Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Szekeres István: 95 éves a pesti Petőfi-szobor

amikor e szobornak szíve úgy megtelik gyönyörrel, hogy annak hőségéből a szobor izzóvá lesz s világítani fog az éjszakában . . ." Jókai beszéde után hosszú sorban indult meg a menet a Petőfi térre. A vendégek között érdekes idegenek is akadtak, így Petersen, az idős dán képviselő, aki Bécsben időzve értesült a Petőfi ünnepségről, s nagy tisztelője lévén a költőnek, sietett ide, hogy részt vegyen a szobor avatásán. Ott volt Turbain Károly is, a szobor öntője, feleségével és fiával. A Petőfi tér fellobogózva ünnepelt. A Heinrich-ház különösen szépen volt díszítve. A szobor talapzata körül százegy koszorú volt letéve. Ezek annyiba kerültek — amint valaki kiszámította —, amennyit Petőfi talán összes műveiért sem kapott. A sok koszorú között kitűnt Erzsébet román királyné koszorúja, ki mint költőnő (Carmen Sylva) ismerte és szerette Petőfit. Rokonszenvét e koszorúval kívánta kifejezni, akárcsak a helybeli német színház igazgatósága egy szép babérkoszorúval. A körben levő házak ablakai megteltek nézőkkel. Sokan a háztetőkről nézték végig az ünnepséget. Fél tizenkettőkor a szoborhoz érkezett a menet eleje a miniszterekkel, a képviselőház elnökével, a főhadparancsnokkal, a szoborbizottság tagjaival. Ott lépkedett Huszár Adolf, Turbain Károly és Ybl Miklós. Ráth Károly nagy lendülettel beszélt az ünnep tárgyáról: a szoborrór és a költőről. „Nem ad e szobor semmit Petőfi dicsőségéhez, csak a nemzetet teszi gazdagabbá egy hiteles hála lerovásának tudatával." Beszéde végén megemlékezett a távol levő Reményi Edéről is, aki a szobor felállítását szorgalmazta, megvalósítására hangversenyeket rendezett, bizottságot alakított. Köszöntötte Huszár Adolfot, aki a szobrot jelen állapotában készítette, Turbain Károlyt, aki ércbe öntötte és Ybl Miklóst, a talapzat tervezőjét. A dalegyletek, katonazenekari kísérettel, előadták a „Honfidal"-1, majd Nagy Imre színművész szavalta el Endrődi Sándor pályanyertes ódáját. Reményi Antal bizottsági jegyző ezekkel a szavakkal adta át a szobrot a főváros birtokába: „Megilleti e szobor méltán a fővárost, melynek a létesítésében kiváló érdemei vannak. S az ő térségén kellett felállítanunk az emiéket nemcsak azért, mert Budapest az ország szive, de mert az ünnepelt s örökkön dicső költő működésének is fő tere itt volt." napon az ország kormánya, főrendi- és képviselőháza, törvényhatóságai, a fővárosban székelő nagyszámú intézet és testületek küldöttségei s a nép jelenlétében ünnepélyesen lelepleztetett: visszavonhatatlanul ezennel átadja és örök tulajdonába bocsátja Budapest főváros közönségének, semmi jogot sem tartván fenn többé ahhoz, csupán abbeli kérelmet terjesztvén elő, hogy a főváros törvényhatósága e szívünk és elménknek egyaránt kedves emlékmű további gondozását elvállalni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1882. évi október hó 15-ik napján. A Petőfi szoborbizottság: Károlyi István elnök, Ráth Károly másodelnök, G erlóczy Károly, Jókai Mór, Földváry Mihály, Szász Károly, Schulek halt a szabadságért, melyet lelkesen megénekelt. Huszár Adolf elérte, amire törekedett: ércben egy költeményt adott Petőfi alakjáról és szelleméről. A talapzat nemesen egyszerű, s felső peremén a bronzfüzér hatásosan díszíti a szürke gránitot. A szobor környezete szép, a házak sem törpítik el, emellett a szabadnak néz — az alföldi szülőtáj felé, amerre a Duna folyik. A leleplezési ünnep alkalmából lakomát rendeztek, hogy az egybegyűlteknek bemutassák a Vígadó megújított dísztermét is. Szász Károlynak ott elhangzott köszöntőjéből idézzük: „Nép és nemzet különböző két foga-K Huszár Adolf Petőfi-szobra Siklós Péter felvétele A szoborbizottság a szobrot okirattal a fővárosnak örök időkre átadta. Az okmányt pergamenre írták, a kezdőbetű arany mezőben áll, vörös cirádákkal körülvéve. Szószerinti szövege így hangzik: „Alulírott bizottság a nagy költő, Petőfi Sándor gránit tolapzatú, 12 láb magas bronz szobrát, melyet a bizottság nemzeti adakozásból 1882. évben Budapest főváros területén, a Duna bal oldalán, a Petőfi téren fölállított, melynek első tervezetét Izsó Miklós szobrász készítette, jelenlegi