Budapest, 1978. (16. évfolyam)

6. szám június - Telepy Katalin: Az ismeretlen Iványi-Grünwald

Virágzó fa. 1916. Olaj. Ismeretlel helyen vezi. Meghívására, 1910-ben Iványi néhány tanítványával — köztük Perlrott, Bornemisza, Mikola — Kecskemétre költözik, s elvállalja a Művésztelep vezetését. Az itt töltött 10 esztendő a modern vállalkozások ideje. Munkálkodásukra a szecesszió nyomja rá bélyegét az építészet, festészet, szobrászat és iparművészet terén is. Iványi most már a nagyméretű, időtlen nyugalmú, nagy, keveretlen színfoltokkal felrakott kompozíciók dekoratív hatását tartja fontosnak. Az időközben megalakult MIÉNK II. kiállításán bemutatott pannója, az azóta elpusztult gellérthegyi Révai villa halijába megrendelt Vendégség a kritikusok, így Genthon I., Lyka K. egybehangzó dicsérő méltatását vívta ki. Kecskeméten a díjnyertes Kofák hóbuckák között és Uzsonna ugyancsak hasonló szeceszsziós elvek alapján készült. olykor nagy, színes foltokkal, olykor vesszőszerü festékfelrakással festi meg. Ontja remekműveit: Tavaszi kikocsizás, Itatás, Bércek között, Ruhaszárítás. Ennek a korszaknak a nagy alkotásait a Galériában őrzik. Úgy tűnik, Iványi-Grünwald megtalálta lelki alkata, festői habitusa számára a legmegfelelőbb ábiázolási módot, amikor 1904-ben elnyeri a Fraknói-díjat. Az ösztöndíj egy esztendei gondtalan római tanulmányutat jelentett számára. 1905 végén római festői kísérleteinek bizonyítékaival tért haza. Ezek főleg pasztellek voltak — a kortárs római festők hatására — esti parkrészletek mély, fekete árnyékokkal, melyek azután 1906 februárjában, a sietve rendezett Ernszt Múzeumbeli gyűjteményes kiállításán kerültek bemutatásra. Eddig családi nevét használta — ezért korai képein a Grünwald szignó olvasható — e kiállításától kezdve használja az Iványi-Grünwald nevet. De nemcsak nevét változtatja meg, művészetében is lassú átalakulási folyamat indul meg. A változás közvetítés útján következik be. Czóbel Béla, Iványi-Grünwald tanítványa, a teleket több fiatal festőtársával Párizsban tölti, s nyaranta az újabb festői törekvések eszméivel, tapasztalataival gazdagodva térnek vissza a telepre. Iványi-Grünwald, aki rendkívül fogékony az új áramlatok megértése, átvétele iránt, azonnal kísérletekbe fog, melyek eddigi nagybányai küzdőtársainak (főleg Rétinek és Thormának, akik mindvégig a természetelvű festészet hívei) nehezményezését váltják ki. Iványi, több szempontból, kiutat keres. Sorsában döntő jelentőségű, hogy Kecskemét haladó szellemű polgármestere, Kada Elek művésztelep létesítését is ter-Kecskemétl kofák hóbuckák között. 1912. Kecskemét, Katona József Múzeum