Budapest, 1977. (15. évfolyam)
12. szám december - Tamás Ervin: Bonyhád
Traumatológiai Intézet munkájáról Az Országos Traumatológiai Intézet szervezési-módszertani és statisztikai osztályának vezetője, dr. Kazár György igazgatóhelyettes ismertetett meg az intézet munkájával. A Traumatológia hazánk legnagyobb műtőegységével: tíz műtővel rendelkezik. A műtő-ügyelet mellett van a röntgenarchívum és a vérellátó. A nyolcadik emelet nyugati szárnyán, az oktatási iroda mellett modern, százszemélyes előadóterem van, teremhangosítóval, légkondicionálóval, automatikus világításkezelővel. Színes és fekete-fehér televíziója mikrolánc útján áll összeköttetésben a műtőkkel. Néhány év óta nem a műtétet irányító sebész vezeti a közvetítést, hanem egy, a műtétet figyelő, a televíziós oktatásban is gyakorlott szakorvos mint „narrátor" kíséri magyarázattal a műtét tudnivalóit. A előadóteremben figyelő hallgatókkal közvetlen telefonösszeköttetésben is van, bármikor kérdés intézhető hozzá, s a kérdezőnek azonnal telefonválaszt ad. Mindez természetesen olyan műszaki megoldásokkal történik, hogy a műtétet egy pillanatra sem zavarják. A rendszerestanfolyamokat külföldiek is látogatják. Az intézetben működik művese-állomás. Az intézet feladata a veseátültetéshez szükséges szervek biztosítása (vesedonorszolgálat) is, az 1972. évi egészségügyi törvényben meghatározott feltételek között. E szolgálat segítségével már hazánkban is sikerült veséket átültetni. Az eltört és a hiányzó csontok, szövetrészek pótlására szolgál az intézet úgynevezett szövetbankja. Az intézetben eddig több mint tízezer bőr- és szövetkészítményt ültettek be műtét útján. Az intenzív betegellátásra szorulók számának jelentős emelkedése az ipar, a mezőgazdaság és különösen a közlekedés gyors fejlődésével, a háztartások széles körű gépesítésével függ össze; a balesetek szaporodnak, s az elszenvedett sérülések is súlyosabbak. Az intézet 1958-ban — a világon az elsők között és hazánkban elsőként — vezette be a súlyos, úgynevezett fedett mellkasi sérülések kezelésében a tartós gépi lélegeztetést, ami a tapasztalat szerint jelentősen hozzájárul a jobb gyógyulási eredmény eléréséhez. Nagy figyelmet fordítanak a mellkasi sérültek klinikai gyógyulásán túlmenően az utókezelésre és a rehabilitációra. A betegeket távozásuk után több ízben ellenőrző vizsgálatra rendelik be. A Traumatológiai Intézetnek igen fontos része a kézsebészet. Itt 17 év alatt 6400 fekvőbeteget kezeltek. A sérültek zöme fiatal és középkorú (15—49 éves), főként gépen doigozó fizikai munkás. A balesetek ipari munka közben vagy háztartási teendők során, nem ritkán barkácsolás közben történnek. Minthogy a kéz használhatóságához a megmarkolás, ehhez pedig a hüvelykujj használata szükséges, a Traumatológiai Intézet kézsebészete újszerű hüvelykujjképző műtéttel teszi munkaképessé a hüvelykujjukat veszített, amputált betegeket. Az osztály oktató és tudományos munkájának nemzetközi híre van; kézsebészeti tanfolyamain külföldi orvosok is rendszeresen részt vesznek. Három osztály látja el az általános (mozgásszervi) traumatológiai munkát. Ezek feladata egyrészt a friss sérültek kezelése, másrészt az ország baleseti sebészeti osztályairól a különleges esetek átvétele. Az osztályok évente 3 ezernél több beteget kezelnek. Az itt dolgozók gazdag tapasztalatai egyrészt alapot adnak az oktatótovábbképző munkához, másrészt lehetőséget biztosítanak új eljárások kidolgozására és kipróbálására. A korszerű traumatológiai módszerek átvételére az egész országban mód nyílik. A súlyos idegrendszeri, elsősorban koponya-agy sérülések korszerű kezelésére szolgái a neuro-traumatológiai osztály, amelynek feladata a sérültek ellátásán kívül az országos továbbképzés, a traumatológiai osztályok segítése is. Az Országos Traumatológiai Intézet az elmúlt huszonkét esztendő során magas szakmai rangot, hazai és nemzetközi elismerést vívott ki. Román Kálmán Cikkünk elkészülte után, de még nyomdába adása előtt értesültünk arról, hogy a bauxitbetonból épült Mező Imre úti épület állaga erősen megromlott, a neves intézményt máshová kell költöztetni. Mind az Egészségügyi Minisztérium, mind a Fővárosi Tanács illetékesei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy egészségügyünknek ez a fontos bázisa a továbbiakban is el tudja látni sokoldalú feladatát. 13