Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Jemnitz János: „A címzett a militarizmus”

Beöthy Ödön Berényi Zsuzsa felvételei FERENCZY KÉT ELFELE. Az egykori pesti Neugebäude hírhedt épületének udvarán 1851. szeptember 22-én akasztófára szögezték több vezető emigráns forradalmárnak a nevét. Kossuth Lajosé mellett ott díszelgett a bitófán két, számunkra most érdekes név: Balogh Jánosé és Beöthy Ödöné. Alig került ki Ferenczy István, „a mester" műhelyéből a két reformkori politikus márvány büsztje, megrendelőjük, a Magyarhoni Evangélikus Egyház vezetősége a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójánál, az egvházi tisztséget is viselő Kubinvi Ágostonnál helyezte el „nyugalmasabb időkre való őrizet végett." A forradalom vihara, majd az elnyomás évei alatt senki sem gondolt a két szoborral. Akkor is, azóta is csak néhány szakértő és beavatott tudott a két rebellis politikus szobrának a létezéséről. Bár a kiegyezés után — mint látni fogjuk — helyet kaptak a büsztök a Deák téri evangélikus gimnáziumban, viszonylag mindig kevesen láthatták. Mostani napfényre kerülésük még a művészettörténészek számára is meglepetés volt. Pergessük vissza röviden az eseményeket! Galánthai Balogh János (1796—1872) barsi követ volt. Hasonló nevű édesapja Gömör, Hont és Nógrád megye alispánja, nyolc országgyűlés követe volt, s „nevezetessé tette magát mint jeles szónok, nyájas emberbarát, kellemes társalkodó, gőgtelen, fényűzést kerülő, s okos belátással honjának java és nemzete nyelve előmozdításáért buzgó hazafi" — amint nekrológjában olvashatjuk. Ferenc császár az apát és fiát együttesen Bécsbe citálta, „ad audiendum verbum", s rebellis magatartásukért megfeddte őket. Nem sokkal apja halála után, 1830-ban jelent meg Balogh először követként a pozsonyi diétán. Kossuth Lajos mindjárt az ifjabb Balogh első közéleti szereplése alkalmával, 1832-ben megörökítette egyik hazafias beszédét az Országgyűlési Tudósításokban. Ebben a cenzúrát „az értelmiséget minden törvény nélkül rabláncon tartó" poroszlónak, „az emberi élet legszebb szüleménye gyilkosának" nevezte, és síkra szállt a jobbágvok felszabadítása érdekében. Országgyűlési beszédeinek „lázító" hangja miatt mint barátját, Wesselényi Miklóst, őt is hűtlenségi perrel akarták sújtani 1835-ben. Hasonló hullámokat vert a harmincas évek elején besenyői Beöthy Ödön bihari követ bátor közéleti szereplése és politikai szókimondása. A „tüzes szónok" beszédeiről elsők között Kölcsey Ferenc tudósított Országgyűlési Naplójában. 1833. január 9-i feljegyzése így hangzik: „Beöthy megyéjének a vallási törvénvezikkely (1791:26) megsértése miatt fennálló nehézségeit adá elő, s kérte, hogy e sérelmek vizsgálatára és szerkesztésére küldöttség rendeltessék ki. Beszéde férfiasan szép vala, azaz: erős és merész.. . Harsogó,éljen' követé a beszédet: s higyjétek el, ez országgyűlés folytában az éljen ily méltólag egyszer-egyszer sem harsogott." Kossuth mindig teljes terjedelmében közölte Beöthy beszédeit. Nemcsak politikai és elvi síkon, hanem magánemberként is együtt érzett vele, amikor megtudta, hogy a katolikus Beöthynek menynyi nehézsége támadt a református Csanády Lujzával kötött házasságával kapcsolatban. Ismeretes, hogy utóbb az evangélikus Kossuthot is ugyanilyen megalázó kellemetlenségek érték a katolikus Meszlényi Terézzel kötött házassága miatt. A reformkor nemzeti eszméi és követelései közt szereplő vallásszabadság, közelebbről a felekezetek közötti egyenlőség és viszonosság elvéért a két neves 20