Budapest, 1978. (16. évfolyam)

6. szám június - Bertalan János: A villanyvilágítás első évszázada

ívlámpa. 1910. Kilowattóra számláló. 1895. BERTALAN JÁNOS A villanyvi első évszí A kezdetek Budapest az elsők között volt a villamosenergiát világításra felhasználó európai nagyvárosok sorában. A Ganz és Társa cég vasöntödéjét és a Ganz utcát már 1878-ban villamos ívlámpákkal világították. Ezzel indult meg Magyarországon a villanyvilágítás. A következő esztendőben, 1879 telén a városligeti korcsolyapályát nyolc villamos ívlámpával világították meg. Az 1881-ben megnyílt Duna-parti Brenner kávéházban (később Carlton kávéház) 11 ívlámpából álló világító berendezés adta a fényt. Majd 1882. február 4-én a magyar írók segélyegylete és a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete javára rendezett zártkörű farsangi ünnepély alkalmával a Vigadó összes helyiségeibe villanyvilágítást szerelt a Ganz és Társa. A Nemzeti Színház 1882-ben rendezkedett be villanyvilágításra. A világítóberendezés ezer darab, egyenként 20 gyertyafény erősségű lámpából állt. A MÁV javítóműhelyében 1883-ban már szintén villamos ívlámpa-világítás volt, melyhez az áramot az üzem saját áramfejlesztő telepe szolgáltatta. Egy évi próbaüzem után, 1884-ben a Keleti pályaudvar világító berendezését is villamos üzeművé alakították. A berendezés 70 ívlámpából és 700 izzólámpából állt, amelyeket egy 140 lóerős és két, egyenként 70 lóerős dinamó táplált. A különböző ipari műhelyek és malmok fokozatosan szintén villanyvilágításra rendezkedtek be. Viszonylag későn, 1893. október 20-án indult meg a fővárosban a központi telepekről táplált, üzemszerű, közcélú villamosáram-szolgáltatás. A késedelemnek az volt az oka, hogy a főváros vezetősége 1879-ben szerződést kötött az Allgemeine Österreichische Gasgesellschafttal, melyben a vállalatnak kizárólagos jogot biztosított a város területén világítási célokra szolgáló cső- és egyéb vezetékeknek a szerelésére. A villamosság terjedésével azonban egyre terhesebbé vált a szerződésnek ez a kikötése. Végül 1891 nyarán sikerült a fővárosnak visszanyernie az elektromos világítás bevezetése terén a szabad rendelkezési jogot. Szerződés villamosenergiaszolgáltatásra A főváros 1892-ben kiírta a versenytárgyalást a villamosvilágítás bevezetésének jogáért. Négy ajánlat érkezett. Ezek közül két vállalat kapott koncessziót 45 esztendőre a főváros területén elektromos áram vezetésére szolgáló vezetékek létesítésére, valamint villamos áram szolgáltatására. Az egyik a Budapesti Általános Villamossági Rt., az Allgemenie Österreichische Gasgesellschaft leányvállalata, a másik a Magyar Villamossági Rt., a Ganz és Társa cég leányvállalata volt. A kikötések szerint a Budapesti Általános Villamossági Rt. egyenárammal, míg a Magyar Villamossági Rt. váltakozó árammal tartozott a fogyasztókat ellátni. A főváros fenntartotta magának azt a jogot, hogy akár további vállalkozóknak adhasson koncessziót, akár saját maga létesíthessen áramfejlesztő telepet, és fektethessen elektromos vezetékeket. A 45 éves engedélyidő lejárta után a vállalkozók által létesített összes vezetékek s az azokhoz tartozó készülékek és felszerelések, minden térítés nélkül, tehermentesen a főváros tulajdonába mennek át. Az áram előállítására szolgáló telepek pedig egyezségileg vagy bírói becslés útján megállapítandó áron kerülhetnek a főváros tulajdonába. A szerződés biztosította, hogy ugyanilyen módon megállapítandó ellenértékért a telepek és hálózataik 45 év előtt is megválthatók legyenek. A vállalatok, a szerződés értelmében, az áramszolgáltatást egy éven belül kötelesek voltak