Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Jemnitz János: „A címzett a militarizmus”

JEMNITZ JÁNOS A magyar progresszió mindig csak a nemzetközi áramlatokkal kölcsönhatásban ért és érhetett el sikereket történelmünk során. Éppen ezért soha nem lehetett közömbös, hogy milyen kép alakult ki külföldön a magyarországi helyzetről, fejlődésről és különösen a haladás táborának belső erőviszonyairól, lehetőségeiről. Az 1918-as esztendő idegenben és nálunk is a nagy remények, de már olykor a nagy csalódások, a haladó erők ideiglenes megtorpanásainak éve is volt. Egészében véve azonban mindenütt a progresszívek, sőt a szocialisták törtek előre a reakciós erőkkel szemben. Ez az alaptendencia tükröződik a nemzetközi szocialista sajtóban is. A nemzetközi érdeklődés középpontjában Az 1918. januári általános sztrájkról alighanem először az osztrák lapok adtak hírt, amit nem is lehet csodálni az osztrák és a magyar munkásmozgalom szoros kapcsolatainak ismeretében. Az Arbeiter Zeitung, az osztrák szociáldemokrata párt napilapja az első híradás után többszöi is visszatért az események ismertetésére. Elemezte a pártvezetőség állásfoglalását, megemlítette a pártvezetőséggel szemben kibontakozó ellenállást, amikor az a sztrájkot „lefújta". Hírt adott a pártvezetőség lemondásáról, végül bejelentette, hogy a szélesebb pártválasztmány jóváhagyta a pártvezetőség politikáját. Hasonló volt a német „többségi" szociáldemokraták központi lapjának, a Vorwärts-nek a reagálása is, amelyik szintén csak az események ismertetésére szorítkozott. A német szociáldemokrata párt 1917 januárjában kettészakadt, s még ugyanez év tavaszán megalakult a pacifista szemléletű „független" szocialista párt amely természetesen másképpen reagált az eseményre, mint a „többségi" Vorwärts. E párt balszárnyának ismert hangadója, parlamenti „vezérszónoka", Georg Ledebour a Reichstagban hangsúlyozta: „Ausztria — Magyarország munkásai tettekkel bizonyították, hogy a vérengzést nem nézik tétlenül tovább". A francia szocialisták lapja, a Jaurés alapította L'Humanité 1918. január 18-ától kezdett híreket közölni — először inkább az osztrák, később már a magyar sztrájkmozgalomról is. A L'Humanitét ekkor már Zürichből „Homo" Solomon Grumbach, a francia szocialista pártban ekkor és később is jelentős szerepet játszó politikus-publicista tudósította. Grumbach azonban csak az osztrák sztrájk összefüggéseit elemezte mélyebben, a magyarét nem. M. Cachin-nek a L'Humanitében ekkoriban megjelenő cikke azt taglalta, hogy az oroszországi forradalom minden jel szerint átsugárzott a német — osztrák területre; a magyarországi sztrájkra azonban külön nem reflektált. Mindez azt bizonyítja, hogy a párizsi szocialisták figyelme is sokkal inkább a bécsi, mint a budapesti változásokra összpontosult. Ez alól kivétel alighanem csak a belga szocialista pacifista hetilap, a Huysmans szerkesztette Le Socialiste Belge volt. Huysmans, aki Vanderveldével szemben lelkes híve volt már a háború első napjaiban is — az Internacionálé életre galvanizálásának, s szembeszállt az antant-szocialisták háborús győzelemre építő elképzeléseivel, érthetően nagy figyelmet szentelt annak, hogy a front túlsó oldalán milyen biztató jelei bontakoznak ki a munkásmozgalom megújhodásának. Ezek után természetes, hogy a Le Socialiste Belge rokonszenvvel írt a januári sztrájkról, de nehezményezte, hogy a szociáldemokrata pártvezetőségek oly könnyen hitelt adtak kormányaik ígéreteinek, amit a gazdasági helyzet javítására, a békekezdeményezések megindítására tettek, de amelyek — s ezt a belga szocialisták jól látták — teljesen értéktelen, súlytalan ígéretek voltak. Huysmans és a belga pártlap nem állt meg ennél a kritikai észrevételnél, s a pártvezetőséggel szembeni lázadásra utalva megállapította: „Nyilvánvalóan nagyok a nézeteltérések a kormány kijelentéseinek értékéről és a sztrájk befejezésének indokoltságáról". Utalt az Arbeiter Zeitung és a Népszava „kétségbeesett erőfeszítéseire. . . annak bizonyítására, hogy a sztrájk hatalmas sikerrel zárult". A belga pártlap szerint az osztrák és magyar vezetők ezzel csak híveiket és az elégedetlen munkástömegeket igyekeztek megnyugtatni. Nem mintha Huysmans a felszínes, voluntarista következtetések híve lett volna. Ő mindig alaposan tájékozódni kívánó szocialista volt, s miközben lapja az idézett kritikai észrevételeket kinyomtatta, ő egy másfajta gondolatnak is hangot adott: „Az igazság az, hogy a