Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Vadas József: A végzet festője

A VÉGZET FESTŐJE Farkas Istvánról Madagascar (1927) Alig van olyan személyisége a két háború közötti magyar festészetnek, aki ne lett volna tagja valamilyen csoportosulásnak. E nagyon kevésnek egyike volt Farkas István. Nem tartozott sem a Kassák körül szervezkedő aktivistákhoz, konstruktivistákhoz, sem a Szőnyivel és Bernáthtal büszkélkedő Gresham művésztársasághoz, sem a hivatalos ízlést mesteri rangon kiszolgáló római iskola Aba Nóvák Vilmossal fémjelzett táborához. Farkas Istvánhoz képest még Derkovits Gyula sem volt egyedül, hiszen — legalábbis egy időben, eszmeileg pedig mindenképpen — szoros szálak fűzték a kommunista mozgalomhoz. Vajon mi okozta Farkas magányát? Kezdjük talán az életrajzi tényekkel. Anyját korán — három éves korában — elvesztette. Szigorú és kemény apjával pedig nem tudott igazán megbarátkozni. Más konfliktusokat is okozott a származása. Apja Wolfner József volt, a Singer és Wolfner könyvkiadó társtulajdonosa. Tehát Farkas is jómódú; sőt, apja halála után, 1932-ben ő veszi át a cég vezetését. Ám Farkas István, az életmódjához képest gazdag cégtulajdonos nem akart sem gazdag, sem tulajdonos lenni Lelkében a szegényekhez vonzódott. Nemcsak magánemberként, hanem festőként is magányos. Akkor — a húszas években — lett expresszionista, amikor Magyarországon senki sem volt az. Pontosabban: amikor a legragyogóbb tehetségek sorra elpártoltak íttől az iránytól és másfelé tájékozódtak. Derkovits társadalomkritikai realizmussá formálta, Bernáth ésSzőnyi líráváoldotta, Aba Nóvák dekoratívan harsány csillogássá laposította. Egyedül Farkas maradt festőként is expresszionista: szenvedő emberek lelkének vizionárius ábrázolója. Rokontalannak azonban ez a magányos lélek sem mondható. Hiszen Mednyánszky László vállalkozását folytatta. Ehhez a kivételes zsenihez sok minden köti. Mint tudjuk: tőle tanuita a művészet alapelemeit (főiskolára Farkas nem járt). Tőle vehette a bátorságot, hogy kritikával fogadja a gazdagságot: miként báró Mednyánszky, Farkas István sem azonosult osztályával. De talán lényegesebb az a kapcsolat, ami festőként fűzi mesteréhez. Egyetlen mondatban megfogalmazva: Farkas István szintén az élet árnyoldalát festette meg képeiben. Ebben persze különbségek is vannak köztük. Míg Mednyánszky a lumpok és a csavargók ember-Siracusai oolond (1930) Zlocoff festő arcképe (1931) 2A