Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Emlékezés Marsigli tábornokra

tábornokra (1658-1730) Ö az a „caporal", aki valóban hátizsákjában hordta a marsallbotot! Felívelő katonai pályafutása, annak nehézségei s végül kudarca jól mutatja: Marsiglit nem karriervágy fűti, nem opportunista. Mindenkor hivatástudatának — mondhatni: fogadalmának — enged. 1683 márciusában magyarországi katonai tapasztalatairól emlékiratot állít össze, s azt eljuttatja Hermann badeni herceghez. Jutalmul nyomban egy gyalogos kompánia parancsnokává nevezik ki. Kevéssel utóbb Érsekújvár alatt mint műszaki tiszt ügyességével és nagy bátorságával tűnik ki. A Diepenthal ezred gyalogos századosává léptetik elő. 1683 májusában a hídépítésben, árkász és utászmunkákban járatos tisztet Batthyány Kristóf csapatához küldik, a Rába-vonal védelmére. Esténként jelentéseket körmöl s meneszt Bécsbe. Jelzi a császárvárost fenyegető török veszélyt, s kifogyhatatlan a támadó javaslatokban. Valóságos megszállottja a korszerű harcászatnak: a tüzérségben látja a modern hadviselés lelkét. (S ennek fonákjaként : a vár erődítésben.) A Rába-vonal erődítése közben a Bécs ellen vonuló török seregek körülfogják alakulatát. 1683. július 2-án Marsigli kapitányt két tatár foglyul ejti. A győri török táborba viszik. Itt Ahmed temesvári basa hat talléron váltja magához. Török fogság Buda váriban Egy ideig Győrött tartják. Amikor pedig Bécs ostroma meghiúsul, s a török feje-vesztetten tódul vissza Budáig, Marsiglit Budára hurcolják. Marsigli — szenvedései mellett is — nyitott szemmel jár; néz, tanul, jegyezget. Török tudását gyarapítja. Rabtartója Pest városába soha nem engedi át, de Budát Marsigli úgy megismeri, mint a tenyerét. Ekkori és az utolsó percekben 1686-ban szerzett megfigyeléseinek, leírásának, térképeinek köszönhetjük azt, hogy fogalmat alkothatunk magunknak a törökkori — lényegében a későközépkori — Buda vára helyrajzáról, épületeiről, embereiről. Egész télen át vizet hord fel a Dunáról a Várba, s eközben kitűnően kiismeri a budai várpalota vízszerzési nehézségeit. Ha ezt az iskolát végig nem járja, soha senki nem tanácsolja 1686-ban Hermann badeni őrgrófnak, a Haditanács elnökének, hogy az ostrom során mindenképpen vágják el a török vízivárosi, dunai víznyerőhelyeit. Marsigli, mint bizonyos mozgási szabadsággal rendelkező rab, a palota s a város zugait is megismeri! Később, az 1686-os visszafoglalás után — amelynek egyik szellemi atyja —, mint majd látjuk, részletesen összefoglalja a megismert budai sajátosságokat. A rabság azonban megtöri. Megbetegszik. Két bosnyák ferences — ők bejáratosak voltak a török Budára — megvásárolja Marsiglit. Betegen viszik le Boszniába, ahonnan kilenc havi gyötrelem után szabadul. 1684 áprilisában Marsigli már itáliai szülőföldjén van. Velencébe ér. Buda első ostroma 1684-ben Mihelyt meghallja, hogy az egyesült európai ármádia 1684-ben Buda felszabadítására készül, április 22-én jelentést ír főparancsnokának, Lotharingiai Károly hercegnek. Leírja budai tapasztalatait. És a török megtorpanását látva, reményét fejezi ki: Budát pár heti ostrommal most megvívhatják! Lotharingiai Károly Marsigli emlékiratát június elején Lipót király és császárnak is bemutatja. Marsigli pontos stratégiai és taktikai adatokat szolgáltat Budáról, s elfoglalására konkrét terveket javasol. Júliusban Marsigli Linzben keresi fel az uralkodót, őfelsége nyájasan fogadja. Am az udvar nem Marsigli világa! Nyomban Buda felé indul, és hamarosan csatlakozik a Buda ellen vonuló fősereghez. Lotharingiai Károly bemutatja őt Starhemberg hercegnek. Bécs város legendás védőjének. 39