Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Gál Éva: Az óbudai Zichy-kastély

1014 Országház utca 20. | A Budapest postája Szemek és arcok Öröm ma végigmenni a Rákóczi úton, s megfigyelni az embereket 1 Mit fejeznek ki szótlanul is a szemek, az arcok ? Az elégedettséget, a szépség és harmónia feletti örömet. És azt a nem is titkolt kérdést, hogy vajon miért nincs másutt is így? Miért nem lehet állandósítani azt a tervszerű, összehangolt és — nem utolsósorban — /szívvel végzett munkát, amit most láthatunk, élvezhetünk a megújult, megszépült Rákóczi úton? Ismerjük a nehézségeket, például a krónikus munkaerőhiányt. De ezekkel bizonyára meg kellett küzdeni a Rákóczi úti felújítás vezetőinek, dolgozóinak is. Erőfeszítéseik mégis sikeresek lettek, mindenekelőtt azért, mert az erőket okosan, célszerűen megosztva koncentrálták a feladatra. Az élet ismét rácáfolt a hitetlenkedőkre. Igenis tudunk lelkesedni, ha van valami, ami ezt kiérdemli. Mint ahogyan kiérdemelték elismerésünket mindazok a dolgozók, vezetők, akik közreműködtek a Rákóczi út újjászületésében. B. L. Hozzászólás Köszönettel vettük Baráth Pál (VI., Rippl-Rónai u.) levelét. Mint írja: lapunkat rendszeresen olvassa és nagyon kedveli. Az augusztusi számból különösképpen megragadta a figyelmét a Fák sorsa a nagyvárosban című írás. „Világlátott ember vagyok — írja — s jól tudom, hogy a szerző okos és figyelemfelkeltő cikke világjelenségre hívja fel a figyelmet. Kiváltképp a nagyvárosokban, a metropolisokban sorvadnak, pusztulnak a fák, s ez bizony nem csupán Budapestet és szép sugárútját, a Népköztársaság útját érinti. Egyetértek a cikk írójával, javaslataival, hogy miként lehetne megmenteni a Népköztársaság útja százéves platánfáit. Vagy a gépjárműforgalmat kellene korlátozni, vagy a közlekedéstechnikát lehetne fejleszteni; de mindehhez mintegy pluszként hozzá kellene tenni az emberi jóakaratot. Mert ez is fontos és el nem hanyagolható tényező lehet egy ilyen nagy jelentőségű társadalmi probléma megoldásában. Azt hiszem, hogy a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága is sokat tehetne e nemes ügy érdekében. S nem csupán a Népköztársaság útja fáinak védelmében. . ." Hol parkoljunk? Dr. W. I. (II., Marcibányi tér) a mind jobban súlyosbodó parkolási gondokról ír, egyúttal arra kér választ, hogy mi lehet a megoldás ? A parkolás szinte a világ valamennyi nagyvárosában mind égetőbb probléma. Csak egyetlen pesti példa erre: a Belvárosban összesen 6300 parkolóhely van, holott nappal — a legújabb forgalomszámlálási adatok szerint — körülbelül tízezerré lenne szükség. Ugyanakkor a Belváros este csaknem üres, és bőven jut hely minden gépkocsi számára. Mi lehet tehát a megoldás ? A legolcsóbb és a legésszerűbb — egyébként ez a leggyorsabb közlekedési mód is —: a „parkolj, és utazz tovább tömegközlekedési eszközzel" rendszer bevezetése. A fővárosi tanács megrendelésére már készülnek a nagy parkolóhelyek telepítési és kivitelezési tervei. A metró kelet-nyugati vonalán a Moszkva tér adja az első nagy parkolóhelyet. Itt összesen 160 autó számára van hely. Az év végéig átadják rendeltetésének a Déli pályaudvar mellé tervezett 100 férőhelyes parkolót is, az Örs vezér téri és a Népstadion melletti, 200—200 autót befogadó parkolót pedig a jövő eszendőtől vehetik igénybe az autósok. S a tervek között szerepel még több más helyen (Kőbánya-Kispest, Határ út, Ecseri út—Ceglédi út, Nagyvárad tér, Élmunkás tér, stb.) aránylag sok gépkocsit befogadó parkoló létesítése. Valamennyi a metróvonallal együtt, annak közelében épül. Ez a módszer sok külföldi országban már jól bevált. A jövő autósa tehát elmegy a metró közelében levő parkolóhoz, és onnan metróval folytatja útját. A Margitsziget védelmében Több olvasónk (Hajnal György I., Attila út, Kolláth P. Zoltán VIII., Reguly A. u., Sárossy Károly XII., Fodor u.) felhívja a figyelmünket egy furcsa helyzetre. Közismert dolog, hogy évek óta tilos a behajtás a Margitszigetre. Kivételt ez alól csak a BKV buszai élveznek. Ezzel szemben mi a gyakorlat? Külföldi autós turisták — de