Budapest, 1978. (16. évfolyam)

8. szám augusztus - Gerle János: Vágó József életműve

1014 Országház utca 20. | II Budapest postája Szükség van rájuk! Fővárosunk munkaerőgondjai közismertek. Akár az ipar, akár a kereskedelem, a szolgáltatás helyzetét nézzük, mindenütt kevés a munkáskéz. Ezért fontos a nyugdíjkorhatárt elért dolgozók foglalkoztatása. A közelmúltban a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság is foglalkozott e kérdéssel. Kilenc gépipari, négy nehézipari, három könnyűipari és hét tanácsi vállalatnál vizsgálták: a nyugdíjkorhatárt elért dolgozók foglalkoztatásánál hogyan valósítják meg az érvényben levő rendelkezéseket. Elsősorban a budapesti munkaerőhelyzet indokolja, hogy a munkához még kedvet érző nyugdijasokat, illetve a nyugdíjkorhatárt elért dolgozókat az üzemben — ha csak lehet, szakképzettségüknek megfelelő — munkához juttassák. De : népi ellenőri vizsgálat felderítette, hogy a vállalatok többsége sajnos nem fordít erre kellő figyelmet, sőt, néhány vállalattól eltekintve, anyagilag sem ösztönzik kellően, hogy az idősebb dolgozók munkában maradjanak. Érdemes odafigyelni a számokra, a tényekre, a népi ellenőrzési vizsgálat által érintett vállalatok 76 500 személyt foglalkoztatnak. A létszámuk 1976-ról 1977-re két százalékkal csökkent. A fizikai dolgozóké pedig ennél is jobban: négy százalékkal. Már pedig a munkaerőgondok leginkább a közvetlen termelésben, főként a szakmunkások és a betanított munkások körében jelentkeznek. S mindez csak az érem egyik oldala. Hisz a humanitárius szempontok legalább annyira fontosak, esetleg még fontosabbak, mint a gazdaságiak. A népi ellenőrzési vizsgálat megállapította, hogy a tovább dolgozást ösztönző nyugdíjpótlék nem segíti kellően a dolgozók munkában maradását, m' vei számukra jelenleg előnyösebb és tobb pihenő időre ad lehetőséget a nyugdíj melletti munkával lalás. Pedig rendeleteken, intézkedéseken ezútta: nem múlik semmi, hiszen az 1978 januártól életbe léptetett módosítások lehetővé teszik, hogy a tovább dolgozók nyugdija elérje a nyugdíjalapul szolgáló havi átlagkeresetet. Sőt, a rendelet a továbbdolgozás éveire évenként 3 12 nap pótszabadságról is gondoskodik. Az érintett intézményeknek sokkal alaposabban, körültekintőbben kellene kezelni a nyugdíjasok helyzetét, hisz ezzel nemcsak saját gondjaikon enyhítenének. hanem a főváros munkaerőgondjain is. B. L. Több emberséget Thelly István (Budapest, XI. Lágymányosi út) írja: „Szeretem az Önök nívós lapját. Megragad a benne megnyilvánuló patriotizmus, a város múltjának, jelenének és jövőjének állandó figyelemmel kísérése. Egyetlen kérdésről szeretnék írni: nagyon sokat foglalkoznak a főváros közlekedésével. En is nagyon fontos témának tartom. Mindig nosztalgiát érzek, amikor egy korabeli Klösz képet nézek a Budapestben, és látom, hogy csak egy-két autó vagy még inkább lovaskocsi baktat a városon. Természetesen nem a fejlődést hibáztatom, ez képtelenség volna. De úgy vélem, hogy a motorizáció fejlődése, sajnos, még nem hozta meg azt a sokat emlegetett ésszerű közlekedési kultúrát, morált, amelyre annyira vágyakozunk. Nincsenek naiv elképzeléseim, elérhetetlen vágyaim, de szerintem a mainál sokkal emberségesebb közlekedesi légkörre lenne szükség. Évekkei ezelőtt kiadtak egy |elszót, valahogy így hangzott: Emberséget az utakon! Ezt kellene sokkal lobban kifejezésre |uttatni mindenütt!" Az írott szó erejével ß. I. budapesti olvasónk kifejezetten kérte, hogy nevének csupán kezdőbetűit közöljük. Idézet leveléből : „Ligeti László Margit körút—Martirok útja című írása (Budapest 78,3. szám) mély nyomokat hagyott bennem, elsősorban családi okokból. Legjobban szeretett testvéremet végezték ki a fasiszták a Margit körúti fegyházban 1944-ben. Ügy vélem, hogy Ligeti Laszlo drámai írasa is csak részben adhatja vissza azokat a szörnyűségeket, melyeket egy embertelen, vadállati rendszer alkalmazott azokkal szemben, akik fel akarták szabadítani ezt az elnyomott népet. Nem sebeket akarok feltépni, ez ma már senkinek sem lehet célja, csak erősíteni kívánom azt a szellemet, amely az írott szó erejével leplezi le a fasizmust. És ösztönözni Önöket arra, hogy máskor is helyt adjanak ilyen és ehhez hasonló