Budapest, 1978. (16. évfolyam)

6. szám június - Tamás Ervin: Mátészalka

Műemlék-ház a Rákóczi utcabari 1972-ben a társadalmi munka értéke alig 5 millió forint volt, tavaly pedig csaknem elérte a 19 milliót. — Patriótákká váltak a szal­kaiak — folytatja Melegh Gábor. Ez a vidék híres az almájáról, itt található a világ legnagyobb almáskertje is. Nos, tízezer em­ber szedte 1977-ben társadalmi munkában az almát, a pénzt a városi tanács kapta. . . Tizenöt éve élek itt. Változóban az életmód is. Bár ez a változás nem megy végbe ellentmondások nélkül. Volt olyan lakótelep, ahol a parkot beültették zöldséggel. A tanácselnök utasítására föl­szántották az egészet. A gyár fegyelmét hamarább megszok­ják az emberek, mint a városi lét írott-íratlan szabályait. A Budapesti Finomkötöttáru­gyár fiatal főmérnöke, Petőfalvi Ferenc 1976-ban költözött Máté­szalkára— Budapestről. — Miért jöttem? A jó mun­káért, a kifutási lehetőségért, a lakásért. Itt megmutathatja az ember, hogy mit tud, nemcsak a gyárnak, önmagának is bebizo­nyíthatja, hogy érti a szakmát. És különlegesen szép asszisztálni egy gyár születésénél, első pilla­nattól fogva irányítani a terme­lést. De várakozásomon fölüli maga a település is. Nem vagyok úgy elszakadva a világtól, mint először gondoltam. Es akár a gyár, ez a város is csak most kezd igazán nőni, gyarapodni! Farkas József, a Szatmár Mú­zeum igazgatója érdekességgel szolgál: 1888-ban gyulladt ki Mátészalkán Edison „körtécské­je". A mezőgazdasági szeszgyár és gőzmalom saját céljára áramot fejlesztett, majd néhány eszten­dő múlva a gyártelep gépházá­ból kiindulva a mai Kossuth Lajos utca 16. számú házig — természetesen a gyárvezető la­kott ott — faoszlopokon egyen­áramú hálózatot építettek ki, s ezzel elindították a háztartá­si villamosenergia-szolgáltatást hazánkban. — Igaz, ehhez képest a villa­mosításban is eléggé lemaradt Mátészalka, denát cudar évek következtek. Innen „tántorog­tak ki" legtöbben Amerikába jobb jövőt remélve. A világhírű színésznek, Tony Curtisnak is szálkái volt az apja... Ezen a vidéken nem voltak mecénás földesurak, de még olyanok sem, akik szép műemlékeket hagytak volna Mátészalkára. — Mátészalka most olyan — folytatja a múzeumigazgató —, mint egy érettségi ruha. Kicsit szűk, szakadozik — de ün­nepi . .. 19

Next

/
Thumbnails
Contents