Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Dr. Póczy Klára: Új év Aquincumban

Óbudán kétszáz évvel ezelőtt, 1778-ban végezték az első régészeti feltárást. A Flórián téren monumentális római kori fürdő úszómedencéje, padló- és falfűtéssel melegített csarnokai kerültek elő. Ma már köztudomású, hogy a romok az aquincumi légióstábor thermájához — meleg fürdőjéhez — tartoztak. Óbuda régi városrészének szanálása és az új lakónegyed építkezései alkalmat adtak az utóbbi években a II. adiutrix (segítő) légió castrumának régészeti kutatására. Felszínre kerülhettek a katonaváros legfontosabb középületei, a helytartói székhely irodái, hivatalai. Majd a Szentendrei út korszerűsítéséhez kapcsolódó földmunkák, az új ipari övezet beruházásai, új lakótelepek építkezései az ún. Filatori dűlőben és a Pók utca—Római fürdő között, Aquincum polgárvárosának a kellős közepét is megbolygatták. így aztán az utóbbi évtized folyamán a római kori város életéről — irányításáról, a városi tanács működéséről, ötéves tervgazdálkodásáról (!), közművesítéssel járó gondjairól — több új adat halmozódott fel, mint az elmúlt két évszázad alatt összesen. Hzekről az eredményekről kívánunk némi tájékoztatást nyújtani. Óbuda helyén az i. sz. I. század folyamán városias jellegű római település alakult ki. 106-ban Traianus császár Aquincumba helyeztette Pannónia Inferior provincia helytartói székhelyét. 124-ben Hadrianus császár a várost a municípiumok sorába iktatta, 194-ben Septimius Severus császár colonia rangra emelte. Az aquincumi municípium megalapításakor a római birodalom eierte legnagyobb kiterjedését, határai már majdnem az akkor ismert egész világot közrefogták Perzsiától Britanniáig, Arábiától a Rajna—Duna vonaláig. Polgárai jogos büszkeséggel hangoztatták: „Ha Jupiter letekint a földkerekségre, minden, amit lát, az római!" Jogi szempontból a hatalmas impérium városait Róma testéből szakították ki, s az új teriilet továbbra is a Város, az Urbs részének számított. Hzzel magyarázható, hogy minden municípiumban és minden coloniában évszázadokon keresi tül azonos módon gyakorolták az ősi Róma városi szokásokat. Bár többségük idővel elvesztette eredeti jelentőségét, hagyományként élt tovább, vagy új tartalommal telítődött. A legfontosabb hivatalos aktus mindjárt az év kezdetére esett. Január i-én lépett ugyanis hivatalába Rómában az év névadó consulpárja, s hivatalos fogadalomtételükkel egyidőben iktatták be a városok évenként jelölt elöljáróit is. Ez a köztársaság kori szokás fennmaradt az egyeduralkodó császárok idejében is, bár módosult a fogadalomtétel szövege és tartalma. Meghosszabbodott az ünnep ideje: a bennünket érdeklő I—IV. századokban az újévvel egybefonódott császárünnep január elején már háromnapos volt. Minthogy a római világban mindennek és mindenkinek megvolt a maga istensége, az alattvalói hűséget is kultikus formában juttatták kifejezésre. Az állampolgárok politikai kötelezettségként minden év elején hűségnyilatkozatot tettek — a vallásos császáreszme keretében — a város fórumán álló oltár előtt. Ezen a napon, vagyis a vota publica -— a közfogadalmak — ünnepén az alattvalókkal és a hatóságokkal egyidőben a császár is oltár elé járult, áldozatot mutatott be a római nép jólétéért. Az ifjabb Plinius, aki Kisázsiában, Bithynia tartomány helytartója volt 111 és 113 között, Traianus császárhoz írott egyik levelében arról számol be: „ .... as