sajnos még hazaiak is — egyszerűen nem veszik figyelembe a tilos táblát, amely pedig a világon mindenütt ugyanazt jelenti. Természetesen szó sincs arról, hogy a külföldi vagy a hazai turistákat meg szeretnénk fosztani a Margitsziget gyönyörű látványától — de a kocsijukat hagyják a városban! S talán fokozni kellene az ellenőrzést?! A vásárló szemével Röviddel megnyitása után képriportot közöltünk a Skála áruházról. Úgy látszik, ez is ösztönözte olvasóinkat arra, hogy néhányan levélben fejtsék ki véleményüket. (Többek között Polgár IstvánnéXI., Bocskai út,Határ Károly XI., Budafoki út, Körmönczy Lajosné II., Pasaréti út). Levélíróink egybehangzóan dicsérik az áruházat. Mindenekelőtt az áruválasztékot, amely kissé eltér a megszokottól. A Skála — írják — valóban hozott új színt a fővárosi kereskedelem életébe. De hangot adnak néhány észrevételnek is. Szinte mindig hosszú sor áll a pékáruknál. Célszerű lenne ezt a részleget máshová tenni innen, mert pontosan itt van a raktár is. A sorban álló közönség között viszik-hpzzák a kenyérkonténereket és az egyéb árukat. A különféle árukat cipelő alkalmazottak szinte állandóan kellemetlenségeket okoznak a vevőknek. A másik: kezdetben a pénztáraknál volt egy-egy dolgozó, aki bediktálta a pénztárosnőnek az árakat. Ez nagyon megkönnyítette mind a vevők, mind a pénztárosok dolgát. Miután ez most — valószínűleg munkaerőhiány miatt — megszűnt, a vásárlók minden darab árut kénytelenek először felhelyezni a pénztárhoz, majd azokat újra viszszatenni a vásárlókocsiba. S végül — újabb műveletként — mindent betenni a saját táskájukba. Vajon nem lehetne mindezen változtatni? Közlemény A Belvárosi Vendéglátó Vállalat utólsó, 9. sz. rejtvényének helyes megfejtését és a nyertesek névsorát márciusi számunkban közöljük. B HOMEPE: HHTERPAUMH MCAMUMHCKOM cny»6bi B ERŐ/MŰÉ (A-p Apnafl Bapra) 1—2 CTp. BocnoMMHaHM* nMcaTen» m AeKnawaTopa 3pwn rianoTan 4—7 crp, ripeACTaBnaen flHHaMMHHO pa3BMBaK>mniicii ropofl — BoHbxaa (3pBMH Tanaui) 8—10 CTp. 3a6oTa o pa6oTaK>mnx MaTepnx (ra6pn3/uia Ca6o) 11—12 crp. BeHrepcKMÜ PecnyönMKaHCKMÜ MHCTMTyT TpaBMa-TO/ioruM (KanMaH PoMaH) 12—13 crp. BeHrepcKMÜ MHTepHauMOHanviCT epe/in napTtoaH fla/ibHero BocTOKa, 1918—1920 (M3 BocnoMMHaHHü ArouiTOHa r"onA<f>MHrepa), II Hacrb. 14—17 CTp. riaMflTHbiií ny3eü >KypHana «HtoraT», oflHoro H3 caMbix xapaKTepHbix BenrepCKHX »ypHanoB (Maraa KoHpaflHe Tanom) 18—20 CTp. BeHrepcKöü HauMOHanbHoít 6n6nnOTei<e (6n6nnoTe-Ka MM. CeneHn) — 175 neT (flbépAb NAÜKOUJUJM) 21—25 CTp. 175-neTHMÜ io6ti/ieü BeHrepcKoro HauwoHanbHoro My3e* (klo>xe<t> Kopen) 26—29 crp. 400 neT YHMBepcHTeTCKOM TMnorpa<j>nn (MHKTIOUI BepTeuiM) 30—33 crp. flkicKyccMH o npoMbiui/ieHHOM pa3BMTMM amonepauMM B ByflaneujTe (Jlacno <t>oflop) 34—35 crp. 3aMeTKM H3 AHeBHMKa M3BeCTHOrO xopBaTCKoro [ÍM-caTe/ifl MmiocnaBa Kpnesa, III nacTb 36—39 crp. HcTopMd oflHoro öapoHHoro 3aMKa B cro/mue (3ßA Tan) 40—43 crp. CONTENTS: The integration of health services in Budapest (Dr. Árpád Varga) pp. 1—2. Excerpts from the memoirs of Erzsi Palotai, writer and performing artist pp. 4—7. Bonyhád—this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamív pp. 8—10. Taking care of Working mothers (Gabriella Szabó) pp. 11—12. Introducing the National Institute of Traumatology (Kálmán Román) pp. 12—13. A Hungarian internationalist among the partisans in the Far East, between 1918—1920. From the memoirs of Ágoston Goldfinger—Part II. pp. 14—17 The memorial museum of Nyugat (West), the most significant Hungarian journal of the early 20th century (Dr. Magda Konrád) pp. 18—20. Celebrating the 175 year old National Széchényi Library (György Pajkossy) pp. 21—25. The 175th anniversary of the Hungarian National Museum pp. 26—29. The 400 years of the Egyetemi (University) Press (Miklós Vértesy) pp. 30—33. Debate on the industrial development of agglomeration in Budapest (Dr. László Fodor) pp. 34—35. Extracts from the diary of Miroslav Krleía, the famous Croatian writer—Part III. pp. 36—39. The history of a Baroque castle in the capital (Éva Gál) pp. 40—43. 48 í