Budapest, 1978. (16. évfolyam)
6. szám június - Önkényuralom. Ney Béla emlékezéseiből közli: Ney Klára
Mi marad belőlük? Nagy nyereség új lakótelepeinken a régi utcák, kertek egy-egy fája, ami átvészelte a bontás-építés viszontagságait. Feloldják a hatalmas épületek egyhangúságát, színt, mozgást, életet jelentenek a nagy szürke felületek között. A rekonstrukcióra kijelölt városrészek jelentós és helyenként nagy értékű faállománnyal rendelkeznek. Lehetőség szerinti megóvásukat rendeletek írják elő. Ma már ennek gyakorlata is számottevő: a kalodázott törzsű fasorok láttán csaknem elégedettek lehetnénk. Semmilyen rendelet sem kötelez azonban arra, hogy ezekre a fákra vigyázzunk a későbbiek során is. S hogy vigyázunk-e, azt senki nem kéri számon. A kalodák eltűnnek, összetörnek; sőt az is előfordult már, hogy kalodával együtt vágtak ki egész fasorokat, valamely munka egyszerűsítésének okán. A fák lassan nőnek, elvesztésük egy emberöltő alatt is alig pótolható. Vigyáznunk kell rájuk! Talán meg kellene kérdezni a jövendő lakókat. Időseket, akik nem reménykedhetnek ezután ültetendő fák szépségében. Fiatalokat, hogy most vagy később akarnake kellemes, esztétikus, emberhez méltó környezetben élni. És talán el kellene gondolkodnunk azon, hogy nem csupán házakat építünk, hanem életünk mindennapjainak környezetét, emberek ezreinek elégedett vagy szorongó közérzetét is. (•)