Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Gellér Katalin: A gödöllői műhely

Remseyjenő: A keramikus Undi Mariska: Illusztráció (Makky György felvétele) ve, kézműves-közösség létrehozásáról álmodoztak. így vált Kalotaszeg „ruskini szigetté" (Dömötör István), ahol élet és művészet áhított egysége még fennmaradt. A tolsztojánizmus megismerése is erősítette a falu, a paraszti kultúra szeretetét. Nagy Sándor ebben a szellemi körben, a tolsztoji szeretetvallás programképeként festette meg „Mester, hol lakol?" c. művét. Körösfői-Krieschnek két évvel később, 1902-ben hasonló gondolati alapon született „Ego sum via, Veritas et vita" c. műve már érett alkotása a gödöllőiekre jellemző illusztratív, dekoratív-stilizáló ábrázolásmódnak. Kivonulásukkal a gödöllőiek a preromantikával kezdődő, s a 19. század végén tetőző mozgalmak sorát folytatták. Elhagyták a várost, a polgári társadalom színterét, hogy a művészet ősi gyökereit felleljék, hogy az életet alapjaiban megújítsák. Az ősi, ösztönös elemek keresése Nyugat-Európában a primitív művészet feldedezéséhez vezetett. A kelet-európaiak gazdag népművészetükhöz fordultak inspirációért. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy Juhász Árpád, Moiret Ödön és Undi Mariska népművészeti gyűjtőutak után telepedett le Gödöllőn. 1907 körül jött Gödöllőre Freeskay Endre meg Raáb Ervin a feleségével, Ráth Anna festőnővel; a következő évben Zichy István, Charles de Fontanay, Vas Béla, Mihály Rezső, Sidló Ferenc, Undi Carla. 1909-ben a ma is Gödöllőn dolgozó Remsey Jenő csatlakozott hozzájuk. Némelyek — mint Thoroczkai-Wigand Ede — csak külső tagként tartózkodtak itt. Vaszary János is gyakran megfordult Gödöllőn. Gödöllő művészteleppé szerveződéséről a gödöllői szövőműhely megalakulásától fogva beszélhetünk. 1904-ben vette át Körösfői-Kriesch a Kovalszky Sarolta vezette németeleméri gyár szövőszékeit. Gödöllőre költözött Kovalszky legtehetségesebb szövőnője, Guilleaume Margit is. Az ekkor még Veszprémben lakó Nagy Sándor megnyerte a párizsi Julian akadémiabeli társát, Leo Belmontét is a szövőműhely számára. Belmonte, miután a párizsi Manufacture des Gobelins-ben elsajátította az „haute lisse" technikát, 1905-ben Magyarországra jött, s családjával együtt Gödöllőn telepedett le. Leo Belmonte nevéhez fűződik a gödöllőiek legjelentősebb szőnyegterveinek és bőrmunkáinak kivitelezése, töb-3hhÍ Wfü" 26