sztrájk nem győzhetett Ausztria —Magyarországon. A sztrájk hadüzenet, s a címzett a militarizmus, az imperializmus és az annexiók voltak, s e hármas szentszövetségre nem mérhettek halálos csapást Ausztria— Magyarországon, minthogy ennek feje másutt, Németországban volt." Szovjet-Oroszországban a januári sztrájknak és perspektíváinak megítélése érdekes vita forrásává vált. A Pravda ban „Ausztria forradalom előtt" címmel jelent meg cikk, amelyben a szerző aláhúzta: „Európában a forradalmi erjedés az egész háború alatt nem izzott fel ily magas hőfokra". S hozzáfűzte, hogy ez a forradalmi erjedés már a nyugat-európai országokban is tapasztalható. A mensevik Martov-Dan szerkesztette Novüj Lucs szerint viszont az egyetemes történeti haladás szempontjából legfontosabb országokban még nem kezdődött el a forradalmi erjedés. Ezek után írták le a következő sorokat: „A proletár békemozgalom az elmaradott Magyarországon öltött legélesebb kontúrt, ahol a gazdasági és politikai életben is a nagybirtokosok uralkodnak. .. csak itt következett be a mérsékelt szociáldemokrata pártvezetőség megbuktatása". A mensevik teoretikusok így alakították ki azt a véleményüket, hogy a Monarchia népeinek forradalma a világtörténelem fő színterének csak a perifériáján játszódik le. A januári általános sztrájk után hosszabb ideig alig-alig esik szó Magyarországról a külföldi szocialista lapokban. Kivételek akadnak ugyan, de ezek az írások inkább a hatalmi, diplomáciai összefüggések körébe tartoznak. Ujabb áttörést csak a júniusi általános sztrájk hozott. A júniusi általános sztrájk visszhangja Bár a júniusi általános sztrájknak természetesen kisebb a jelentősége, mint az egész Osztrák-Magyar Monarchiát paralizáló januárié volt, visszhangja mégis erős és meglehetősen ellentmondásos volt. Különböztek a reagálások „nemzeti hovatartozás" és politikai felfogások szerint. Az angol szociálsoviniszta Clarion szerint például „a munkások Budapesten többször is feltartóztatták az életet". A G. Lansbury szerkesztette, pacifista Herald ugyancsak reagált a sztrájkra. Átveszi Huysmans értékelését, aki megállapította : „Az akciónak jelentősnekkellettlennie, ha megakadályozták, hogy az Arbeiter Zeitung idejekorán cikket írjon róla" — negatíve igazolva ezzel az osztrák szociáldemokraták rokonszenvét, békevágyát, aminek kinyilvánítását az osztrák kormányzó körök és a cenzúra ily módon megakadályozta. Érdekes, hogy a francia szocialista sajtó tulajdonképpen már a júniusi általános sztrájk előtt is folyamatosan nyomon követte a magyar belpolitika eseményeit, a kormányválságokat, s főként Károlyi Mihálynak a parlamentben elhangzó interpellációit. Igy többek között még a L'Humanité is megemlékezett arról, hogy a Károlyi-párt fellépett a lengyel-galíciai területek megszállása e'len. Majd a júniusi sztrájk kapcsán is felszólaló Károlyi Mihályt így említi a L'Humanité június 23-i számában: „Károlyi gróf ez alkalomból interpellációt intézett a kormányhoz és megindokolta a munkásköveteléseket. Hozzáfűzte, hogy az a reakciós mód, ahogyan a kormány a választójogi reformot megoldotta, nagyban hozzájárult a tömeghangulat felszításához." A „kisebbségi" Longuet szerkesztette Populaire még határozottabban húzta alá, hogy „a magyar parlamentben Károlyi Mihály hosszú és heves beszédet mondott, amelyben igazolta a sztrájkmozgalmat". A Populaire július folyamán többször felhívta még a figyelmet a magyar forradalmi erjedésre, s jelezte a munkástanácsok megalakulását is. Ismét különleges figyelem illeti meg az Arbeiter Zeitungot; tudósításait Diener-Dénes József írta. A tudósító hevesen támadta Tiszát és a magyar konzervatív reakciót (Wekerlét is „Tisza pótléknak" minősítette). Megemlékezett a szakszervezeti kongresszusról, ahol a szakszervezeti vezetők a szociálpolitikai reformok végrehajtását kérték számon a kormánytól. A júniusi sztrájkról is részletes tudósításokat közölt. Ismertette a pártvezetőség határozatait, nyilatkozatait, foglalkozott a munkástanács üléseivel és Károlyi parlamenti beszédeivel — s természetesen a magyar kormány ígéreteivel is. Nem véletlen, hogy a lap a júniusi sztrájk időszakában közölte Karinthy Frigyes „diplomata" írását, mintegy tanúbizonyságául pacifista beállítottságának, s egyszersmind az utókor számára demonstrálva, hogy az osztrák — magyar pacifista front sokajor mennyire párhuzamosan haladt. 18 „A címzett a militarizmus" A magyar 1918-as események a nemzetközi szocialista sajtóban