Budapest, 1977. (15. évfolyam)

11. szám november - Kovalovszky Miklós: „Budán fogok lakni . . . hogy közel legyek Pesthez”

Szervátiusz Tibor: Ady (A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában) Kovalovszky Miklós „Budán fogok lakni • • • hogy közel legyek Pesthez" 20 „Egy újságíró Néró mindig Budapestről álmodik. De Budapestre vajmi ritkán érkezik el. De a Nérók sem sejtik, hogy milyen áldott dolog Budapestre nem kerülni'''' (János-Nérók). „Bár Budapestet sok affektálással lenéztem, a vidék sértett, nyomott. Sors, furcsa és nem is kellemetlen véletlenek 1904-ben Párizshoz és Párizsba segítettek, s így gyerekes nagy elégtételemre kikerülhettem Budapestet" (Önéletrajz, 1913). „Még ma is, hacsak lehet és bírom, messze-messze hurcolom el és tartom magam Budapesttől és környékéről, vagyis Magyarországtól" (Poéta és publikum). Adynak ezek a kevéssé hízelgő nyilatkozatai jórészt annak a vidéki újságírónak a vélekedését tükrözik, aki a szegények gőgjével és sértődöttségével megveti és lenézi a gazdag várost, amely nem akarja őt fölfedezni és befogadni. Adyt különösen büszke elégtétellel tölti el, hogy Váradról a csak futólag ismert Budapest átugrásával egyenesen Párizsba szökkent, még ha pesti lapok tudósítójának is, de túllépve fővárosi karriert kiügyeskedő pályatársain. És különösen büszke arra, hogy majdnem kilenc évét osztotta meg a pesti szerkesztőség és a külföldi kóborlás közt, „Bécs, Párizs és Róma háromszögében". Válságaiban és betegségeiben pedig várja a menedék: a szülői ház, Érmindszent. Amikor azután vége szakad a vándoréveknek, egyre nehezebben viseli el a falu elmaradottságát, mozdulatlan elzártságát, a vidék kulturálatlanságát, s enyhül Budapesttel szembeni idegenkedése és ellenszenve. Fenntartásokkal bár, de belátja és elismeri, hogy Pest az egyetlen elviselhető helye az országnak. Ide kötik barátai, szerelmei, munkája és harcai. „Nem bírom már a falut, nem tűröm, nincs számára mentségem, nem viselem, akár egy magyar vidéki várost. . . Legbecézettebb álmom a biztosításos remeteség, ami azt jelenti, hogy ha az Úristen további élettel ver meg, Budán fogok lakni, de csak azért, hogy közel legyek Pesthez. Tudniillik Pestet utálom, de tőle, belőle élek, képzelt avagy igazi barátaim ott találhatók, s az asszonyok is Pesten vannak, de tán csupán azért, hogy az ember átvigye őket Budára... Budapest, melyet ki akartam kerülni, s melybe Párizson át s csak félig érkeztem meg, ez a Budapest, mely mégiscsak Magyarország, mert ez az egyetlen építmény ebben az országban, amiből lehet valami, amire lehet eme-