előző évben tett fogadalmunkat njjongó lelkesedéssel teljesítettük s nyomban megújítottuk majd a katonák és a tartomány lakói versengő odaadása közepette kértük az isteneket, hogy jólétben és sértetlenül tartsanak meg téged és az államot • . ." Az egyik oltár felirata, amelyet Pannónia Inferior egyik helytartója (a kutatók véleménye szerint január 3-án) Jupiternek, Neptunusnak, Serapisnak állított, lakonikus rövidséggel szövegezve, de ugyanezt a hivatalos fogadalomtételt tartalmazza. A császárkultusz persze Aquincumban is kötelező volt, hiszen senki se vallási ceremóniának fogta fel, hanem annak, ami volt: politikai kötelességnek. Minthogy az újév ennyire szorosan egybeforrott a császárkultusszal, az évszázados tradíciókhoz kapcsolódó alkalmi pogány rítusokat még a IV. századi keresztény uralkodók sem merték kiirtani. így szűrődtek be a középkori keresztény évszázadok népszokásai közé a római babonák. Hol és hogyan játszódott le Aquincumban ez a ininden városi polgárra kötelező ünnepi aktus ? Dr. Póczy Klára Újév Aquincumban Milyen külsőségek között ünnepelték az újévet az ókori város lakói ? Aquincumban Pannónia Inferior helytartója vezetésével a provincia lakossága, a tartományi hadsereg és az autonóm polgárváros lakossága ünnepelt. Mindhárom közösségnek megvolt a maga temploma a császárkultusz részére. Szerencsés véletlen folytán az utóbbi évek során a Budapesti Történeti Múzeum mindhárom szentélynek a romjait feltárta. A helytartói palota maradványait Óbudán a Hajógyár-szigeten a mai sólya helyén találták meg Szilágyi János vezetésevei, 1950—56 között. A lakosztályok, a dísztermek, a fürdő és a gazdasági traktus közötti belső udvaron, díszkerttel szegélyezett téren állt a császárkultusz temploma. Szomszédságában a fanum, vagyis az a szentély, ahol a helytartók hivatalos minőségükben állíttattak fel oltárokat az uralkodók jólétéért. Az aquincumi katonai tábor kb fiooo főnyi légionárius részére épült. A castrum központjában, a tábor fórumán szentély emelkedett. A légió jelvényeit, istenszobrokat, az uralkodók képmásait, a légió kitüntetéseit és az ellenségtől zsákmányolt hadijelvényeket őrizték benne. A fontos épület ásatásait Szirmai Krisztina irányítja, a munkák jelenleg is folynak Óbudán, a Vörösvári út és a Kórház utca közön, az új bevásárló üzletközpont körül. Az aquincumi polgárváros fóruma (a romterület bejáratától nyugatra) a római város két, egymást derékszögben keresztező főutcájának találkozásánál húzódik. (Korábban palaestra-tornacsarnoknak hitték. 1971-ben folytak itt új feltárások, a romkonzerváláshoz kapcsolódva.) A 30X30 m-es, négyszögű, kőlapokkal burkolt tér déli oldalán korinthosi oszlopok szegélyezték a főbejáratot; északi oldaláról széles lépcsőn lehet feljutni a Capitolinus templomszentélyébe. A hivatalos fogadalomtétel a templom előtt, a szabadban, a tér közepén álló oltár előtt játszódott le. Az istentiszteletet celebráló papság állami tisztviselőkből állt. Az oltáron kalácsot és lisztet égettek, az eljövendő év bő termése reményében, és a lángra bort loccsantottak. Ezután a főpap a kétarcú Janus istenhez fohászkodott, aki — az ősi hit szerint előre és hátra nézvén — egymaga őrzi a világmindenség rendjét, egyedüli joga „ajtókat nyitni-bezárni", ezért az új évet is ő vezeti be. A fórum kölapos burkolata. héuérben a capitoliumi templom lépcsői Korinthosi oszlop az aquincumi polgárváros fórumának főbejáratánál /