Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Tamás Ervin: Mezőkövesd

Tamás Ervin MEZŐKÖVESD A városka központjában két szobor áll egymással szemben. Egy királyé és egy parasztasszonyé. A király: Mátyás, a parasztasszony: Kis Jankó Bori. A mezőkövesdi történelem fonala valahogy kettejük köré gubancolódott. Egyik rangot, a másik hírt adott a településnek. Matyósors Mezőkövesd monográfiája több esztendőn át készült. Részt vettek benne a város volt és mai lakói; a munka nagyságára jellemző, hogy a mű végül is 800 oldalasra kerekedett. Sárközi Zoltán, az Országos Levéltár munkatársa segített talán a legtöbbet a múlt kibogozásában. Egy 1275-ből származó feljegyzés arról tudósít, hogy Kövesd lakatlan falu. Mezőkövesd történelme folyamán gyakran került a különböző hadseregek útjába; csak a mongol-tatár hadak vagy négyszer (!) vonultak rajta keresztül. A husziták ellen Borsod és Zemplén megyék nemesei 300 lovast állítottak ki, s a harcok nem kímélték Mezőkövesdet sem. A rosszban a jó: talán ennek a pusztításnak köszönhette a jóvátételt jelentő mezővárosi rangot a falu. A király az újjáépítéshez kedvezményeket nyúj-A Mátyás-szobor, mögötte a Tanácsháza tott. Mezőkövesd 1464. július 12-én kelt mezővárosi szabadalomlevelében ez olvasható: „azt akarván, hogy a mi Borsod megyében lévő Mezőkövesd nevű mezővárosunkat kiemeljük abból a romlásból, amelybe az elmúlt háborús időkben jutott, és azt is akarván, hogy polgárai és népei ebben úgy mint hűségükben, számukban is gyarapodjanak, nemkülönben királyi hatalmunk teljességéből és különleges kegyünktől indíttatva szabad várossá emeljük, úgy akarván és el is határozván azt, hogy mostantól fogva az elkövetkező időkben ugyanezen város és következésképpen polgárai, vendégjogú lakosai — azaz mindenkori közössége — élhessenek mindazokkal a szabadságjogokkal, kegyeinkkel és kiváltságainkkal, és örvendezhessenek is ezeken, amelyekkel országunkbeli többi városunk élt, s melyeken örvendezett . . ." A Mátyás király adományozta oklevél szövegében nemcsak az a szép, hogy ékesszólóan Írták, hanem az is, hogy a mezőkövesdieknek adómentességet biztosított; csak a diósgyőri várnagynak kellett fizetniük évi 200 aranyforintot, a többi taksa alól mentesült a város. — Ezért a kiváltságért emelt szobrot a város a nagy királynak — mondja dr. Lukács Gáspár nyugdíjas tanár, múzeumvezető. — Első büszkeségünk. Kis Jankó Bori szobra Csigó László felvételei A XV. századi gótikus szentélyre épitett barokk templom a címer és a kiváltságlevél, Mátyás adománya. Vagy száz esztendőn át lehetett vele dicsekedni, amíg a török meg nem jelent. . . Utána a védekezés, a kitartás ideje következett. A török áfium és a német maszlag ellenében is ragaszkodtak kiváltságaikhoz a kövesdiek; volt úgy, hogy Pozsonyig is elmentek verekedni értük. Csak a múlt század végén, 1884-ben degradálódott nagyközséggé a város ... A matyókat három dolog jellemezte: szegények voltak, szerették a szépet, s rátartinak tartották őket. — Végül is kik a matyók? — kérdem. — Állítólag a kabar törzs leszármazottai vagyunk, a palócság része — válaszol Lukács tanár úr. — A palócokat ugyanis először ide telepítették le, ám ők egy idő múltán továbbálltak. Mi, kövesdiek, maradtunk. Hivatalosan a matyó: eredeti szálláshelyén maradt palóc töredék. „A tatár keveredés mellett a matyóság zömét nagyobb részben palócok, kisebb részben kunok és jászok alkotják, kikhez csatlakozott még a szlávság. Ezen főbb típusok keveredéséből keletkezett a matyóság", állapította meg Bartucz Lajos a század elején végzett etnikai-embertani vizsgálatok alapján. A város térképén ma is úgy helyezkednek el a házak, udvarok, ahogy hajdanán az úgynevezett hadak, a nagycsaládok megtelepültek. Természetesen a jelen lassan-lassan megbontja ezt a nem éppen városias településformát. Az utóbbi harminc esztendőben több mint kétezer lakás épült — de a komfortnélküli még mindig 60 százalékban képviselteti magát... Matyó főváros Garai János, az 1944-ben mártírhalált halt kommunista író és újságíró, Vergődő magyar vidékek címen 1936-ban kiadott riportkötetében elkeserítő képet rajzol a színes matyó rózsák mögötti állapotokról. „A matyó asszony már hat órakor a kapu előtt görnyed, rossz időben a levegőtlen, félhomályos szobában vakul. Tizennégy órás munkával filléreket keres hímzéseivel. Közben elrohad a tüdeje, elsötétül szemevilága ... A férfiak summások, kosztjukat a gazda adja. Kis szalonnát, kenyeret, egy tányér levest. A harmadnapos kenyér zöld a penésztől..." — A föld kevés volt, s nem is túl jó, sok volt a gyerek, nagy a szegénység — mondja a város ta-16 URBmaiZALOPO ORSZÁG