irasoknak. amelyet ezúton is megköszönök." Atmoszféra Granasztói Pál „Legkedvesebb tereim' című cikkére reagál Moch Ernő (Bp. XI. Menyenke u.) olvasónk : „Megragadott az a hangulat — írja —, amely az Írásból árad, s amelyet én nem tudtam volna így kifejezni, de valahogy így hatnak ram is az említett terek. Hosszú esztendőkig éltem a VIII. Mátyás tér közelében, s mindig az volt a véleményem, hogy igazságtalanság ezt a teret csupán kétes hírű környéke miatt emlegetni, van itt más felfedezni való is, ahogyan Granasztói írja: a Mátyás térnek atmoszférája van, s e tekintetben Velence küiső kerületeinek tereihez hasonlítható. Számomra egy-egy ilyen iras azzal a tanulsaggal jár, hogy nézzünk |ol korul ott is, ahol élünk, ahol mindennapjainkat töltjük, mert úgyszólván mindenütt találhatunk folfedezesre érdemes szépségeket." Környezetvédelem — peremkerületből nézve ,,A Budapest sok írása foglalkozik — Írja Lányi Pál (Budapest, XVI. Sasvár u.) — a környezetvédelem különféle kerdeseivel. Ugy vélem, hogy már nincs is igazan vedett környék a fövarosban. A peremkerületekben is nő a levegő gaz- es porszenynyeződése. Épp a iapban olvastam, hogy fővárosunkban egy négyzetkilométerre evente 320 tonna por rakódik le, míg 150 tonna ienne a megengedhető, az elviselhető. Csak a BKV autóbuszai évente 6—800 tonna korommal szennyezik a főváros levegőjét, de melyik peremkerületben mondanának le az autóbuszokról? Terineszetesen egyikben sem. És mi még ilyen szempontboi nagy eiőnyben vagyunk a belső kerületekben élőkkel szemben. Jólesett olvasni a lap néhány írásában arról, hogy elkezdődött Budapest taviati erdőtelepítési tervének végrehajtása, és 1980-ig 1000 hektár uj erdő telepítését tervezik. Nem vagyok szakember, de valahogy kevesnek érzem ezt a tervet. Tudom, hogy mekkora költséget jelent a telepítés, de bizony jó lenne ma|d arról értesülni, hogy a tervet túlteljesítették." (Köszönjük c leveleket, egyetertesunk )éleként hozz.uk őket nyilvánoscngra.) CO NTENTS Budapest with the eye of an architect (Antal Reischl) pp. 1—5. Legal services in the capital (Géze Katona) pp. 6—7. Natural philosopher- art collector—patron of arts (Rezső Sod) pp. 8—11. Gyöngyös—this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamás) pp. 17.—15 A small town in a big city (István Benedek) pp. 16—17 Aspa hotel under construction on Margaret Island (Lóránt Radnni) pp 18—19 The correspondence of Laios Mocsary and Oszkár Jászi on the issue of minorities pp 20—21 András Fodor, the lyric poet with a musical interest (Balázs Vargha) pp. 22—23. Goya graphics on display at the Museum of Fine Arts (Andrea Czére) pp 24—27 Launching a debate on the correlation of public transportation and city aesthetics (Pál GranasztóiI pp. 28—31 Renowned places of cultural history in Váci Street (Magda Konirády) pp. 34- 38 józsef Vágó (1877—1947), pioneer of modern architecture IJános GerleI pp. 39- 41 Front cover: Photo by Káioly Hemzá Back cover: Francisco Goya's The Portrait of the wife of Juan Augustin Bermudei in the Budapest Museum of Fine Arts (Reproduction: Alfréd Schiller) B HOMEPE ByflaneujT — rna3aMn crpoMTenx (AHman Peüwn) CTp. 1—5 •IpaBOcyAMC b CTonrnte (Tejo Ka/nono) CTp. 6—7 EcTecTBOMcnbiTaTenb—KonneKuiioHep—neueHaT (Pence LUoo) CTp. 8—11 B pyöpwKe «yp6aHM3auwíi npoBUHuManbHbix ropo-Aob» npeACTaBnaeM flbeHflbeuj (3peuH Tariaui) CTp. 12—15 ManeHbKMM ropoAOK b öonbujon ropoAe (Hu/möű« SeHedeK) CTp. 16—17 CTpowTCfl neneÖHa« rocTMHMua Ha MaprwTcwreTe (ocTpoBe MapriiT) (ílopaHm PaÓHau) CTp 18—19 OŐMeH n MCbM3 M H HO HaUMOHanbHOMy Bonpocy Me»Ay naüoLuen Monapii m Ocxapon flew CTp. 20—21 AHApauj 4>oAop — nwpnK c ny3bn<anbHOM Ayujoh (BanaiK Bapea) CTp. 22—23 rpa<)>MKa <t>. Toííh b My3ee H3o6pa3MrenbHbix hc-KyccTB (AHÓpea Liepe) CTp. 24—27 rioneMMKa o TpaHcnopre H ICRERNKE ropoAOB (llan TpoHoemou) crp. 28—31 KynbTypHO-MCTopwHecKMe nanflTHMKM ynuubi Baun (Mazda KoHpadbne Tanow) CTp. 34—38 riMOHep coBpeneHHoro crpoMTonbCTsa l4o«e<t> Baro (1877—1947) (XHOUI I epne / cTp. 39—41 Ha nepBoíí CTpaHmje oőnojKKM cjjorocHMMOK. KopoH XeMje Ha MeTBepTOH CTpaHwue o6no>KKM. 0. Tom«. «Popmpem cewbopbi ßepMydec». Myseü n3oőpa3MTenbHbix MCKyccTB. byAaneujT. <t>OTopenpoAyKUM«: Anbcßpeda LUunnepa 48