Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Tamás Ervin: Dunaújváros

Somogyi József: Kohász A Lenin tér Tamás Ervin Dl) HAÚJ VÁROS „Az ország első szocialista városa az elmúlt negyedszázad alatt bebizonyította létjogosultságát, a tájban betöltött szerepköre alapján 1971-ben a kormány a vidéki városok harmadik hierarchikus fokozatába, a részleges felsőfokú központok közé sorolta... Amellett, hogy az ország egyik legjelentősebb nehézipari bázisa, számos kisebb-nagyobb vonzáskörzetre kiterjedő, magasabb szerepkört tölt be." (A Központi Statisztikai Hivatal Fejér megyei Igazgatóságának a városról szóló 1976-os kiadványa.) „Húsz évvel ezelőtt, amikor hozzákezdtek az új vaskohászati kombinát s a hozzá tartozó város építéséhez, Dunapentele az ország érdeklődésének középpontjába került. Szenzáció volt: az újságok naponta hirt adtak az építkezésről. A közvélemény név szerint ismerhette a legjobb építőket: a filmhíradókban premier planban mosolyogtak a közönségre. Az ország által dajkált új település szimbólummá nőtt. Sztálinvárosnak keresztelték el. Aztán jött egy időszak, amikor az újságok elfelejtkezni látszottak róla. Ekkor volt, hogy Dunaújvárosnak keresztelték át. A pozitív szimbólumból sokak szemében antiszimbólum lett. Akárcsak a metró, amely ma már nem szimbólum és nem antiszimbólum, hanem közlekedési eszköz. Utazunk rajta, mégpedig kitűnően. Ezt az utat járta meg Dunaújváros is. Manapság nem hallunk róla sem többet, sem kevesebbet, mint a többi új ipari városról. A társadalom egyik teljesítménye, de nem szenzációja többé: beolvadt az ország gazdasági életébe. A kialakuló, forrongó településből pedig nagykorú város lett. Húszéves." (Havák Katalin: Dunaújváros a nagykorúság útján — Élet és Irodalom, 1970. június 27.) „Aki arra vállalkozik, hogy a szocialista város fogalmának forrásvidékét bejárja, és iparkodik szerény lehetőségei szerint e fogalom tartalmának tisztázásához hozzájárulni, egy idő után különös tapasztalatra tesz szert. Dunaújvárost nem lehet a brosúrák eszközeivel megismerni és megközelíteni, ebben a városban sem a városi tanács, sem a vasmű vezetői nem azzal kezdik a tájékoztatást, hogy papírtömeget nyomnak az érdeklődő kezébe, hanem barátságosan karon fogják, és kiviszik a színhelyre. Az irattárak még őrzik néhány példányát annak a brosúrának, amely „Szakszervezeti Ismeietterjesztő Előadások" címmel jelent meg annó dacumál, s olyan létesítményeket magasztalt az egekig, amelyek még el sem készültek. Ezek a munkáscsalogató mézesmadzag-brosúrák az irattárba kerültek, újabb kiadásukkal pedig nemigen lehet találkozni. Jó pár évvel ezelőtt az éppen elkészült Hideghengerműben nehéz helyzet alakult ki. Egy rövid újsághír nyomán eljutottam Dunaújvárosba, hogy riportot írjak a Hideghengermű meleg napjairól. Tapasztalataim alapjan azt vártam, hogy a kapun belül nyomban elkezdődik az újságírókkal szokásos hintáztatás, de Borovszky Ambrus vezérigazgató bejelentés nélkül is azonnal fogadott, meghallgatta kérésemet, azután fejébe csapta a fejvédő kobakot, egyet a kezembe nyomott, és indított: — Ha a Hideghengerműre kíváncsi, gyerünk a Hideghengerműbe. így kaptam az első leckét abból, hogy a szocialista városnak sok más. egyéni jellemvonása mellett van egy egészen különös tulajdonsága. A szocialista város — nyílt város." (Baráti Géza: Szocialista város — Magyar Nemzet, 1976. május 18.) „— Igen, sokan mondják, hogy Dunaújvárosnak nincsenek hagyományai, de ez akkor lenne igaz, ha úgy fogalmaznánk, hogy csak negyedszázados hagyományai vannak. Akik az ötvenes evekben, fiatalon kerültek ide, és benépesítették a barakktáborokat, sokszor embertelenül nehéz körülmények között ásták ki a város alapjait, joggal érzik, hogy hagyományt is teremtettek. A termelésben évente több, mint egymillió tonna acélt, 25 ezer tonna szalmacellulózt, 1500 tonna fésűsfonalat, 300 ezer öltönyt, 760 ezei ébresztőórát és még ezernyi más terméket készítenek, azaz ipari kultúrát teremtettek..." (Interjú Sófalvi István tanácselnökkel — Népszabadság, 1978. április 20.) Apám, anyósom mesél a városról. Az utóbbi egykori újságcimekre emlékezik, az előbbi nyitott tenyerében 12 ujtaüiMagfiLOPO ORSZÁG