Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Vértesy Miklós: A 400 éves Egyetemi Nyomda

A Gólyavár épületének részlete (Siklós Péter felvételei) Az Egyetemi Nyomda épületének homlokzata az országgyűlés Debrecenbe költözött, tíz sajtót oda vitettek. Ezeket a gépeket a császári katonaság később lefoglalta, és hosszas utánjárásra is csak néhány gépalkatrészt adott vissza. A nyomdát megfosztották privilégiumaitól, élére császári biztost állítottak, új tankönyvekkel pedig Bécs árasztotta el az országot. Az Egyetemi Nyomda ilyen viszonyok közt csak hivatali nyomtatványok előállításával foglalkozhatott. Nem sokat javult a helyzet akiegyezés után sem. Az üzemet mint egyetemi tulajdont az egyetemi alaphoz csatolták, minisztériumi vezetés alá rendelték, tisztviselői pedig állami alkalmazottakká váltak. A tankönyvek kiadását újra megkezdték ugyan, és számos új tankönyvírót foglalkoztattak, de a többi nyomdával való szabadversenyben alulmaradt az Egyetemi Nyomda. Az egyházi iskolák nagy része máshonnan szerezte be könyvszükségletét. Munka azért akadt; közigazgatási nyomtatványokat készített, folyóiratok kerültek ki sajtója alól, hű maradt hozzá az Akadémia, a Tudományegyetem és néhány tudós. Alkalomadtán nagyobb munkákra is vállalkozott; ilyen volt Pázmány Péter összes műveinek kiadása. A két világháború között Az első világháború utáni esztendőkben az Egyetemi Nyomda aránylag jelentéktelen üzemként működött. A húszas évek elején 34 tudományos társulat — nehéz anyagi helyzetük miatt — összefogott, hogy saját nyomdában, önköltségesen s így sokkal olcsóbban tudják előállítani folyóirataikat. Megalapították a Tudományos Társulatok Sajtóvállalatát, s ebben kb. negyven folyóiratot adtak sajtó alá. Ez a vállalat 1926-ban beleolvadt az Egyetemi Nyomdába, amely ezután önkormányzatot kapott: igazgatótanácsa a Vallás- és Közoktatási Minisztérium, a budapesti Tudományegyetem és a tudományos társaságok kiküldöttjeiből állt. Az átszervezésben és az első évek irányításában Czakó E/emérnek volt vezető szerepe. Sikerült az elavult, 30—40 éves gépek helyett újakat, nagyobb teljesítményűeket beszereznie. Szerencsés kézzel gyűjtött össze kitűnő tervező, nyomdai és könyvkötő munkatársakat; kezük alól egyéni, modern, szép kiállítású könyvek kerültek ki. A Várban csak egy kisebb részleg maradt — ez se sokáig — a nyomdaüzem túlnyomó része a Bölcsészettudományi Kar központi épületének alagsorában kapott helyet; az irodai részleg pedig ennek közelében, különálló épületben, az úgynevezett Gólyavárban. Ez az egyesített nyomda állította elő továbbra is a tudományos társulatok folyóiratait. Mint kiadóvállalat felújította a tankönyvkiadási hagyományokat. Egyetemi, közép- és elemi iskolai tankönyvek mellett a tanárok részére vezérkönyveket is szállított. Legnagyobb sikere a Betűország virágos kertje című ábécés könyv-sorozatnak volt. Komoly kulturális értéket jelentett a Hungarológia elnevezésű sorozat kiadása. Ennek keretében a magyar történelem, néprajz, földrajz, embertan új összefoglalásai készültek el. A művészeti kiadványok mellett megemlítendő a magyar klasszikusok — Kazinczy, Zrinyi, Vörösmarty, Madách, Móra stb. — műveinek ízléses külsejű, olcsón árusított kiadása. A nyomda saját könyvesboltot nyitott a Kossuth Lajos utcában és kiadói tevékenységének előmozdítására megszervezte a Magyar Könyvbarátok Szövetségét. A tagok illetmény gyanánt kedvezményes áron kaptak értékes könyveket, sőt bármelyik illetménykötet helyett másikat választhattak a nyomda kiadványaiból. A szövetség megindította a Diáriumot, először Czakó Elemér, később Kenyeres Imre szerkesztésében. Ez eleinte előjegyzési naptár volt, majd havi folyóirattá fejlődött. Az első évfolyamokban közölt reklámízű könyvismertetéseket a későbbiekben tárgyilagos recenziók, kritikák váltották fel, hasábjain helyet kaptak tehetséges, fiatal, nagyobbrészt baloldali gondolkozású .írók, költők, esszéisták. A mai Egyetemi Nyomda Az üzem a második világháború után rövidesen újra dolgozni kezdett. Főleg általános iskolák részére készített tankönyveket, ezeknek kereken negyedrészét itt nyomták. 1950-ben magába olvasztotta a Forrás Nyomdát — amelyet alapítója után korábban Tolnai nyomdának neveztek — s ennek Dohány utcai székházába költözött. A megújult vállalat megőrizte és őrzi ma is a régi Egyetemi Nyomda hagyományait. Ez két vonatkozásban érvényesül: az egyik a kiadványok profilja, a másik a szép, gondos, művészi kivitel. A Forrás Nyomda beolvasztása és az új telephelyre költözés új korszak kezdetét jelentette, egy nagyarányú fejlődés első állomását. 1950 óta a termelt érték megkétszereződött. A fő feladat továbbra is a tankönyvek előállítása maradt. Jellemző, hogy a tankönyvnyomó vállalatok között 1958 óta rendezett versenyeken 19 alkalom közül 12-szer lett első az Egyetemi Nyomda a verseny két kategóriája közül az egyikben. Meg kell említeni, hogy a mai vállalat — a régitől eltérően — csak nyomda; nem folytat önálló kiadói tevékenységet. Dolgozóinak létszáma 560 körül mozog. 1954-től az ipari irányítás — a Forrás Nyomda korábbi profilját felé. lesztve — a vállalatot a folyóiratgyártás egyik bázisává is kijelölte. Az egyéb termékek közül jelentős a színes csomagolópapírok készítése. Adatszerűen: a 3300 tonnás évi termelésből 1500 jut a könyvekre (ezen belül 550 a tankönyvekre, 300—400 a rendkívül gondos szedést igénylő műszakitudományos könyvekre) és 1200 tonna a folyóiratokra. Megközelítően 1800 féle kiadvány készül itt. Ebből 60 folyóirat, főleg heti és kétheti megjelenésű, kis és közepes példányszámú periodika, éves összesítésben mintegy 16 millió példány. A technológia a Dohány utcában az ott korábban alkalmazott és azóta továbbfejlesztett íves és rotációs mélynyomással bővült. Ennek a mélynyomásnak rendkívül jelentős szerepe van mind a tankönyvek, mind a folyóiratok előállításában. Az alapítás 400. évfordulója alkalmából az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a 'Magyar Tudományos Akadémia 1977 szeptemberében tudományos ülésszakot rendezett; ezen számos külföldi kutató is megjelent és felszólalt. A vállalat pedig könyvet ad ki történetéről. És „tudatában annak a fontos és érdemes küldetésnek, amelyet a Nyomda és az Egyetem a magyar művelődés fejlődésében évszázadok óta teljesített", a jelentős évforduló megünneplésére szocialista szerződést kötött a Tankönyvkiadó Vállalattal. Ebben arra kötelezte magát, hogy 1977-ben az évenkint szokásos menynyiségen, tehát terven felül, 150 tonna mélynyomásos rotációs eljárással készülő tankönyvet állít elő. A vállalást teljesítették. 33