Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Tamás Ervin: Hatvan

Az Ady Endre utca Városi kórház — a volt Grassalkovich kastély ügyminiszter, ö fogadott bennünket. Előadtuk a magunkét, várt egy ideig: „Semmi mást nem kértek?" „Semmi mást!" Engem még benntartott magánál. „Megkapjátok a városi cimet" — mondta. „A városgazda pedig — nézett rám — te leszel, Fülöp István. Te leszel a felelős szülőföldedért." Az újságíró fölsorolja a város akkori vagyonát is. Hat lovuk, két tehenük volt. Bikát a Jászságból hoztak, két lovat adtak érte. 25. születésnapján a Magyar Hírlap mutatta be Hatvant. Ott az első polgármester, dr. Papp Zoltán ügyvéd emlékezik: — Mi nem kaptuk a rangot — kiverekedtük! A nemzeti bizottság április 10-én úgy döntött, hogy eljött az ideje a régi kívánság teljesülésének: Hatvantól most már nem tagadhatja meg senki a városi rangot, amelyre a 30-as évektől vágyik, de a bárói birtok és a nagyipar mindig meghiúsította megszerzését. A döntésnél nem voltam ott, de mindjárt felkerestek, s azt mondták, hogy a pártok bizalmából én leszek a polgármester . . . A városi címtől azonban még nem lesz város a faluból. Hamar rájöttek erre a vezetők. A felemás ipar nyűgétől nyögött sokáig Hatvan. A cukor-és a konzervgyár — bár öröm a létük — csak részben enyhítette a munkaerő gondját. Csak az év néhány hónapját foglalta le a „csúcsüzem", amikor elkelt a sok dolgos kéz, a többi idő a munkáért való versenyfutással telt. Jó szolgálatot tett az innen erekként induló megannyi vasútvonal. Indulhatott a nép közeli és távolabbi településekre, Budapestre, Apcra, Petőfibányára, Gyöngyösre. Ingázó város volt Hatvan. — És ma? — kérdem Kovács Imrét, a városi tanács társadalmi elnökhelyettesét s egyben pénzügyi osztályvezetőjét. — Sokan még ma is eljárnak . . . Korábban kellett volna megkezdeni az ipartelepítést, mert a félarcúságot ma már nehezebb megváltoztatni. A két idényjellegű gyár mellett már dolgozik a Duna Cipőgyár Újhatvanban. Az iparszerkezet azonban így is megérett a változtatásra, hiszen a többsége még élelmiszer- és könnyűipar. Végre találtunk megoldást: jövő évben megkezdi működését az Aprítógépgyár, amely 270 millió forintos beruházást valósít meg itt. Ide költözik Budapestről a Műanyaggyár, s itt vonja össze telepeit mintegy 200 millió forintos költséggel. — A céljuk tehát, hogy kvalifikáltabb munkát igénylő, nagy termelési értéket előállító üzemeknek adjanak helyet. €trhez azonban a meglevő vállalatok, szövetkezetek erejét is összpontosítaniuk kell. — Városunk három termelőszövetkezete már egyesült, idén a két ipari szövetkezet fog, a harmadik pedig — az Építőipari Szövetkezet — középüzemmé fejlődik. A cukorgyár és a konzervgyár folyamatosan korszerűsödik. Konzervjeinket sokfelé felismerik már emblémájukról, az Aranyfácánról ... A mezőgazdasági szövetkezet baromfiágazata fejlett — 2 millió csibét tartanak —, bekapcsolódtak a zöldségprogramba, sertéstelepük is jól működik. Egyébként Hatvan jellegzetesen vasutasváros volt. Érdekes viszont, hogy ma legalább annyian veszik igénybe az autóbuszt, mint a vasutat: tavaly csaknem 2 millió utast vitt a Volán! Hatvan a Zagyva menti ipari agglomeráció déli határán fekszik, éppen ezért az ingázás még hosszú ideig jellemző marad rá. Egy 1975-ös felmérés azonban azt is megállapítja: „A jelenlegi helyzet ellenére a város ipartelepítési és fejlesztési adottságainak lehetőségei jobbak az átlagosnál . . . Az ipar strukturális átalakítása során a jelenleg távol dolgozók a jövőben a város munkaerőforrásaként is aktivizálhatóvá válnának." A város azonban nemcsak az ipartól lesz város. Az iparnak meg kell kötnie a lakosságot, s infrastruktúrát kell adnia a településnek. Ennyit tehet, a többi az állam, a megye és az ott lakók dolga. Hatvan a hevesi városok sorában a harmadik. Eger és Gyöngyös természetesen nagyobb pénzeszközökkel gazdálkodik. Ráadásul Heves nagyközség is szeretne a városok sorába kerülni, elkel hát ott is a támogatás. így míg az elmúlt ötéves tervben 440 célcsoportos lakás épült Hatvanban, addig 1980-ig csak 136 épülhet. —1970 és 1975 között összesen több mint 1100 otthont avathattunk, s erről a számról most sem mondunk le — jelenti ki az elnökhelyettes. A két lakótelepen öntött technológiával készülnek a lakások, s a harmadik lakóházegyüttes, a kastélykerti is szépen fejlődik. Volt róla szó, hogy ennek a vidéknek is lesz házgyára, de a végén nem jutott rá pénz. Hogy őszinte legyek, ezt nem sajnálom annyira . . . Bontás — építés Átalakulóban a városközpont. Az elmúlt esztendők építkezései nem voltak annyira „szem előtt", mert a várost átszelő hármas főút két oldalán, a régi, elavult házak mögött folytak. A kopott, öreg házakat lassan lebontják, s láthatóvá válik a Mező Imre úti és a Münnich Ferenc úti lakótelep. Nemrégiben készült el az új városközpont első épülete, földszintjén üzletekkel, telefonközponttal. A következő években a főútvonal mellé épített házak földszintjén is tágas üzletek nyílnak, s így lassan ide költözik a város bevásárlóközpontja. Tatarozták a bokrokkal, fákkal teli Kossuth teret, s folytatják a munkát a Lenin téren. A tervek szerint a városközpont a Zagyva felé épül majd tovább. — A várost átszeli a folyó, az elképzeléseket mégis úgy kell kialakítanunk, hogy a települést élő egészként vegyük figyelembe — tájékoztat Boroz Máté, a művelődésügyi osztály vezetője. Hatvan két legnagyobb gondja nyomja vállait: a gyermekintézmények szűkössége és a városi közművelődési intézmények hiánya, elhanyagoltsága. — Csaknem kétszáz gyereket nem tudtunk felvenni az óvodába, mert így is 130 százalékos a telítettség. Háromszor ülésezett a bizottság, minden kérelemmel külön foglalkoztunk, hiszen nem boldogság nemet mondani. És aminek örülök: a szülők megértettek. Nem ment el tőlem olyan ember, aki háborgott volna. Azt viszont nekünk kell megérteni, hogy ez sokáig nem mehet, tennünk kell valamit. A felszabadulás óta nemigen épített a város tizenkét 8