matyó népművészet is vonzza a turistákat — mondja. — És gyógyfürdőnk is egyre népszerűbb: akad olyan nyári nap, hogy 15 ezren váltanak je­gyet. Egyébként a fürdőt tovább fejlesztjük, és épül egy szép autóskemping. Mezőkövesd nem mostanában kezdte érdekelni a turistákat. S megfordultak itt legújabbkori kirá-Kis Jankó Bori utca lyok is. Állítólag, amikor a matyó asszony meglátta a vendégház ajtaján belépő apró termetű sziámi királyi párt, majdnem elejtette az ajándékot, a la­kodalmas fonott kalácsot. Régen volt már, akárcsak a másik jeles vendég érkezése, aki az Edward név­re hallgatott — igaz, ő csak exkirály volt, de nagy­vonalúságát már-már legendaként hallom vissza: hálából pezsgővel kínálta népviseletbe öltözött vendéglátóit, és skót dudáján népdalokat játszott nekik. Matyó művészet Még mielőtt a matyó népművészet titkaiba bele­merülnénk, ki kell ábrándítanom olvasóimat, akik azt hiszik, valamely ősi hímzést láthatnak viszont a kövesdi térítőkön vagy blúzokon. Története nem vezethető vissza több száz évre, szépségének híre viszont gyorsan elterjedt a világon. Úgy hírlik, az 1910-es Operabálra Tarnay Gyula borsodi al­ispán, Izabella főhercegasszony kívánságára, szín­pompás ruhákat küldetett néhány nagyméltóság-A zsóri gyógyfürdő Az épülő új lakótelep

Next

/
Thumbnails
Contents