Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Belte Mária - Palát Zsuzsa: Klasszicista műemlékegyüttes a Kálvin téren

amelv a mai ÁPISZ helyén működött. Mint mondottuk, a ház 1931-ben került végleg egyházi tulajdonba. Lakói egyházi beosztásban dolgozó személyek, teológusok és diákok. Az első emeleten leány, a második emeleten fiú internátus volt. Az első emeleten menza is működött, ahol kedvezményesen étkezhettek a diákok — vallásfelekezetüktől függetlenül. Később ide jártak a „fényes szelek ifjai": a Bólvai- és Győrffykollégisták is. Az 1930-as évektől a ház első emeletén a református diákok Soli Deo Gloria (SDG) Szövetségének Központja működött. A szervezetet 1921-ben alakították református teológusok, és rövidesen a középiskolák és egyetemek református diákjainak mozgalmává vált. Ez a vallásos egyesülés értékes, haladó tevékenységet fejtett ki a Horthy-korszakban. Pintér István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének főmunkatársa többek között ezt állapította meg: „A Soli Deo Gloria már 1936 nyarán a bala-Kasselik Fidél: a 8. sz. ház homlokzati terve A ház mai képe tonszárszói megbeszélésen lehetőséget adott a kommunista fiataloknak arra, hogy kifejthessék a fasizmussal és a növekvő náci veszéllyel szemben javasolt programjukat. Igaz, a résztvevők ekkor még nem nagyon értették meg, miről van szó." 1940-ben alakult meg az SDG-én belül a Kabay Márton kör. „1940 júliusában alakultunk. Mikor hatan voltunk, megalkottuk ügyviteli szabályzatunkat, kimondottuk a tagválasztásnál éppúgy, mint minden munkánkban a minőség elvét, az évenkénti tisztújítást, a legkomolyabb munkát; és hogy fő célunk a végzettek összegyűjtése. Kabay Márton, az elfeledett református paphős nevét azért választottuk magunkévá, mert az ő nép mellé állása, húszéves szenvedésen keresztül egészen haláláig való kitartása, a magyarság függetlenségéért való harca példakép előttünk." (Jelentés a KMK 1940— 41. évi munkájáról.) Az SDG termében kezdték meg a munkás—paraszt—értelmiségi fiatalok antifasiszta konferenciájának szervezését, melyet 1942. febr. 15—22. között rendeztek ebben az épületben. 1942. február 15-én vasárnap este 6 órai kezdettel 60 munkás, 52 paraszt és 40 értelmiségi fiatal gyűlt össze irodalmi műsoros estre. Az egyhetes program 3 fő előadás köré csoportosult. Veres Péter a parasztság, Nagy István a munkásság, Darvas József az értelmiség helyzetéről, törekvéseiről mondott vitaindítót. A konferenciára meghívott vendégek között voltak a népi írók és Ságvári Endre, aki egy napot töltött itt. Ő volt az Országos Ifjúsági Bizottság egyik vezetője. A találkozó résztvevői közül sokan ma is jelentős politikai személyek: Apró Antal, Bar/a Szabó Ödön, Bodnár István, Cserta Lajos, Farkas Ferenc, Gyenes Antal, Havas Gábor, Iliás Ferenc, Illyés Gyula, Jobbágy Károly, Kiss Sándor az SDG lelkész-vezetője, Kovács Barna, Kutrucz Gizella, Marosán György, Molnár József, Nagy Imre, a sárréti napszámos költő. Nemes Mihály, Nyers Rezső, Ságvári Endre, Sipos Gyula, Soós Géza, Szamosközi István, Sz. Szabó Pál, Szűcs Ferenc, Tőkés Ottó, Vas Antal. A kommunisták vezette Országos Ifjúsági Bizottság 40 küldöttel képviseltette magát. A konferencián 15 tagú ifjúsági bizottságot választottak, amely márciusban csatlakozott a Történelmi Emlékbizottsághoz. Márc. 15. után a rendőrség közbelépésére a bizottság feloszlott. Az OIB és az SDG határozatot hozott, hogy közös (kommunistákból, szociáldemokratákból álló) ifjúsági bizottságot alakítanak, amelynek feladata az ifjúság minél szélesebb rétegeit bevonni „a független, demokratikus Magyarországért" harcolók frontjába. Elhatározták még, hogy a nyáron az SDG balatonszárszói üdülőtáborában nagyobb létszámmal folytatják a tanácskozást. A szövetség vezetői ehhez ott helyben hozzájárultak. A parasztság, a munkásság és az értelmiség képviseletébe négy-négy tagú bizottságot jelöltek ki, azzal, hogy a továbbiakban ezek biztosítják az együttműködést. A záróülés után, élénken odafigyelő hallgatóság körében — Nagy István, Németh László és Veres Péter egyeztette véleményét a legidőszerűbb kérdésekről. Négy nappal a konferencia befejezése után, febr. 26-án este a rendőrség megszállta az SDG központját, feltúrta az irattárát, igazoltatta a jelenlevőket. Nem talált semmit. Az épületben szervezni kezdték az 1942-es, utána pedig a — különösen híressé vált — 1943" as balatonszárszói konferenciát. 1975. nov. 14-én emléktáblát helyeztek el az épületen az 1942. februári ifjúsági konferencia résztvevőinek, szervezőinek tiszteletére. Az emlékbeszédet Pintér István és Sebestyén László, egykori Kabay-tag tartotta. A táblát a IX. kerület részéről, Veréb Zoltán tanácselnök-helyettes vette át. A tábla felirata: „Az Országos Ifjúsági Bizottság Kabay Márton köre 1942. febr. 15. és 22. között e házban szervezte meg a fiatal munkások, parasztok és értelmiségiek tanácskozását. A résztvevők egységesen tiltakoztak az országnak a II. világháborúban való részvétele ellen, s a független, demokratikus Magyarország felépítésének útját az egymással kötendő szövetségben jelölték meg." Az épület államosítására 1948 után került sor, amikor is a lakók 51 ",,-a már nem volt egyházi személy. Az első udvar I. emeletét 1951 óta a Református Zsinati Levéltár foglalja el. A házban működik még a Reformátusok Lapja szerkesztősége. A második udvar második emeletén egyházi vendégszobákat tartanak fenn. A két udvart összekötő átjáróban a Kálvin téri áruház raktára van. A Kálvin tér felőli oldalon Apisz és állami fodrászat működik. Beke Mária —Palát Zsuzsa ;i Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola canulóinak a honismereti pályázatra beküldött dolgozata