Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - Sőtér István: Bútorok iskolája

puszta szagával, a szelével is. Éjszakai órákban a Duna jelenléte érezhetőbbé válik a Víziváros mellékutcáin: nem városi az a légáramlat, mely hajnalig a zárt ablakokon is behatol. A lakás, melyben most lakunk, s melynek létrejötte a várbeli tanulóévek, az első bútorainkon nevelődött igény gyümölcse is, védetté és meghitté ugyancsak a Duna közelsége miatt válik. Dolgozószobám ablakából a Fő utca gutaütéses forgalma elhanyagolható széljegyzetté csökken a Duna változatlanságához képest. Alig résnyi a kilátásom a folyamra, melyet nyáron még egy gyönyörű gesztenyefa is eltakar, de a nagy látvány még résnyi kivágatban is nagy marad. Hosszú és szűk folyosó ez a városi kép, előtérben a vízivárosi utca bérházai, majd a Fő utca túlsó felén a nemes, múlt századi palota, és nyomban a kép főalakja: a Duna, mely fölé a túlparton a Bazilika kupolája magasodik. Látványnak a kupola zöld felülete szerencsésen egészíti ki a Dunáét, mintha ezt a templomot a vízre, a folyam díszítéséül emelték volna. A Duna és a kupola közt a nemrég emelt, s külsejében a kórházat kaszárnyával párosító, penészes színűre vakolt, szomorú épület fel sem tűnik. A Bazilika azonban még a lakásunknak is bútordarabjává lesz, s késő éjjel, amikor néha megállunk kivilágítatlan, néma tömege előtt, úgy nézzük, mint otthoni világunk részesét, akit szűk térségbe szorított magányában akár meg is szólíthatnánk, hisz az otthonnak nem csak a berendezése a tartalma, hanem mindaz is, amit tekintetünk vagy gondolatunk a külvilágból elérhet. Csigó László felvételei és reprodukciói