Budapest, 1977. (15. évfolyam)

11. szám november - Kovalovszky Miklós: „Budán fogok lakni . . . hogy közel legyek Pesthez”

Az István Király-Szálló (Rudas László utca 8.) mikor 1919 januárjában súlyos betegen szanatóriumba szállítják, a források — a legközvetlenebb, tehát leghitelesebb közlők is — hol Park, hol Liget Szanatóriumot említenek. A kettő ugyanis lényegében egy intézmény volt, közös tulajdonban és vezetés alatt, de két külön, szomszédos épület. A Park Szanatórium (Aréna út 84.) épülete a háború alatt elpusztult, helyén a Dózsa György úti SZOT Székház áll. A mellékutcában hozzá csatlakozó Liget Szanatórium (Nagy János, ma Benczúr u. 47.) viszont épségben maradt. Melyikben volt hát Ady halottas szobája: az eltűnt épületben vagy a meglévőben? A centenáriumnak kellett eljönnie, hogy hosszas viták, találgatások után ráébredjünk a legegyszerűbb és legtermészetesebb megoldásra: a kérdést a leghitelesebb hivatalos forrás, a halotti anyakönyv döntheti el. Eszerint pedig Ady a Liget Szanatóriumban halt meg. Egyébként egyöntetűen ezt írják a halálhírt közlő, 1919. január 28-i lapok is. A Benczúr utca 47. számú épület várja, sőt követeli tehát az emléktáblát, amely megörökíti egy nagy élet utolsó stációját. A Mérleg utca 9. sz. ház Ilyenkor mindig mintha legény lennék Újra és újra, Előttem egy sereg öreg szatír Tavaszi sípját fújja. Kocsim röpülj, uj és uj asszonyok, Süt a februári Nap: Óh, asszonyok, be megcsillogtatok. Hűvösvölgyemből seb ten, rohanón 1925 augusztusában Ady hívei és barátai emléktáblát avattak a Hűvösvölgyben, a költő egykori szobájának külső falán: „Itt lakott várúrként az ő legkedvesebb Hűvösvölgyében egyedül, csöndben 1913 százszínű őszén és 1914 első hónapjaiban az élet és a halál nagy költője: Ady Endre." A megkopott emléktábla ma is ott látható a falon; talán azért maradt meg, mert annyira el van rejtve, lombok és kerítések mögé. Azok a táblák viszont, amelyek Ady életének mozgalmasabb színhelyeit jelölték meg, a háború és az átalakítások, tatarozások zűrzavarában, a tudatlanság, közöny, nemtörődömség vétkéből elpusztultak vagy nyom nélkül eltűntek (Central kávéház, Palermo kávéház, Délivasút kávéház; a Három Hollóét kegyelettel pótolták). Pedig a város rohamos megújulásában gondolni kellene arra, hogy — amíg lehet — megjelöljük a költő életének még föllelhető és azonosítható emlékhelyeit. A századik évforduló nemcsak máris elkésett figyelmeztető, de sürgető és kötelező alkalom erre. Elsősorban az utolsó állomásra, halálának helyére kell gondolnunk. Furcsa tréfája a sorsnak, hogy nemcsak Ady szülőfalujának, £>mindszentnek a nevét torzítja egyre többször Érdmintszentre a gépíró, szedő, s hagyja jóvá lektor, korrektor és szerkesztő, de mindeddig vitás volt az is, hogy hol hunyta le szemét a költő. A zavart és bizonytalanságot az okozta, hogy A Petőfi Sándor utca 6. sz. ház V 23