Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - Vizy László: A „Najádok kútja” a Felszabadulás téren

A „Najádok kútja' a Felszabadulás téren A kútszobor a helyszínre érkezik (A szerző felvétele) 1835-ben állították fel először a Belvárosban a régi Pest első szobrászati díszítésű közkútját. A klasszicizmus e jellegzetes alkotása több évtizedes hányattatás után, 1976-ban került újra helyére, az egykori Barátok, illetveFerenciek terére. Úgy él tudatunkban a kút, mint a Nereidák kútja. Nem tudni, hogy ez a név mikor és hogyan ragadt rá, mert eredeti és szabatos neve: Najádok kútja. Ha a mitológia hagyományos elnevezéseit kutatjuk: a nereidák vagy néreiszek — a tenger nimfái, jóságos tengeri istennők, a tengerek leányai, akik a tenger hullámait személyesítik meg. Játékosan lovagolnak a tengerek hullámain, és elkísérik a hajósokat hosszú útjaikon, Amfitrité vezetésével énekelve. A najádok ellenben, akik szintén vízi nimfák — a szárazföld folyóinak, valamelyik folyóistennek a leányai. Pest város esetében is a nagy folyó élménye, a Duna meghatározó jelenléte adta az ötletet a kútszobor megformálásához. * A XIX. század első évtizedeinek városfejlesztését a Szépészeti Bizottmány munkássága határozta meg, melyben irányító és meghatározó szerepe volt József nádornak. A város újjáformálását bizonyos takarékossági, gazdasági szempontok alapvetően meghatározták. Mint jellemzőt idézzük Schams leírását a nádor udvaráról, 1822-ből: ,,Meglepő az a nemes egyszerűség, amely a főherceg és magas élettársa tulajdonképpeni lakószobáiban uralkodik, ahol tékozlásnak éppenséggel nincs helye, a gazdagság pedig csak a használhatóság és ízlés formájában kapott helyet." Ez a nádori udvar, ez a klasszicizmusra oly jellemző „takarékos egyszerűség" határozza meg Pest XIX. század eleji városképét. 1828-ban határozták el Pest város vezetői, hogy a Barátok terére, a deszkával kerített kút helyére, mely a régi időkből maradt fenn (sajnos ennek eredetéről, kialakításáról semmit sem tudunk) új, művészi kutat terveztetnek. Pályázatot hirdettek a kút tervének elkészítésére, melyre felkérték a város valamennyi tekintetbe vehető céhének kétkét képviselőjét, név szerint: Landau Lénárd városi rajztanárt, Pollack Mihály és Kasselik Ferenc építészt, Dunaiszky Lőrinc és Bauer Mihály szobrászokat, Kronberger János és Kauser József kőfaragókat. A pályázatot a Kronberger—Dunaiszky—Bauer együttes terve nyerte. Érdekes Pollack Mihály építésznek a pályázatról fennmaradt terve. Az építészet eszközével, a klasszicizmus monumentális egyszerűségével fogalmazta meg a városi közkutat. Pollack Mihály tervét Zádor Anna méltatta, s egyben magyarázatot próbált adni arra a kérdésre is: miért nem ez valósult meg a Ferenciek terén. „Úgy tűnik, hogy ez a kút valóban hatásos központja lehetett volna egy intimebb városrésznek, dísze egy hasonló stílus jegyeit oly gazdagságban felmutató városrésznek. Kétségtelenül a legkülönb a beérkezett tervek közül, nem társainak kispolgári, kis tehetségre valló felfogását tükrözi, hanem abból a nagyvonalúságból áraszt valamit, ami a forradalom körüli francia építészetet jellemezte. Ez viszont nehezen illeszkedett volna a szűk és kicsiny Ferenciek teréhez." Hasonló intenciójú kút látható ma is a Népligetben, mely formálásában rokonságot mutat a Pollack-féle tervvel. Hogy a kapcsolat milyen közöttük, arra választ az idézett mű nem adhatott, adatok híján. Az első ilyen köztéri kút felállítására meghirdetett és lezajlott pályázat mégsem hozott azonnali megoldást: a kút és a szobor kivitele, a tervek költséges volta miatt, egy időre elmaradt. Csak 1835-ben állították fel — nem a pályázat győzteseinek alkotását, hanem Uhrl Ferenc és Feszi (Mihály) József művét — a Najádok kútját. A szobrász és a kőfaragó, Uhrl és Feszi, a pályázati terveknél lényegesen olcsóbb megoldással állott elő, melyet a városi tanács elfogadott és megépíttetett. A szobor kőanyaga pesti mészkő, az alapzat pedig kétféle homokkőből készült: váci és csobánkai kőből. A helyi anyagok valóban lehetővé tették az olcsóbb kivitelt. A kút elhelyezéséről a korabeli sajtó dicsérettel emlékezik meg. A Honművész 1835-ben így méltatta az alkotás jelentőségét: „Ez az első közkút, mely Pest város terein szobrászati művel ékesíttetett." A kortársak dicséretét a következőidőszak nem méltányolta oly mértékben, mint ahogy az a jelenlegi helyreállításkor megnyilvánult. Erre Frantisek Uhrl személye is okot adott, aki a 42