Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Havas Lujza: „A csavargó báró”

is az elmúlás tragikumát érzékelteti. Az impresszionizmust meghaladó festőkkel együtt később ő is felismerte, hogy a színeknek önálló jelentésük van, önmagukban is diktálhatnak képzeteket, érzéseket: „Van egy rozsdavörös, barnás piszkosvörös, amely az idegeket a legnagyobb mértékben izgatja. Van ebben a színben valami fenyegető, kivált ha más, piszkosszürke és meleg színek veszik körül" — írja naplójában, 1895-ben. Ebben az évben megszaporodnak figurális képei. Az élet számkivetettjei, csavargásainak társai jelennek meg rajtuk. Züllöttnek bélyegzett, állati sorban sínylődő emberroncsok, riadt fénnyel a szemükben — többnyire rozsdavörös és piszkosszürke színekkel festve. Nem szánalmat kívánt kelteni irántuk, hanem az egyéni sorsban akarta felvillantani azt, „ami az örökkévalóságtól jön," és amit „minden egyén külön világként rejteget magában". Mednyánszky festészetének utolsó időszakához történelmi katasztrófa, szolgáltatott témákat. Önkéntes hadifestőként járta a frontokat, pedig túl volt a hatvan éven. A korábbi, ember nélküli tájak és háttér nélküli figurák Szerbiában. 1914. Magyar Nemzeti Galéria Bevonulás. 1915 körül. Magyar Nemzeti Galéria után most egyetlen szörnyű látó- A sok megpróbáltatástól meg- ányzott a művészetéből: az életmássá egyesül a pusztuló táj és romlott egészségű festő még egy örömet. De erre már nem volt benne a pusztulásra ítélt ember utolsó fellobbanással arra készült, ideje: 1919 áprilisában meghalt. ké

Pe

hogy megfesti azt, ami addig hi- Havas Lujza