Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Prof. Bókay Árpád: Színházi élet a múlt század második felében III.

ban, s igazán jó volt mint Raoul kardhordozója, Marcell, a Hugenották- ban. A „Szúrjatok, vágjatok, piff, paff, puff" kezdetű dalt nagy tetszés mellett úgy harsogta végig, hogy az szinte félelmetesen hatott. Ney Dávid, akit 1874-ben — mint már mondám — Lajos bácsi hozott fel Richterhez, a 70-es évek vége felé tűnt csak fel, addig ugyanis kóristaként működött az operatársulatnál. Feltűnése után Kőszeghynek már csak a buffoszerepek maradtak. Az egyik télen néhány hétig egy olasz staggione vendégszerepelt a Nemzetiben. Egv-kétszer meghallgattuk mi is. Emlékezem egy Pandolfini nevű nagyszerű baritonistájukra, aki később nagyhírű énekessé vált. Pauliné Markovits Ilka, a bájos koloratúrénekesnő volt a nők közül a legkedvesebb; főleg franczia operákban tündöklött szépségével, finom — nem nagy —, de jól kiművelt hangjával. Pianói a legtüneményesebb finomságúak voltak, játéka mindig kedves, bájos. Mint Fekete dominót, Lalla Roukh-ot, Dinorah-t, a Hugenották királynőjét, meg lehetett enni. Jó szerepének számított még: Oscar, Margaréta, Boldogság első napja, hercegnő a Zsidónő-ben, Rosina, a Fra Diavolo női szerepe. A drámai szoprán szerepeket gvmnasista koromban Benza Ida énekelte. Fenomenális drámai játékú, pompás nagy hangú, nagy tudású énekesnő. Ez a szép, hatalmas nő nagy sikerű külföldi vendégszereplés után szerződött vissza hozzánk. Tőle hallotta újból a pesti publikum a híres „La Grange" áriát a Hunyadi Lászlóban, azt, amelyet Erkel Ferenc/. La Grange Anna világhírű franczia énekesnő számára írt betétként, hálából, hogy 1850-ben a Hunyadi László-ban Szilágyi Erzsébet szerepét nálunk, óriási lelkesedést keltve, magyarul énekelte. Ezt a nagy koloratúr áriát, mely próbaköve az ének virtuozitásnak, La Grange óta senki sem merte énekelni. Végre Benza Ida vállalkozott rá és óriási diadalt aratott vele. Bizony, ezen az estén már hat órakor a színház kapuja előtt szorongtunk, hogy a fél hét órai kapunyitáskor az állóhely első sorába tudjunk jutni. Meyerbeer hősnőit sem hallottam azóta mással szebben, jobban. Legkitűnőbb szerepe a Hugenották Valentineje volt. Ünnepnek számított egyegy ilyen este, habár Raoult csak Ellinger bácsi énekelte mellette. Benza Ida később Nagy Imre felesége lett. Korán halt el, hangja ekkor még teljes fényében tündökölt. Sírja boldogult anyósom sírjának szomszédja. Mikor Halottak napján kimegyünk a temetőbe, mindig felidézem emlékemben azt a sok élvezetet, amit ez a geniális, pompás asszony kortársainak szerzett. Balázsné Bognár Vilma coloratúrénekesnő mellett jó hangú, jó iskolájú énekesnő volt Helvey Ilka is, Paula testvére. Pauliné után került a színházhoz, s az ő könnyebb szerepeit énekelte. Oscar, Sybel voltak jó szerepei. Az alt szerepeket Kocsis Irma, majd a 70-cs években Saxlehner Emma énekelte. Kocsis Irma megbízható énekesnő, de a felső régiókban sikoltó hangú. Mint Ortrúd közutálatnak örvendett előttünk. Mint Schwertlein asszony a Faust-ban, jó volt. Saxlehner Emmának kevés volt a hangja. Ezekre az énekesnőkre, mint nemesebbekre emlékezem. Rövidebb ideig működtek még pl. Kendelényi Fanny, aki szép is volt, jó is volt, de hamar elhalt; a Nesweda lányok, kettő vagy három. Közülük Anna altot énekelt, de nem kiválóan. Rossz hallás, nehéz intonálás, a klarinétos is mindig kénytelen volt segíteni. Ez a fiatalon csinos kis fruska később bizony elhízott. Természetesen mikor Hauk Minnie a Nemzeti Színházban vendégszerepelt, soha nem hiányoztunk onnan. Elkunyeráltuk Mama ingyen jegyeit, vagy utolsó fillérünket is elvittük a színház pénztárába, a jó öreg Csepregi bácsinak, a pokróezgoromba pénztárosnak. Különösen az egyik Sevillai borbély előadás alkalmával tombolt a közönség, mikor ez a csengőhangú, szép nő a II. felvonásban váratlanul a „Maros vize folyik csendesen" czimű szép magyar népdalt énekelte betétként. Önálló balettet a Nemzetiben nem igen adtak, de balerinákat szerződtettek. Több nagyobb operánál szükség volt rájuk. Az első tánezosnőnek Rotter Irmát szerződtették, aki a Morlin-házban lakott, s így személyesen is ismerjük. Igen pikánsnak éreztük, hogy akit a házban, szoknyában látunk a gangon sétálni, azt a színpadon tricot-ban, s tüllszoknyában láthatjuk piruettezni, ugrálni. A többi balerina számunkra névtelen volt ugyan, de azért tetszettek, főleg a Faust-ban, mikor a bacchanale walzerjét járták. Az opera 1884-ben átköltözött az Andrássy útra, de akkor én már Kolozsvárott voltam. Sajtó alá rendezte: Dr. Bókay János (sz. 1917.) Pauli Richardne Rotter Irma