Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Tamás Ervin: Cegléd

URBANIZALODO ORSZÁG Tamás Ervin Cegléd Somogyi József: Dózsa A városi tanács épülete — Tudod, én úgy gondolom, hogy nem annyira a hírességek adják meg egy város jellegét, mint amennyire azt sokan képzelik. Töprengtem azon is, miért hiszik így az emberek, hiszen a karakter nem föltétlenül az elütő, különös dologra épül. Rájöttem, hogy a felszínes szemlélődés mindig valamiféle sajátosságot kutat; a turisták, az idelátogatók szeme közömbösen fut végig a nekünk nagyon is sokat jelentő építkezéseken, ám szívesen elidőzik egy régi parasztházon, amely mögött a garázst már nem látja meg. A változó élet rejt valamiféle uniformizáltságot, ez kétségtelen. Az ipar minden zugba betört, nélküle eredményeink csonkulnának. A sorozatgyártás monotóniáját azonban nemcsak a munkások, hanem maguk a termékek is megérzik. De aki nem ismerte a poros alföldi mezővárost, az ma ne keseregjen a dobókocka házakon. A város karakterét éppen ezért a hétköznapokban kell keresni. Igaz, nehezebb így meglelni, tetten érni, de vallomása igazabb lesz, mert a látványosságok gyakran megtévesztők. Bán Lajos tizenkét éve dolgozik egy műhelyben, négy esztendeje annak, hogy kinevezték csoportvezetőnek. Ám még csak 34 éves. Az „inaskor" is már a ceglédi KÖZGÉP-nél érte. Nyolcévi várakozás után jutott szövetkezeti lakáshoz egy dobókocka házban. Élete minden számon tartott dátuma Ceglédhez köti. Illetékes-e a válaszadásra Bán Lajos? Hiszen nem a KÖZGÉP-ről, hanem Ceglédről szól majd ez a riport, fejlődésről, urbanizációról, eredményekről, s az abból fakadó gondokról. Illetékes, hiszen ceglédi. S illetékes azért is, mert 1968 óta tanácstag. Két külvárosi utca lakói, többnyire idős emberek tartoznak hozzá, s aki ismeri a ruhájukat hirtelen kinövő városokat, az tudja, hogy a peremkerületek bajai annál fájóbbak, minél szebb lett a központ köntöse. Később megtudom, hogy két magasrangú katonatiszt, a megyei tanácselnök és