Budapest, 1978. (16. évfolyam)

8. szám augusztus - Czére Andrea: Goya

Százötven évvel ezelőtt halt meg Francisco Goya. Erről az évfordulóról emlékezik meg a Szépművészeti Múzeum a művész százkilencvenkét rézkarcának kiállításával szinte teljes képet adva grafikusművészeiéről. Goya a rézlemez megmunkálásának korában legújabb eljárását, a francia Leprince nevéhez fűződő aquatintát kombinálta a rézkarctechnikával, és ezt olyan tökélyre vitte, hogy általa a Spanyolországban addig alacsony színvonalon álló grafika egyszerre az európai élvonalba került. Ezt a kombinált technikát már első rézlemezre készült alkotásain, a Velazquez festményeit reprodukáló lapokon is alkalmazta, de híres sorozataiban vált jellegzetes művészi stílusának, a sommás, néhány alakra koncentráló komponálásnak, az erőteljes, villanásszerűen váltakozó fény-árnyék foltok kontraszthatásának hordozójává. Négy monumentális grafikai sorozata, az Ötletek (Caprichos), A háború borzalmai (Desastres de la guerra), a Bikaviadalok (Tauromaquia) és a Balgaságok (Disparates) közül csupán az ötletek és a Bikaviadalok jelenhetett meg életében, a másik kettő a politikai elnyomás miatt csak halála után kerülhetett nyilvánosságra Goya, miközben három egymást követő spanyol király udvari festőjeként gobelin terveket, portrékat és templomdekorációkat festett, a maga kedvtelésére dolgozott súlyos politikai mondani valójú, kis méretű olajfestményein és grafikáin. A kivívott társadalmi elismerés, a királyi udvar támogatása tette lehetővé számára, hogy az inkvizíció általi, azonnali, drasztikus elhallgattatás veszélye nélkül foglalhatta képekbe mindazt, amit maga körül látott. Életképei egyrészt kíméletlen realizmusuk, másrészt sokszor talányos, szimbolikus képi nyelvezetük következtében rendkívül szuggesztívek. Goya művészetének gondolati tartalmában a felvilágosodás racionálist:» szellemi áramlata tükröződik. A francia forradalom évei alatt vált érett művésszé, és az ezt követő, több mint három évtizedes munkássága során végigélte Napóleon dicsőségét és bukását, a nemzetközi reakció győzelmét, az amerikai függetlenségi háborút és az újabb európai forradalmi hullám megindulását. A nemzetközi helyzet drámai fordulatokat hozott hazája történelme számára is: a spanyol nép függetlenségi harcát Napóleon megszálló csapataival szemben, majd VII. Ferdinánd uralma alatt az idegen segítséggel vérbe fojtott polgári forradalmat. Későn érő művész volt. Legjellegzetesebb, legmodernebb műveit ötvenéves korától kezdve készítette. Egyre megújuló művészi ereje haláláig nagyszerű eredményeket hozott létre, melyek nagy hatással voltak a 19., sőt, még a 20. századi művészet fejlődésére is. A rokokótól a realizmusig ívelő, az expresszionizmust és a szürrealizmust is előrevetítő törekvései, a kifejező eszközök sokféleségével párosulva példátlanok az európai művészet történetében. Ötletek című sorozatában maró gúnnyal indított támadást az egyház, az inkvizíció és a kormány ellen. A címadással igyekezett tompítani, rejteni kritikája élét: az egyház rettegett hatalmát érzékeltető, csuhába öltöztetett facsonk előtt kétségbeesett tisztelettel térdre rogyó embereket ábrázoló lapjának például ezt a címet adta: Egy szabó mit el nem tud érni! Az álomvilág és a középkori képzelet rémeit, szörnyeit vonultatja fel, hogy a társadalmi visszásságokat kellő drámaisággal érzékeltesse, és a babonás félelemmel az ész tisztaságát és világosságát állítsa szembe: Ha az ész alszik, szörnyek kelnek életre című lapját eredetileg a sorozat címlapjának szánta. Elrepültek c. rézkarcán, a hagyomány szerint, Alba hercegnőtől búcsúzott, akihez boldogtalan szerelmi viszony fűzte. A háború borzalmai sorozat lapjain a spanyol függetlenségi háború keserű tapasztalatait foglalta képekbe. A drámai erővel ábrázolt jelenetek még a 20. századi történelem változatos és tömeges kegyetlenkedéseire emlékező, és a filmművészet sokkhatásokra építő modern alkotá-Desastres 15 — „És nincs segítség" Desastres 7 — „Micsoda bátorság! A zaragozai Agostina hőstette