Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Dr. Csulák Mihály: A magyar gyermekirodalom születése

Az első magyar gyermek folyóirat clmképe. Jankó János metszete Jankó János kőrajza 16. Kaland. Találkozás egy czethallal. Háromszáz inértlulilnyire a" Szt. Lörincz folyamtól a' tengeren, nem a' legkellemesebb kalandban részesillKlnk. Egy óriás cecthal aludt a' tenger vizfcldletín. 's mi hajónkkal keresztül hajtattunk rajta. A' szörny annyira dühbe jött. Iiorv nemcsak hajónk alját lukasztotta be, hanem a- fühorgonyt is fojjai közé rajadta. s hajunkkal hatvan mértföldnyire szökött. 1stTM tudja csak hova juttuuk volna, lia a' horgony kötél véletlenül cl nem szakad 's mi 1111« nem szabadulhatunk. Képzeljek azonlmn csodálkozásunkat, hathóuap múlva visszatérve a czctlialat a' vízen élettelen III találtuk. A' lmrgony kötelestől egyik .«lvasfojjátan akadt meg. is. A többiből 38 könyv német nyelvű, 17 pedig fordítás. A Magyarországon megjelent könyvek közül a legtöbbet, 15-öt Pesten, 2-t Budán, 8-at Pozsonyban nyomtattak, a többi honi kiadású könyvet más magyarországi városokban. Érdekesnek látszik ezeket az adatokat összevetni a reformkor magyar gyermekkönyv-kiadásával. Az előbb idézett mű bibliográfiai adatai szerint a század második negyedében már 193 magyar gyermekkönyv került az olvasók kezébe, az előbbi időszak termésének több mint kétszerese. Ezeknek a könyveknek már túlnyomó része eredeti, magyar alkotás, szám szerint 125 mű. Jelentéktelenre, 24-re, csökkent a német nyelvű könyvek száma. A maradék 44 magyarra fordított mű. Ennél is szembetűnőbb a változás a kiadási helyek megoszlása tekintetében. Néhány tucat könyv az akkori Magyarország kisebb városaiban lát napvilágot (ezek közül csak Pozsony érdemel említést 22 kötettel), Pest viszont véglegesen biztosítja vezető helyét a maga 97 gyermekkönyvével, amihez még hozzászámíthatjuk a Budán megjelent 14 kötetet is. Mindent összevetve adataink azt igazolják, hogy a reformkorban született meg az önálló magyar gyermekirodalom, s kialakult annak kiadási központja is: Pest. A Flóri könyve 1840-ben jelenik meg az első nagyhatású, sok kiadást megért és immár vitathatatlanul magyar gyermekkönyvnek nevezhető mű, a Flóri könyve. írója, Bezere'dj Amália (1804—1837) a haladó szellemű földesúr, Bezerédi István felesége, a magyar kisdedóvó mozgalom egyik úttörője. Könyve megírásában tudatos pedagógiai szándék vezette, a művészi megvalósítás' azonban csak ritkán érte el a szándékolt színvonalat. Könyve mégis jóval több, mint jó szándékú, dilettáns buzgólkodás. Sikerének titka mindenekelőtt a kor hangulatában, szellemében és eszméiben keresendő. A negyvenes évek magyar szülője vitathatatlanul magyar könyvet akart gyermeke kezébe adni, olyan magyar könyvet, amelynek írói tendenciái hazafiasak és demokratikusak. A Flóriban mindezt megtalálta. Az ismeretterjesztő célzatú „tanulságos" versikék közt azért Bezerédj Amália könyvében — legyünk igazságosak — fel-feltünedeznek üdébb sorok is: Futó felleg árnya Játszik a napfénnyel; Kideriil-beborul Céltalan szeszéllyel. Ha napos, ha felhős, Szép a tavasz mindig, Tündérek a földet Virággal behintik. Még kedvesebbek és a gyerekek száján ma is élnek azok a mondókák, amelyek szintén bekerültek az írónő könyvébe, mint például a „Dirmeg-dörtnög a medve, nincsen neki jókedve . . ." Talán nem önkényes az a megállapítás, hogy a könyvecske legszebb darabjai éppen azok a versek, amelyek nem a nemes szándékú szerző alkotásai, legfeljebb csak gyermekkori emlékként visszhangoztak benne, talán csak egykori dajkája dalait őrizve. A magyar gyermekirodalom nagy alakja, Benedek Elek mindenesetre nagy szeretettel emlékszik viszsza a Flóri könyvére: „ . . . lelkemben hatvanesztendős emlék elevenül meg. Látva-látom Bezerédj Amália rongyosra olvasott könyvét, az egyetlen magyar gyermekkönyvet, mellyel gyermekkoromban találkozám. Ez a csaknem százesztendős könyv újabb versekkel kibővítetten ma is él, de én ma, életem alkonyán is, unokáimnak az eredeti Flóri könyvének versikéit olvasgatom, ötesztendős fiúcska voltam, amikor a könyv versikéit megtanultam, íme hatvan esztendő múltán is lelkemnek, szívemnek örökös lakosai maradtak . . . Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek- és ifjúsági könyveimnek terebélyes fája." Eddig az idézet, melynek hangvételében bizonyosan nagy szerepet játszanak a gyermekkar iránti nosztalgiák, melyek -mi idnyájan tudjuk — mindanvnyiunk emlékeiben jócskán megemelik egy-egy gyermekkori olvasmányunk értékeit. De nem is lehet a Flóri könyvét csupán esztétikai mérce szerint bírálni. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum példánya, amelyet e cikk írása közben forgattam, maga is megeleveníti a kort, amelynek terméke. A könyvecske egyik első tulajdonosa — talán egy régi óvórő vagy tanító — feltehetően mt g nem beszélte tökéletesen a magyar nyelvet, amikor a könyv birtokába jutott. Erre utalnak írásos megjegyzései: az ismeretlenebb szavak fölé odaírta a neki ismerősebb német jelentést. A könyvben azonban — ugyanattól a kéztől — későbbi időpontból is találunk bejegyzéseid