alakjában pedig Huszár Adolf, szintén magyar szobrász mintázta és Turbain Károly bécsi ércöntő megönté, mely a mai Frigyes, Keleti Gusztáv, Sárkány József, Ráth György, Pulszky Ferenc, Arany László, Tóth Lőrinc, Gyulai Pál, Török József, Vadnai Károly, Degré Lajos, Soárosy Kapeller Ödön, Reményi Károly, Kisteleki Lévay Henrik — mint pénztárnok, Dalmady Győző, Reményi Antal jegyző." Gerlóczy Károly alpolgármester ékes szavakkal vette át a szobrot, végül a dalegyletek elénekelték a Himnuszt. A korabeli vélemény szerint: eddigelé ez Budapestnek legszebb bronzszobra. Kifejezi Petőfit, az ihletett költőt. Az arc hasonlatossága is megvan, természetesen, eszményítve. S oldalán a kard kifejezi a hőst, aki meglom elébb, a Petőfi költészetben egybeolvadt, s ő, a legnemzetibb költő, a legnépszerűbb is lett egyszersmind. Mert a nép hangján szólott a nemzethez, s mikor ő a népet fölemelte a nemzet magaslatára, a nemzet megértette szavát: s magához ölelte a népet. Ezt tette Petőfi költészete, és tette akkor, mikor ez az átalakulás és egybeforradás a társadalomban, a politikában, az államéletben is éppen végbement. S költészete, mely egyik vezércsillaga korának, egyszersmind kifejezése is volt annak. Minden nagy szellem, mikor úgy látszik, hogy korának csak tolmácsa, tulajdonképpen irányadója." Tisza Kálmán éltette az irodalmat és a művészeteket, amelyek által nemzetek a legbiztosabban lesznek ismeretesekké s becsültekké. Jókai Mór Reményi Edéről emlékezett meg: „A Petőfi-emlék a legdrágább szobor a kerek földön, mert ez a legnemesebb ércből van öntve: csupa hegedüszóból készült, s nem lehet annál becsesebb áldozat, mint amit az egyik ihletője a múzsának a másik múzsa fölkentjének megörökítésére hozott. Reményi Edéről szólok. Ő karolta fel legelőször a Petőfiemlék eszméjét, és aztán elindult, keresztül-kasul bejárta a szegény kis Magyarországot a hegedűjével, összemuzsikálván egy ércszobrot a költőtestvér számára. Mert hisz az Olympon mindnyájan testvérek vagyunk: költők, zenészek, festők, képfaragók és színészek. Reményi nagyobb csodát művelt lantjával, mint Orpheus, mert ő a köveknél nehezebbet mozdította meg: a nemzeti közönyt. S meg tudta szelídíteni a minden fenevadaknál erősebbet, az akkori policájt, hogy engedje őt, a nemzetet föllelkesítve, emlékalapot gyűjteni a szabadságharc híres dalnokának. Reményi Ede érdeme áll legelői e szobor létrehozásánál .. ." Vadnai Károly Budapest fővárosra mondott köszöntöt, Sárkány József a Petőfi Társaságot éltette, Pulszky Ferenc a szobor művészét, Huszár Adolfot, Reményi Antal a szobor ércöntőjét, Turbain Károlyt. Az utolsó hivatalos tósztot Komótsy József mondta a szoborbizottságra. Este a Népszínházban díszelőadás volt Petőfi emlékére. Amikor a függöny felment, a színház teljes személyzete a színpadon volt s a Himnuszt énekelte. A háttérben ékeskedett Petőfi mellszobra, melyet két nemtő megkoszorúzott. Néhány perc múlva felhúzták a hátsó függönyt s ekkor a Duna hableányokkal, utána Visegrád, majd Budavára tűntek elő, görögtűz világításban. Végül a Nemzeti Múzeum kertje lett láthatóvá, lépcsőzetén a feketébe öltözött Petőfivel. E rögtönzött apoteózis szűnni nem akaró lelkesedésre ragadtatta a vasárnapi közönséget, mely a nézőtér minden helyét a szorongásig megtöltötte. Sokaknak feltűnt, hogy Arany János sem a szoboravatáson, sem a lakomán nem vett részt. A napilapok már korábban hírül adták, hogy a költő súlyos asztmatikus bántalmakban szenved. Arany János, aki gyönyörű költeményekben fejezte ki Petőfi elvesz tése miatti baráti bánatát, a szobor"avatást követő vasárnapon, október 22-én meghalt. Ezután írta Endrődi Sándor: „Egyiknek büszke szobrát leplezők le, sírjába tettük, im, a másikat." Kilencvenöt év alatt Jókai szép szavai :,,... a szobor izzóvá lesz s világítani fog az éjszakában" — ismételten valóra váltak. így a II. világháború idején, 1942-ben, emlékezetes politikai tüntetés gyújtópontjába került a szobor. A Történelmi Emlékbizottság által rendezett tömegtüntetésen a költő szobra az ellenállási mozgalom szimbólumává vált. A felszabadulás óta a Petőfi-szobor előtt tartják a hagyományos március 15-i koszorúzással egybekötött ünnepségeket. Szekeres István 39 i