Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Fabó Irma: A Nemzeti Torna Egylet

Tanévkezdet táián, pihentebb szemmel érdemes egy pillantást vetnünk az iskolaudvarokra. És talán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vaion a környezet szeretetére, védelmére neveli-e az iskola a tanulóifjúságot ? Az új iskolák többségében bizonyára igen. De régi iskoláinkban is évente sokezer fiatal sajátítja el a társadalmi magatartás etikai alapjait, és ebbe — ma már alig lehet kétséges — a környezetért érzett felelősség is beletartozik. A kulturált környezet, a rendezettség, a szépség iránti igényt nemcsak felkeltenie, hanem éveken át rögzítenie is kell az iskolának. A régi iskolák udvarait nem mai ízlésünknek megfelelően építették. Néhány fa, némi fű azért legtöbbjükben akad. Ha ennek léte, megmaradása esetleges, a véletlenen múlik — nevelőhatása csekély. Természetesen nem féltve őrzött kiskerteket kell létesíteni, hanem olyanokat, amelyekben lehet játszani, sportolni. Az iskolaudvarok parkosítása és ápolása számtalanszor sok nehézségbe ütközik. De minden iskolában van biológus tanár és sok száz, értelmes tevékenységre vágyó, nevelhető diák;

akik a szakma művelőinek a tanácsai szerint képesek szép iskolaudvart kialakítani. Ma is érvényes a bölcsesség: az ifjúságot a jó példát mutató környezet neveli a leghatásosabban. Aki az iskolában nem tanulja meg, később is nehezen éri föl ésszel, hogy a város zöldfelületének megbecsülése és megóvása kulturáltságunk fokmérője. Kép és szöveg: Nedeczky János Fővárosi Kertészeti Vállalat (X) Kohtyezefvédeléjn alkotókban